Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
PÁLYÁZAT 11 Küldjön egy képet és egy történetet! címmel hirdettük meg pályázatunkat. Célunk az, hogy olvasóink segítségével bemutassuk a történelmi Magyarország területén kívül található magyar vonatkozású emlékeket. Érdeklődéssel várjuk a pályamunkákat 1-2 gépelt oldal terjedelemben. A megjelent írásokért 500,- forint értékű könyvjutalmat küldünk. Magyar emlékek a finnországi Liipola-múzeumban Dél-Finnországban, Forssa város közelében, ha letérünk a Turku felé vezető műútról Somero felé, hamarosan egy Koski nevű községbe érkezünk. A magyar nyelvű turistakalauzok nem említik ezt a helyet, pedig érdekes magyar emlékek láthatók ott, mind a temetőkertben, mind az 1970-ben felépült és megnyitott Liipola-múzeumban. Yrjö Liipola, neves Finn szobrász és sokoldalú kulturális személyiség, akiről egy szobor kapcsán egyszer már írtam a Magyar Hírekben (1990/1), harmincévi magyarországi tartózkodás után, 1934-ben, magyar feleségével, Foerster Marával együtt, végleg visszatelepült szülőhazájába, Finnországba. Szép, reneszánsz stílusú villát építtettek maguknak a Helsinki melletti Kauniainenben, monumentális szobrok készítésére is alkalmas, hatalmas műteremmel. 1935 és 1937 között ő volt Magyarország főkonzulja Finnországban. (Azt megelőzően, hazatelepülése előtt, 1924 és 1934 között, Finn konzul volt Magyarországon.) Mint szobrász, ebben az időben főleg háborús emlékeket idéző, monumentális méretű emlékműveket alkotott. Ezek ma Turku, Joensuu, Vaasa, Lapua stb. városokban láthatók. Irodalmi tevékenysége révén, a Finn-magyar kapcsolatok szorosabbá fűzése érdekében tevékenykedett. Magyar szépirodalmi műveket fordított finnre. Magyarországi élményeit két könyvében örökítette meg: az Aurinkoista Unkaria (Napfényes Magyarország) 1934- ben jelent meg, és az általam egyszer már említett Vaellusvuosiltani (Vándoréveim 1956-ban). Élete utolsó éveit a Finn-magyar házaspár Koskiban élte le, aminek határában állt hajdan Liipoláék háza, a szobrász szülőhelye. A művész még megérhette a nevét viselő múzeum megnyitását. Egy évre rá, 1971-ben mindketten elhunytak. Mara, a hűséges feleség, mindössze néhány hónappal élte túl a férjét. Sírjuk Koski temetőjében, a régi fatemplomhoz tartozott harangláb közelében látható. A múzeumban külön szoba őrzi a művész magyar feleségének emléktárgyait. Ott láthatók Mara hazulról hozott festményei, családi képei, egyes bútordarabjai. Utóbbiakról azt is megtudjuk, hogy azokat Mara apai dédnagyanyja kapta volt ajándékba, annak idején, II. Ágost lengyel királytól. Arra utal az íróasztalon látható, koronás díszítés is. Mara apja ugyanis, anyai ágon, lengyel nemesi család sarja volt. Egy nagy vitrinben régi, herendi porcelán étkészletek láthatók. Az egyik falon a család portréi sorakoznak: Foerster Bede, a nagypapa, Dezső, Mara bátyja, a dédnagymama, Slutski-hercegnő, középen pedig Mara anyai nagymamája. Egy másik falon, a Liipola-házaspár portréi láthatók, középen a Kauniainen-i villa képe. Régi, családi fényképek, kis hímzett térítők keltenek magyar hangulatot ebben az emlékszobában. A kiállítóteremben a művész gazdag szoborgyűjteménye tekinthető meg. Azonkívül a különböző iratok, diplomák, fényképek, újságkivágások gyűjteménye, vázlatrajzok, monumentális emlékművek kicsinyített másai, kisplasztikák stb. Az ember szinte sajnálja, hogy mindez nem egy könynyebben hozzáférhető helyen, például a Kauniainen-i villában látható, ahol sokkal többen megismerhetnék. De a Finn szemlélet nem ennyire városközpontú, s egy életút, bármennyire kanyargós is volt, az élet alkonyán igyekszik visszakanyarodni oda, ahol az ember egykor megszülető- BENEDEKNÉ DR. SZŐKE AMÁLIA HELSINKI, FINNORSZÁG A Liipola-siremlék. Koski temetőjében Mara íróasztala Yrjö Liipola „előléptetés"-ének okmánya
