Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-15 / 18. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Mindenki koliaboráns volt?■H3ÄY A rendszerváltozás fo­lyamatában egyre gyak­rabban fogalmazódik meg a felelősség kérdése. Van­nak, akik úgy vélik, hogy a nemzet jó közérzetéhez nélkülözhetetlen a bűnö­sök megnevezése. A nyil­vános önvizsgálat bonyo­lult kérdéseiről Győriffy Miklós közöl érdekes be­szélgetést Gyertyán Ervin író-kritikussal az azonos című rádióműsor nyo­mán, a 168 óra hasábjain.- Az egykori maroknyi ellenzék kockázatot vál­lalt és ezért tiszteletet ér­demel - véli Gyertyán Er­vin. - De azért nemcsak rájuk korlátozódik a „tisz­ták” kategóriája. Az a kor­szak, amely Bartókot, Ba­­bitsot, József Attilát pro­dukálta, nem ítélhető el akkor sem, ha maga a rendszer nem elfogadha­tó. Ugyanez érvényes a Kádár-korszakra is. Az az ellenállás, amelyet az ér­telmiség folytatott, termé­szetesen nyelvében alkal­mazkodott a korszakhoz. Még azok is a szocializ­mus megjavításáról be­széltek, akik szemben áll­tak a szocializmussal. Nem is beszélhettek más­képp, még ha másképp gondolkodtak is. Arra a kérdésre, hogy miért keresnek sokan kol­­laboránsokat, egyebek mellett a következőket fe­leli az interjúalany: A Pénzügykutató Rt. munkatársa, Petschnig Mária Zita a kormány gazdasági gyorsprogram­ját elemzi a Magyar Gaz­dasági Kamara hetilapjá­ban. A szerző mindenek­előtt a költségvetési kiadá­sok csökkentését szolgáló intézkedések indoklását látja hiányosnak:- Óriási a tülekedés, mindenki érdemeket akar szerezni. Ha most azt kez­dik nyomozni, hogy ki volt „benn” és ki volt „kinn”, abból olyan kárté­kony folyamat alakulhat ki, amely mindent visszá­jára fordíthat. Helyesebb lenne mindent gyorsan, határozottan nyilvánossá tenni, és el kell számolni a kollaborációval. Aki pe­dig ebbe a kategóriába nem esik bele, azt tessék békében hagyni! A beszélgetés végén Gyertyán felteszi a kér­dést:- Mi lett volna a szelle­mi élettel, ha mindenki el­hallgat? Ha Illyés, Né­meth László, Kassák nem áll szóba Aczéllal, Kádár­ral? Illyés azt mondta, hogy szélárnyékban talán lehet valamit csinálni. Nem lehet az egész kor­szakot „kollaboránsnak” minősíteni. A bolsevizmus legszínvonalasabb bírálói egyébként is jelentős rész­ben a bolsevizmus sorai­ból léptek ki. Koestler, Orwell, Fejtő Ferenc, Jó­zsef Attila és maga Illyés is. De nem egy kortársunk is - mint például Heller Ágnes vagy Kis János - szintén igen nagy szerepet játszott abban, hogy az emberiségnek ez a tragi­kus kalandja, zsákutcába igyekvése végre véget ér­jen.- A programban nem esik szó az állami admi­nisztráció és kiadásai kar­csúsításáról, nem tudtunk meg többet arról, hogy a kormány miként kívánja javítani a vegyes vállala­tok infrastrukturális ellá­tását. A cikk szerint a prog­ram két részből áll:- Egy kellemetlenségeit ontosan az értésünkre ózó költségvetési kiigazí­tási csomagból és egy má­sik, sokat sejtető részből. Ez utóbbiról csak kérdése­im vannak: miért gondol­ja a kabinet, hogy ha a vállalati tartozások (200 milliárd forint) az állam­­adósságot terhelik, akkor azt végső soron nem a la­kosság fizeti meg? A pri­vatizációs hitel javasolt 10 százalékos kamatlába na­gyon vonzó az adósnak, de a jelenleg 20 százalék­­pontnyi különbséget a pi­aci kamatokhoz képest is­mét a költségvetés fizeti? A költségvetési csomag ehhez képest sokkal vilá­gosabb. Amit lehet, azt a Németh-kormányra kell kenni. A gázolaj, a ben­zin, a dohányáru, az ége­tett szeszes ital áremelése, illetve annak magasabb mértéke az Antall-kor­­mány „találmánya”, A tanulmány végül az 1991. évi költségvetésről szól:- Ezt már az államház­tartás széles társadalmi A bíboros a keresztény elkötele­zettségről „Keresztény elkötele­zettség a politikai és társa­dalmi életben” címmel Paskai László bíboros-ér­sek tanulmányát közli a Vigilia című folyóirat. Megnyílt az Egyház szabad működésének a le­hetősége - mutat rá a szer­ző. Az Egyház alapvető küldetése a Krisztustól ka­pott megváltás szolgálata és elnyerése. Ez azonban nem választható el a földi feladatok munkálásától, hisz a teremtő Istentől ka­pott küldetéséhez tartozik a földi élet formálása és megszentelése is. Az egész világon bekövetkezett vál­tozásokkal kapcsolatosan külön szerepet kapott a politikai életben való rész­konszenzuson megvalósu­ló reformja alapján illene összeállítani. E reform ép­pen harmadik éve készül, és bevezetése előfeltétele lenne az önkormányzatok működésének is. Az ál­lamháztartás átalakítása­kor nem kevesebbről kel­lene megegyezni a társa­dalommal, mint az eddig zömében állam által vál­lalt társadalmi-gazdasági feladatok és pénzeszkö­zök újraosztásáról, vagyis a pártállam gazdasági alapjának, a nagyfokú re­­disztribúciónak a leépíté­séről. Nyilván ennek kere­tében kell rendezni a la­kásfinanszírozás kérdéseit is, amely a maga 80-100 milliárd forintos támoga­tásigényével elviselhetet­len terhet jelent az állam­­háztartásnak. Elveiről a kormánynak sürgősen szót kell értenie nemcsak a parlamenttel, de a lakos­sággal is, emlékezve, mek­kora botrányt okozott a csak 4,5 milliárd forintos kihatással járó kamatadó bevezetése. vigilia vétel. A politika, éppen­­úgy, mint a földi felada­tok többi területe, saját törvényekkel rendelkezik, ilyen értelemben auto­nóm. „A politikai közös­ség és az egyház függetle­nek egymástól a maguk területén...” idézi Pas­kai László a Gaudium et Spes zsinati határozatot. Ugyanakkor a megfelelő adottságokkal rendelkező és arra hivatott híveket felszólítja a zsinat, hogy aktívan vegyék ki a részü­ket a politikai élet keresz­tény alakításából. II. Já­nos Pál pápa is hangsú­lyosan szól - egy apostoli „buzdításában” - az egy­ház politikai és társadalmi tevékenységéről. Kiemeli, A gazdasági gyorsprogram HETI VIIAGGAZDASAG T

Next

/
Oldalképek
Tartalom