Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-01 / 17. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL 7 ! >V v pO.H-Vä*4 * ^ budait ^ * I *** A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Az a világ elmúlt, amikor fosztogatók járták az országot, akik ellen többé nem jelentett védelmet a karhatalom, mert éppen az lett végrehajtója a fosztogatók határozatainak, amiket nem valami külvárosi lebujokban hoztak, hanem az ország házában, ahova őket a történelem szennyes hullámai sodorták. Egy távoli, torzonborz, tudósnak álcázott közgazdász tanítványainak vallották magukat, aki a munkásság elnyomorodását jósolta. Ezt ők maradéktalanul meg is valósították, míg ők maguk pedig luxuspalotáikban élték fényűző életüket. Ez a világ elmúlt, mi pedig meg kell, hogy változtassuk mindnyájan a magatartásunkat, melyet a letűnt rendszerrel szemben tanúsítottunk. Akkor joggal követtünk el mindent, hogy visszavegyük legalább részben azt, amit tőlünk elvettek, vagy hogy „kivegyük részünket a népgazdaságból”, mielőtt azt esztelen vállalkozásokba fektették. (Vas nélküli vasmű, szén nélküli szénbánya stb.) Ma a magyar nép által választott kormány áll az ország élén. A tisztesség és becsület azt követeli meg tőlünk, hogy a rendelkezéseit ne szegjük meg, mert az feltétele annak, hogy az országot kivezessék jelenlegi katasztrofális gazdasági helyzetéből. Hazalátogatva ne igyekezzünk ezután megszegni a vámszabályokat. Ha túl soknak találják, amit viszünk, legfeljebb mutassuk meg rokonaink, barátaink hosszú lajstromát, annak valószínűsítésére, hogy nem üzletelésre szántuk a hazavitt holmit. A vámkezelő most már az új, tisztességes, okosabb rendszert szolgálja. Ezután a dollárt, márkát stb. ne váltsuk be a feketepiacon. Segítsük ezután fokozottabban otthon maradt hozzátartozóinkat, barátainkat, akiknek alacsony nyugdíja, fi-' zetése az infláció következtében rohamosan értéktelenedik. Segitsük őket, hogy átvészelhessék a közeljövő nehézségeit. Őrizzük, óvjuk minden erőnkkel ezt a rendszert, melyet a magyar nép szabadon választott, és vegyünk részt tevékenyen hazánk újjáépítésében! MEGYESY JENŐ TULSA, OK., EGYESÜLT ÁLLAMOK Révffy László nagy-britanniai olvasójuk arról panaszkodik, hogy a postarovatnak írt levelek teljesen hatástalanok. Magam is, nyilván sok más levélíróval együtt, azt tapasztaltam, hogy még az újságjukkal kapcsolatos panaszokat sem orvosolják, ha a panaszt le is közük. Több nyugati olvasó panaszát közölte már a Postarovat a „Burgenland” szó használata miatt, akik kifejtették, hogy ennek a szónak magyar szövegben való használata mind történeti, mind helyesírási szempontból helytelen. A Magyar Hírek szerkesztői azonban vagy nem olvassák a postarovatot, vagy nem érdekli őket az olvasók érzékenysége, mert ők rendületlenül „Burgenland”-ot írnak, ha Nyugat-Magyarország elszakított részéről, ősi magyar nevén az Őrségről, beszélnek. 1990/9. számuk főzőcskerovata ismét hemzseg a „Burgenlandok”-tól, mintha csak szándékosan akarnák sérteni az olvasó magyarnyelv-érzékét és nemzeti önérzetét. IZSÓ LÁSZLÓ TAMÁS NEW YORK, N. Y„ EGYESÜLT ÁLLAMOK (Olvasónknak abban igaza van, hogy valóban többen szóvá tették a Burgenland elnevezés használatát. amivel mi továbbra is élünk, ám ennek magyarázatát nem adtuk. Ezúttal pótoljuk a mulasztást. Az elcsatolt, nyugat-magyarországi rész korábban több vármegyéhez tartozott, sohasem nevezték azt megelőzően egy néven e most Ausztriához tartozó területet. Az Őrség a Rába folyótól délre, Göcsejtől északra, a hármas - jugoszlá v-osztrák-magyar - határ közelében található, egy része ma is Magyarországé. Tehát Burgenlandnak csak ezt a legdélibb csücskét illethetné az Őrség név, a túlnyomó részét semmiképpen sem. A hazánktól elszakított területekből öszszeállt osztrák tartománynak nem lehet tehát a Fertőzugtól a hármashatárig egyaránt érvényes, összefoglaló magyar neve. Ezért fogadja el az ottani - sajnos már csak marokriyi - őshonos magyarság is a Burgenland elnevezést. - A szerk.) A szóban forgó utcanév-változtatásokkal kapcsolatban volna néhány javaslatom: A névváltoztatások legyenek véglegesek. Ezt egy törvénnyel lehetne biztosítani, mely megtiltja a nevek megváltoztatását. Ha új névre van szükség, mindig van egy utca, tér, park, melyet el lehet nevezni, ha pedig ilyen hely kell, van arra is elég lehetőség. Ugyanaz az utca viselje egész hosszában ugyanazt a nevet. Ha mégis más névvel látják el az utca egy részét, a házszámozás legyen folyamatos. Erre példa Franciaország Le Havre városában van: a Rouen felől bevezető út négy különböző nevet visel, de a számozás folyamatos. Egyáltalán nem baj, ha egy utca első háza a 366-ot viseli, és az utolsó, mondjuk 942 után a másik utca első háza a 944-es. Ezt akkor is meg lehet valósítani, ha az utca több kerületen megy át, mint például Párizsban a Rue de Vaugirard. Végül javasolnám azt, hogy a számozás legyen méterrendszerben. Ha valaki új ajtót nyit, annak azonnal megvan a száma. Ha a 3625-ös számú házba kell mennem, rögtön tudom, hogy a villamos vagy metró után milyen hosszú út leselkedik rám, tehát inkább autóval megyek. SUGÁR MENYHÉRT BESSÉGES, FRANCIAORSZÁG Ez évben is megtartottuk az Észak-Angliai Magyarok Kultúrtalálkozóját Rochdale-ben. Három klub vett részt: Bradford, Middlesborough és Manchester. Nagyon szép műsorral lépett fel minden klub, bizonyítva azt, hogy bármilyen messze is élünk hazánktól, a magyar kultúrát ápoljuk, és nem hagyjuk, hogy kihaljon itt közöttünk. Öregek és fiatalok vegyesen voltunk a színpadon. Külön dicséretet érdemel a három klub tánccsoportja. Klubunk befogadóképessége kb. 400 fő, de alig tudtunk mozogni. Sok jó magyar találkozott, és sok szerzett új barátokat ezen a napon. Kedves vendégeink voltak Szabó László a Magyarok Világszövetségétől, Szabó Gellért a londoni Magyar Nagykövetségtől, Pátkai Róbert evangélikus püspök Londonból és a helyi tanács képviselője. Sokáig fogunk emlékezni erre a szép estre, és már tervezzük a jövő évi műsorunkat, beszélgetünk a jövő évi találkozóról, és nem hagyjuk elfelejtetni sem magunkkal, sem barátainkkal, hogy magyarok vagyunk. SZÉLESI JÓZSEF ÉS JUDIT ROCHDALE, NAGY-BRITANNIA
