Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
IRODALMUNK KINCSESTÁRA 57 el. Igenis, csak a nyúlért, a nyúl után, kölyökkora óta erre a kalandra vágyott. Igaz, VÖRHENY is kihozza a nyulat a bozótból, de hogyan? Vörheny semmit sem kockáztat. És falánk is. Ha nem tépnék ki a szájából a zsákmányt, minden csepp vérét felhörpölné. Harcos sohase kóstol bele a vadba, csak tartja. Márpedig ez nagy különbség és önfegyelmet kíván.- Miért csak a nyúl? Miért csak a nyúl? - incselkedtek az ismeretlen növények. Harcos feltartott fülekkel loholt előre, a kan ciprusok és nőstény olajfák ligete felé. Hébe-hóba egy-egy szép szuka neki is jutott, szívesen emlékezett volna rájuk, de nem akarta, hogy a többi kutya vagy valamelyik vadász beérje, az élen akart maradni, meg különben is, azoknak a szukáknak a vizeletét rég magába itta a homok.- Elfelejtetted a szukákat? - faggatták a ciprusok. Nem válaszolt, megfeszítette izmait, még néhány szökkenés, és a Felfedezések Kapaszkodójára ér. Innen már jól lehet látni a tengert, kagylónyi nagyságú hajókkal és titokzatos csobbanásokkal, amelyeket bizonyára az ott tanyázó óriásráják karja kavart. Hanem most a tenger felől is bekötött fejű és testű emberek csoportja hadonászott.- Elfelejtetted a szukákat? Miért felejtetted el a szukákat, Harcos?- Nézz ide - selypítette az egyik bekötött fejű aggastyán, és meglékelt koponyájára mutatott, a gézen át hatalmas daganat türemlett elő - én amikor kicsi fiú voltam és megfáztam, anyám, apám ágyam szélére ült, friss oranzsáddal itattak és megsimogatták a homlokomat. Most meg... - a hangja siránkozva elcsuklott.- Mire való az egész vadászat? - ordította a másik. Harcos megvetően bámult a szánalmas csoportra, s elhatározta, ezúttal minden pihenő nélkül éri el a kaktuszokat. Amikor már csak ugrásnyira volt a céltól, két hatalmas, egymáshoz tapadó növény közt zöld tüskékkel rácsozott, ablakszerű nyílást vett észre. Itt lapul a nyúl, gondolhatta volna, de erre se volt ideje, mert világosan felismerte, hogy az a feketés húscsomó hozzá hasonló \\\ \ podingó kutya. Erre a látványra megtorpant.- Reszket - állapította meg a tüskésbozót túloldalán heverő társáról. Aztán ez a reszketés is megszűnt, a másik podingó meg se moccant.-Csak a hátgerince él - motyogta Harcos - a hátgerince világít-. Óvatosan maga elé nyújtotta lábát, hogy a kaktusz tüskéi meg ne szúrják. A mozdulatlansághoz most nem illett a vér, bemocskolná. Háta mögül még hallotta a vadászok szitkait.- Meghátrált a nyavalyás, ki hitte volna - ügyet se vetett rájuk. A kaktusz két oldalán, mint egymás felé zuhanó csillagok, két hátgerinc világított. A vadászok ezt se látták, csak amikor a kaktuszok fölé kapaszkodott a parányi fénygomoly, akkor kapta vállához puskáját a legöregebb fehér köpenyes vadász. A célpont kicsi volt, akár egy macskaszem, vagy talán még annál is kisebb, mint a szentjánosbogár potroha. RAJZ: KARAKAS ANDRÁS
