Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
KILÁTÓ 29 gyűjt. Aki a sárvári postahivatal történetére kiváncsi, látogasson el az Oxford melletti Chinnorba! Adott volt tehát a gyűjtőszenvedély, aminek 1962-ben csillant föl egy újabb lehetséges tárgya. Négy font tizenöt shilling (fél heti kereset) volt az ára az Orteliusatlaszból származó Magyarország-térképnek. Mai szemmel nézve hihetetlenül csekély volt ez az összeg, mivel - mint Gróf László mondja - manapság a kereslet nagy, kínálat pedig alig. A magyar térképgyűjtemény tulajdonosa az egész világot behálózó kapcsolatrendszert épített ki térképgyűjtőkkel, filatelistákkal. Kölcsönösen értesítik egymást, ha valamely, a gyűjtőtársat érdeklő anyag bukkan fel. Belelapozunk egy öblös fiók ívei közé. Az anyag zöme ugyan Sárvárra került, de azért van itt is néznivaló. Egy Glausius-féle munka, 1570-ből, azután Zsámboki Magyarország-ábrázolása 1602-ből, majd Ortelius.- Ma is a kedvencem, gyönyörűek a térképei - simogatja tekintetével a finom, ma sem sárguló papirt. - Ő állította össze az első atlaszt. - Ezt szinte ellágyulva mondja Gróf László, majd hangját fémesebbre színezi a vadászszenvedély:- Amit sehogy sem tudok megszerezni, azok a Kogutowitz-féle régi, iskolai falitérképek. Bizonyára széttépték őket az ötvenes években. Meglehet, némely hazai padláson lapulhat egynéhány, de Magyarországról én ki nem hozok semmit! Fosztogatott ott eleget a török, a német. Bízom a jó szerencsémben, hátha felbukkan egy Kogutowitz-féle Magyarország valahol külföldön. Az ember persze kíváncsi, miből telik e nem olcsó szenvedélyre. Gróf László Angliába érkezve szakácsként kezdte - „Ott beszélni nem kellett, csak főzni ...” - azután bányásznak állt, nem sokkal rá már robbantómester lett egy chesterfieldi külszíni fejtésen. Miután a bánya bezárt, Dél-Angliába költözött, s először egy bútorgyárba szegődött el. Ezután következett: „az első állás, ahol már beszélni kellett". Ügynöke lett ugyanis egy fagylalt-nagykereskedőnek. Miután az is becsukott - ne évtizedeket, csak néhány esztendőt képzeljenek el az események mögé egy baromfinagykereskedelmi céghez pártolt, ugyancsak mint ügynök, eladó.- Észrevettem - meséli hogy ennél a chicagói központú vállalatnál túl sok a papírmunka, elakad minden az irodistáknál. Társultam hát egy kollégámmal, és önállósítottam magam. A klientúrám már megvolt, és számításomban nem csalódtam, mert 1972 óta álljuk a sarat. Hűtőházunkba a sziget minden részéről szállítják a tenyésztők az aprójószágot, mi pedig tovább, egy száz kilométeres körzetben, kisebb üzleteknek, éttermeknek. Gróf László televíziót már régen nem néz. Nemcsak mert ő vezeti cége teljes könyvelését, de mert a térképgyűjtés is időigényes foglalatosság. Folytonosan olvasnia kell, járnia a könyvtárakat, mert: „Még most, huszonnyolc év múltán is akad olyan Magyarország-térkép, amit nem láttam. ” Aki sehogy sem tudja az idejét beosztani, házigazdámtól ugyancsak leckét vehet. Elmeséli, amúgy szőrmentén, hogy három leánya kedvéért tornaedzői vizsgát is tett, s most, hogy már nem edzi, csak hozza-viszi őket az edzésekre, azt meg azért teszi szívesen, mert várakozva rájuk, nyugodtan olvashat. És nem csak Magyarországról, Sárvárról. Gróf László ha lokálpatrióta is, szeretetét nem csak a vasi táj bírja. Tagja a Királyi Földrajzi Társaságnak, a Család- és Helytörténeti Társaságnak. Egy tekintélyes oxfordi kiadó adta ki könyvét egy mára letűnt népi kismesterségről, a szalmafonásról, melyből falvak éltek meg a múlt században Oxford környékén. A könyv pedig úgy született, hogy szerzője ötvenévesen egyetemista lett.- Feleségem beszélt rá - remek asszony -, hogy iratkozzak be egy oxfordi négyéves helytörténeti kurzusra. Amikor belefogtam, nem tudtam, hogy mit vállalok... Sokszor mondogattam magamban: Gróf, neked elment az eszed! Mi szükséged van erre, a te korodban?! A diplomamunkám azonban kitüntetést kapott, s a professzorom rögtön keresett hozzá kiadót. Megérkezik tehát egy ember a Vas megyei Sárvárról Oxford megyébe, és ír egy helytörténeti dolgozatot, mely igazándiból olyasvalakinek dukálna, akinek már az ükapja is itt élt.- Szerintem ez az igazi történelem, nem a csaták egymásutánja - mondja. - A hétköznapok - ez a mi történelmünk... S hogy miként közelíthetek ugyanolyan kedvvel, érdeklődéssel az angol szalmafonó asszonyokhoz, mint a Magyarország-térképekhez vagy a sárvári postabélyegzőkhöz...? Nincs ebben semmi különös. Miért is ne lennének kedvesek a számomra a gyermekeim, a feleségem ősei is? Valóban. Miért is ne? Ebben sincs semmi különös, a párját ritkító térképgyűjteményben sincs, sem a „self-made man” üzleti sikerében, a harmonikus családi életben. Csak így, együtt az egészben. Az már majdhogynem csodának nevezhető. BALÁZS ISTVÁN
