Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
TEMPLOMVIRÁGOK A NYÍRFÁN 33 Haraszti Lászlóval egyeztetve illesztette kazettáit a belső térbe. A solymári hegyoldal egyik meredek utcájában, gyönyörűen ápolt virágos és gyümölcsös kert mélyén találom Mária néni kicsi házát. A hófehér hajú, élénk tekintetű, mindig tréfára kész aszszony fürgén, szívbetegségére rácáfolva lépked lefelé a létrán, amely a padláson lévő „műteremből” vezet le. Dicsérem a kertjét, ám ő szabadkozik:- Óh dehogy, lehetne szebb is, csak most nem tudok háromnégy órát dolgozni benne, mert festek - válaszolja, s közben lelehajol egy-egy gazt kitépni. - Kazettákat készítek, megrendelésre. Kérdem tőle, volt-e valami ifjúkori előzménye mai foglalatosságának?- Nyugodtan bevallhatom - válaszolja -, hogy hatvanéves koromban kezdtem komolyan festeni, és hetvenhárom voltam, amikor életem legszebb feladatát, a templomfestést megkaphattam. Gyermekkorom óta festettem fára, kerámiára, de csak saját kedvemre. Édesapám egy képzőművészeti főiskolai tanárhoz el is vitte a munkáimat, aki rögtön a legtehetségesebb tanítványai közé sorolt be. Édesanyám azonban egyáltalán nem örült, hogy én ilyen bohém dolgokkal akarom tölteni az időt, s így a tanítóképző után elmaradt a továbbtanulás. Aztán férjhez mentem, s a család teljesen lekötött. A gyermekeimnek azért festettem, díszítettem a szobájukat, játékokat, jelmezeket készítettem. Hatvanéves voltam, amikor az apai örökségemből megvettem ezt a telket, házat és dolgozni kezdtem. Bevittem a Képzőművészeti Vállalathoz a munkáimat, ők biztattak a kazettafestésre. Már az első táblaképemet lezsűrizték. Aztán egyik megbízás jött a másik után, én közben áttanulmányoztam a kazettairodalmat. A virágokat nagyon szeretem, s arra gondoltam, képet sokan festenek, de ezt nem csinálja senki. Mária néni nevetve meséli, hogy a szomszédok hitetlenkedve nézték, mit kezd ez a hóbortos öregasszony ezzel az elvadult kerttel. De őt csak az érdekelte, hogy fenséges innen a kilátás, gyönyörű kertet varázsolhat, s nyugodtan festhet. Naiv művésznek is mondhatnánk. Harmonikus színvilágával, a virágminták gazdag témaválasztékával egy kicsit erdélyi ihletésű, mégis egészen egyéni, eredeti festői világot teremtett. Legnagyobb öröme a solymári templom, amit felajánlásként készített el, minden költségét vállalta.- A jutalmam az az öröm, hogy csinálhattam, hogy örömöt szerezhettem másoknak - ilyen egyszerű az egész! ZIKA KLÁRA A solymári reformátusok új otthona fotó: csigó László
