Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-08-15 / 16. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59 hatott Kőszegire, 1274-ben IV. László öccsét, András herceget rabolta el. Nem a királyi sereg, hanem a másik lassan szerveződő párt, a Csákok szabadították ki Andrást a fövenyi csatában (Székesfehérvár mellett), amelyben Henrik halálát lelte. Szerepét fiai vették át. Tettrekész uralkodó A Képes Krónika ábrázolása szerint IV. László gazdag és sötét haját válláig eresztette, mint kun atyái, s fejébe hegyes, magas föveget nyomott 12. század végén nyugat felől tömegesen beáramló bevándorlók jelentősen megnövelték a nagybirtok jövedelmét, s ezzel az arisztokrácia hatalmát. Hatalmuk kiteljesedését betetőzte, hogy a tatárjárás pusztításai után IV. Béla a főurakat már várépítésre is buzdította. Erzsébet királyné aligha volt alkalmas arra, hogy a fejlődés irányát akárcsak kis mértékben is befolyásolja: a kormányzást a főurak különböző csoportjai vették át. Még nem jutottak el a pártalakulás fokára, de ha határozott politikus egyéniségek álltak élükre, alkalmasakká váltak kisebbnagyobb akciók végrehajtására. Ez is megtörtént: Kőszegi Henrik még IV. Béla hűséges munkatársaként kezdte pályafutását, így került szembe V. Istvánnal: 1267- ben fel kellett adnia a nádori méltóságot, de megmaradt szlavón bánnak. Három évvel később, 1270-ben IV. Béla halála után V. István bosszújától tartva a cseh királyhoz, II. Ottokárhoz menekült. Most, hogy V. István halott, visszatért a magyar udvarba és politikai életbe. Nem sokkal megérkezése után meggyilkolta Béla macsói herceget (IV. Béla unokáját), ezzel a dinasztia egyetlen felnőtt férfitagját. Erzsébet - úgy látszik - meg sem kísérelte megbüntetését, ez biztatólag Tizenöt évesen 1277-ben László nagykorúvá nyilvánította magát, az anyja helyett kormányozni kezdett. Az elkövetkezendő két évben egy tettrekész, politikai lépéseiben és intézkedéseiben jó készséget felmutató ifjú uralkodó áll előttünk, aki korszerű eszközökkel igyekszik a megrendült államot stabilizálni. Erre az időre esik a következményeiben Európa sorsát is befolyásoló fellépése. A német királyválasztásból II. Ottokárral szemben egy nem túl jelentős gróf, Habsburg Rudolf került ki győztesen. Ottokár egész életén át egy közép-európai birodalom kiépítésén fáradozott, megszerezte az osztrák tartományokat, és hadjárataival - utoljára 1273-ban - sakkban tartotta a magyar királyt. Habsburg Rudolf és IV. László már 1274-ben szövetséget kötött, de az ország vezetésében egymást váltogató főúri csoportok - amelyek közül a Kőszegiek Ottokár hívei, a Csákok pedig ellenfelei voltak - torzsalkodása és Rudolf óvatos politikája miatt csak 1278 nyarán került sor a döntő összecsapásra a Morvamezőn, Stillfried és Dürnkrut között. A csatát IV. László serege döntötte el, Ottokár elesett, vele együtt szállt sirba a közép-európai birodalom kiépítésének álma. Rudolf most már háborítatlanul átvehette az osztrák részeket, s megteremthette családja későbbi hatalmának alapját. De jött Fülöp A szerencse tehát a fiatal magyar király mellé állt, de csak átmenetileg. A következő év elején Magyarországra érkezett Fülöp fermói püspök, pápai legátus, hogy megreformálja a magyar egyházat és
