Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-15 / 18. szám

HAZAI KÖRKÉP 31

Itt valósággal elvész az ember! A parkolóban kilenc behemót autóbusz várakozik, körülöttünk vagy harminc személyautó vesztegel. Odabenn, az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban még alig látni egy lelket. Legalábbis innen, a Feszty-körképre váró betonjurta-óriás kilátó szintjének huszonhét méteres magasságából nem. De ha leereszkedem a százhetven lépcsőn, és végigjárom az emlékpark sétaútjait, ösvényeit, akkor is csak hébe-hóba tűnik föl egy-egy iskolás csoport vagy szemlélődő turista. Ennek az emlékparknak a területe ugyanis ötvenhét hektár, s ebből több mint húsz hektár: múzeum!- Az emberek fejéből sehogyan sem lehet kiverni, hogy eleink itt kötöttek vérszerződést! - panaszkodik Dénes József, az emlékpark pedagógus gondnoka. Emlékszem, ugyanerről beszélt fél évtizeddel ezelőtt, s biztos, ugyanezen kesereg majd öt év múlva. Mert az emberek már ilyenek! Keveslik azt, amiről III. Béla királyunk névtelen jegyzője 1200 táján írt, hogy Árpád és vezérei itt alkottak volna jogot, és osztották volna föl maguk között az újonnan megszerzett hont. Úgy látszik, ez a „szer” (azaz szerződés) csak akkor csigázza fel a „modern” ember fantáziáját, ha így vagy úgy, de vérhez köti gz államalapítást.

Pedig hogy valóban itt tartottak-e „szert” őseink, amint ez Anonymus Gestájában olvasható, bizonyosan ma sem tudható. Az 1971-ben kezdődött ásatások idejéig valóban puszta volt e táj, benőve akácos bozóttal, s csak a régészek munkája nyomán kerültek elő a még pogány szokás szerint elhantolt honfoglalók csontjai, valamint az ősi templom- és kolostorromok. Ami tehát bebizonyosodott: a kora Árpád-kortól a XVII. század elejéig, a tizenöt éves háborúig nemcsak lakott terület volt a mai Ópusztaszer, hanem - az 1000 körül épült egyhajós templomáról ítélve - Szent István királyunk korában jelentős település is lehetett.

De ha itt tartották honfoglaló őseink a szert, ha nem, az ősi temető, a romok, a Gesta Hungarorum, a millenáris ünnepségekre itt felépített Árpád-emlékmű és nem utolsósorban a néphit indokolja Erdei Ferenc hetvenes évek

eleji javaslatát: létesüljön Ópusztaszeren emlékpark az országalapitás és a földosztás tiszteletére, s kerüljön ide a második világháborúban súlyosan megsérült Feszty-körkép is.

Egy kép viszontagságai- A magyarok bejövetelét, ezt a tizenötször százhúsz méteres festményt először a Szépművészeti Múzeum helyén, egy henger alakú épületben állították ki - kezdi a kép kalandos történetét Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója. - Ezt az épületet 1900-ben lebontották, és a millenniumi megemlékezések fő-fő szenzációját áttelepítették a Városligetbe, egy közönséges fabódéba.

A negyvenes évek legelején, amikor láttam a körképet, az már csak annyit jelentett a ligeti közönség számára, mint a Csodapók vagy mint a Szakállas Hölgy. A színei megfakultak, a híre megkopott. És különben is: háború dúlt akkor, vesztésre álló, hol voltunk már a honfoglalás dicsőségétől!- A végzet egy akna képében érte el a körképet - folytatja a múzeumigazgató. - A fabódé teteje kigyulladt, vele a kép is. Szerencsére a tűz felülről lefelé terjedt, így csak az eget ábrázoló rész károsodott. De tető híján eső verte, hó lepte be a festményt, s ezért került szörnyű állapotba.

Mindezek után, nem tudni pontosan mikor és azt sem, hogy ki, talán egy „korai” szexmániás, kihasította a képből a meztelen rabnőket. Égetten, megviselten, csonkán raktározták végül el a

harminc képszelvényt. Most már védve volt a tolvajoktól, az időjárás viszontagságaitól, csupán az idő vasfogától nem óvta senki, így amikor 1975-ben a szegedi múzeum szakemberei gondjukba vehették, olyan meggyötört állapotban volt már, hogy a gyűrött képszeletek kivasalása és állagának megóvása öt esztendőn át tartott. Utána a harminc képtekercs ismét raktárba került, ezúttal azonban Szegeden, alig harminc kilométernyire Ópusztaszertől, ahol A magyarok bejövetelének végleges otthont adó körcsarnokon éppen most, amikor e sorokat olvassák, végzik az utolsó simításokat.- Talán októberre teljesen elkészül az épület - mondja kissé bizonytalankodva Dénes József gondnok. Pedig vagy hat esztendeje már állt a betonjurta, falait három hét alatt húzták föl, s három hónappal később a tető is rákerült. Aztán másfél esztendőn át állt szinte minden, majd folyt tovább a munka, de csak úgy, ahogyan a pénz csurgott vagy csöpögött.

Hol az arany középút?

A muzeológusok is, az építők is 1984-ben bizton állították: két éven belül nemcsak az épület áll készen, hanem helyére kerül a restaurálandó körkép is. Most azt hallom: a kép elkészültére még további három-négy esztendőt várni kell. Amikor a késedelem okait firtatom, Szabó G. László, a Csongrád Megyei Tanács nyugalmazott elnökhelyettese és a múzeumigazgató a restaurálás szakmai gondjaira (különösen az ernyedt vászon megerősítésének vitatott módjára) és pénzhiányra hivatkozik. Éz utóbbin nem csodálkozom, hiszen a körcsarnok építési költségei napjainkig megközelítik a háromszázmillió forintot.

Pedig akadt itt sok más kiadás is! Az emlékpark keleti részére mesebeli falut varázsoltak: van benne makói hagymásház, csongrádi halászporta, szentesi szélmalom, hódmezővásárhelyi tanyai olvasókör, pusztaszeri századfordulós iskola. És az utóbbi egy-két évben, ha nem is varázsszőnye-