Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-22 / 2. szám
EGY KIS HUSZÁRTÖRTÉNELEM A Mátyás király által 1481-ben felállított, majd az oszmánellenes küzdelmekben számos sikert arató huszárkötelékekre hamar felfigyelt Európa. A magyar királlyá lett Habsburg-házbeli I. Ferdinánd nyugaton először 1546-ban vetette be huszárait. Még nagyobb számban tűntek fel huszárok nyugati hadszíntereken az 1618-48 közötti harmincéves háborúban. Ugyanebben az időben magyar mintára és magyarok félfogadásával a francia haderőben is megszerveztek három „magyar lovasezredet”. A huszárság történetének igazi kezdetét azonban az állandó hadseregek kora, pontosabban az 1683-99 között zajló nagy oszmánellenes felszabadító háború jelentette. A számos más európai állambeli haddal tízezres nagyságrendben harcba küldött végvári és vármegyei huszárok mellett, további mintegy tízezer huszárt még irregulárisként kezelt 15 ezredben vetettek be a császári-királyi hadakban. Ugyanekkor jelent meg az első három állandó reguláris huszárezred is a császári-királyi hadseregben: 1688-ban a Czobor Ádám és Pálffy János, 1696-ban pedig a Deák Pál tulajdonába helyezett egység. Az 1688—97-ig a Habsburg-birodalom és a Francia Királyság között folyó pfalzi „örökösödési” háborúként ismert hegemóniaküzdelem idején XIV. Lajos (1692-ben) ugyancsak megszerveztette első huszárezredét. Ebbe főleg a Thököly-szabadságharc bujdosóvá vált egykori résztvevői álltak be. Az 1701-14 között vivott spanyol „örökösödési” háborúban a két szembenálló nagyhatalom tovább növelte huszáregységeinek a számát. A császári-királyi haderőben 7 reguláris és 5 irreguláris ezredet szerveztek, míg a francia hadsereget a Habsburg-hadakból elszökött vagy fogoly magyarok félfogadásával 3 reguláris ezreddel szaporították. Az utóbbiak közül az egyik élén 1707-től Ráttky György korábbi kuruc ezreskapitány, majd francia generális állt. Ót II. Rákóczi Ferenc küldte a fráncia hadvezetéshez a magyarok összefogására. Ugyanígy elküldte a bajor választófejedelemhez vetési Kökényesdy László alezredest, aki ugyancsak magyarokból, 1705-ben szervezett ott egy ezredet. Huszártiszt a 18. századból A távoli hadszíntérre került magyarok bevonásával e háborúban még a spanyol haderőben is mód nyílt 1705-ben egy huszárezred szervezésére, Perényi Mihály ezredessel az élen. A Spanyolországból továbbkerültekből azután a portugál király is szervezett ugyancsak 1705-ben egy huszársvadront. Kisebb kötelékeket egyes német-római birodalmi uralkodók is felállítottak ekkoriban, így például Hessen-Kassel tartomány grófja. Az ő szolgálatában Bánffy Pál kapitány vezényelte a császár századát. Soha addig nem látott számban szolgáltak huszárok az 1703— 11 között vívott Rákóczi-szabadságharc hadseregében, amely legmagasabb létszámát tekintve 77 ezer főből állott. (A felkelősereg 113 egysége közül 67 volt huszárokból szervezett.) Közülük sokan az elbukott küzdelem után idegen hadakbeli egységek alapját képezték. Legtöbben kezdetben a svédellenes északi háborút vívó I. Péter orosz cár szolgálatába kerültek, és Cserey János ezredessel az élen egy önálló huszárezredet is formáltak belőlük. Más, volt kurucok, így a Dudás János kapitány vezényelte svadron lengyel szolgálatot vállalt. Megint mások lengyel földön egyenesen a svéd király hadseregéhez csatlakoztak. Magyar királyságában IV. Károly császár az 1716/18-as és 1736/39-es török háborúban megelégedett azzal, hogy a meglevő reguláris huszárezredeket hadilétszámra töltse fel, mellettük pedig nagy számban a vármegyei és főleg katonai határőrvidékbeli irreguláris huszárokat küldjön harcba. Az 1733-ban kirobbantott lengyel „örökösödési” háborúban azonban a franciák ellen újabb 5 reguláris és egy irreguláris huszárezredet szerveztetett. XV. Lajos francia király akkoriban a tovább élt Ráttky- és az 1720-ban felállított Bercsényi-huszárezreddel rendelkezett. Ez utóbbi tulajdonosa Bercsényi László, a Rákóczi-szabadságharc főgenerálisának fia, egykori kuruc kapitány, később Franciaország