Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
20 A HATÁR TÚLOLDALÁN Utoljára 1949-ben zarándokoltak ide ilyen szabadon. Azon az emlékezetes búcsún Márton Áron püspök is részt vett, felcsíki bérmakörútja utolsó állomásáról, Gyimesközéplokról fehér ló hátán vonult be Csíksomlyóra. De talán még akkor sem jött el ennyi nép, mint most, 1990-ben. Több mint kétszáz faluból, a becslések szerint mintegy kétszázezren érkeztek, sokan gyalogosan, mások autóbuszokkal, vasúttal, keresztek alatt, papjaik vezetésével, hogy részt vegyenek a búcsú évszázadok alatt kialakult, alig változó szertartásában. Harisnyában, rokolyában Felemelő élmény, ahogy a bámészkodók és a vásári árusok között méltóságteljesen érkeznek egy-egy faluból a keresztalják. Szól a kegytemplom harangja, az öblös harangszó külön-külön köszönti a falvak zarándokait. Jakab atya hangszórón üdvözli őket a kegytemplom előtti téren: „Édesanyánk, Hozzád jöttünk! Longadozván, mert szerettünk... Köszöntjük Csíksomlyón a csíkkarcfalvi zarándokokat... Köszöntjük a csíkszentdomokosiakat... a csíkszentimreieket... a csíkszentkirályiakat...” Végeláthatatlan sorokban érkeznek a keresztalják, az egy kereszt alatt vonuló faluközösségek. Az autóbuszokkal érkezők Csíkszeredán, a Széki út torkolatánál, a Márton Áronról nemrég elnevezett gimnázium előtt rendeződnek a keresztek és templomi zászlók alá, s úgy indulnak Somlyóra. Sokan székely viseletben vannak: harisnyában, rokolyában. Erős markú, kemény tekintetű székely legények emelik a zászlókat. A nagy körmenet Elszorul a torkunk: érkezik a marosvásárhelyi keresztalja. Szól a harang, s felcsendül a fogadó atya hangja: „Üdvözöljük a marosvásárhelyi zarándokokat! Veletek voltunk, veletek vagyunk, veletek maradunk!” Közben sül a hús a lacikonyhákon, forognak a körhinták, nagybajuszú cigányok pár lejért frissen szedett, leveles ágakat árulnak, amit majd megszentelve hazavisznek a búcsúsok. Ilyen zöld ágakkal díszítették föl magukat győzelmük jeleként annak idején a János Zsigmond elleni verekedésből visszatérő székelyek. Pünkösd szombatján délután kettőkor kezdődik a nagy körmenet. Ősidők óta a gyergyófalusi keresztalja vezeti a menetet, hiszen annak idején István pap vezetésével ők kezdeményezték a Somlyóra vonulást. A menet a kegytemplomtól indul, megkerüli a fenyővel borított Kis-Somlyó hegyét, s az úgynevezett Két- Somlyó között ér ki a Szalvatorkápolnához. Énekelve, imádkozva, zászlókkal, csengettyűkkel vonul a színes gyülekezet. Felejthetetlen kép! Az idén több mint négy órán át tartott a körmenet. Középen jöttek a főpapok, köztük az új gyulafehérvári püspök: Bálint Lajos. A menetben itt is, ott is feltűnik a moldvai csángók hímes inge, veres katrincája. Évszázadok óta rendszeresen átjönnek a Kárpátokon a Beszterce, a Moldva, a Tatros, a Szeret menti falvakból, hiszen sokan itt, Csíksomlyón hallgatnak életükben először magyarul misét, itt gyónhatnak anyanyelvükön. A Somlyói ferencesek a XVII. század közepéig rendszeresen bejártak Moldvába és végezték a csángók lelki gondozását. A XVIII. század elejéig, a gyimesi vám felállításáig, a csángó magyarok keresztek alatt, gyalogosan tették meg a több napos utat, hogy erőt meríthessenek hitük és anyanyelvűk megtartásához a somlyói Madonnától. Mostani papjaik helytelenítik, sőt nem egyszer tiltják a Csíksomlyóba való zarándoklást. Tudják, hogy miért! így aztán a csángók sokszor szökve, kisebbnagyobb csoportokban érkeznek, s szétszóródnak a többi búcsújáró között, nincsen papjuk, aki vezesse őket. Együtt, négy évszázada Vasárnap hajnalban a legbuzgóbbak a két Somlyó-hegy között gyülekeznek, hogy meglássák, amikor a Szentlélek megmutatkozik a felkelő nap sugaraiban. Magyarországi diákok, harisnyás székelyek, katrincás csángók együtt várják az áldott nap feljöttét, s az ilyenkor esedékes csodát. A csoda pedig az, hogy van hely a világon, ahol több mint négy évszázada minden esztendőben - jóban-rosszban - összegyűlnek a magyar nép szétszóratott csoportjai, hogy néhány órára együtt legyenek, együtt énekeljenek és imádkozzanak, s lélekben megerősödve készüljenek föl az újabb és újabb megpróbáltatásokra. Nagy szükségünk van az ilyen kegyhelyekre! HALÁSZ PÉTER FOTÓ: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ RÉTVÁRI LÁSZLÓ