marsallja volt. 1733-ban azután Esterházy Bálint József, a kuruc függetlenségi háború tábornagyának fia, később francia brigadéros, nyert huszárezred-tulajdonosi kinevezést. E három egységben döntő arányban magyarok szolgáltak. A többi hadviselő félnél is feltűntek újabb, magyarok bevonásával szervezett huszárkötelékek. A legtöbb magyar még mindig az orosz hadseregben szolgált. A szövetséges szász választófejedelem is' felállította a Darvas Pál kapitány kezére adott svadront, míg a szembenálló lengyel nemzeti uralkodó Jávorka Ádámmal, a neves kuruc hőssel szerveztetett egy ezredet. Az 1740-80 között folyó osztrák „örökösödési” háborúban ugyancsak tömegesen kerültek szembe egymással magyar huszárok. Az e háborút megélt 8 reguláris ezred mellé további sok magyarral 5 új egységet állítottak fel, köztük egyet a magyar Pollereczky András ezredtulajdonosságával. Ráttky, majd Esterházy eleste után Dessőffy Miklós és Dávid Zsigmond ugyancsak ezredtulajdonosi kinevezést kapott. A szintén Habsburg-ellenes oldalon harcoló bajor választófejedelem is szerveztetett két új huszárezredet, az egyik élére Frangepán Gergely alezredes került. Legjelentősebbnek akkoriban a porosz szervezés bizonyult. II. Frigyes 8 ezredből álló, szintén közel tízezer fős csapatnemet hozott létre, mintegy fele részben magyarokból. Ezredtulajdonosi kinevezést négy magyar kapott: Zoltán Károly, Halász Zsigmond, Rüsch János Tivadar és Győry Péter. Ugyanebben az időben az Egyesült Németalföldi Tartományokba is sok magyar került, 1745-ben két ezredet állítottak fel belőlük, ezek élére pedig Sigray Mihály brigadérost nevezték ki. Máshol csak kisebb kötelékekre futotta odakerült magyarokból, így Braunschweig Hercegségben, a Pfalzi Választófejedelemségben, Württemberg Hercegségben. Egyes magyarok megint egyenesen Spanyolországba kerültek, ahol 1740-ben ugyancsak elrendelték egy huszárezred felállítását. További jelentős fejlesztést hoz az 1756-ban kirobbant hétéves háború. Mária Terézia újabb 3 reguláris és 3 katonai határőrvidékbeli huszárezredet szerveztetett. Az immár szövetséges francia uralkodóhoz alig érkeztek újabb magyarok. A porosz uralkodó viszont két új ezredet hozhatott létre elszökött magyarokból, így ezredtulajdonosi kinevezést nyert két későbbi generális: Székely Mihály és Werner Pál. Ugyancsak e háború idején, 1758-ban, illetve 1762-ben került sor az első svéd és dán hadseregbeli huszárezred megszervezésére. A hannoveri választófejedelem is a szolgálatába állt Asztalos János és Gyarmathy Mihály kapitány vezényelte két magyar svadronra alapozva tudott egy huszárezredet felállítani. Ugyanakkor az orosz hadvezetés Horváth János generálist nevezte ki a csapatnem parancsnokává és újabb magyarokból egy második nemzeti jellegű huszárezredet is hadrendbe állított, míg sok magyar a többi orosz huszárezredbe került. A XVIII. század utolsó harmadában azután folyamatosan csökkent az idegen hadakbeli magyarok száma. A sajátos magyar csapatnem akkorra az egyes hadseregek sajátjává vált. Immár csak egyes személyek juthattak jelentősebb szerephez. így a francia haderőben még Esterházy Bálint László és Tóth Ferenc, a porosz hadseregben Somogyi István, Kőszeghy Ferenc, Nagy Sándor és Lediváry Sándor lehetett egyegy huszárezred tulajdonosa. Másoknak más sors jutott. Kováts Mihály ezredes 1779-ben az Egyesült Államok függetlenségéért, Székely Ádám ezredes 1794- ben a lengyel szabadságért áldozta életét. Ám akár a nemes eszmék szolgálatában, akár a dinasztikus háborúkban, értelmetlen idegen cé* lókért hullatták vérüket a magyar huszárok, a XIX. században szinte mindenütt meghonosított csapatnem 35 országbeli átplántálóinak emlékét az egykori befogadók utódai máig elevenen ápolják. A hazai kiállítású egységek élén a hadtörténelembe bevonult és máig jól ismert olyan huszárhősök mellett, mint Ebergényi László, Csáky György, Splényi Gábor, Baranyai János, Nádasdy Ferenc, Hadik András, őket sem feledhetjük mi, mai magyarok határon innen és túl. ZACHAR JÓZSEF HADTÖRTÉNÉSZ 10
