Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

\ 52 KULTURÁLIS KÖRKÉP Sütő András drámája Kőszegen Káin és Ábel Sütő András drámatri­lógiájának - Egy lócsiszár virágvasárnapja, Csillag a máglyán, Káin és Ábel - harmadik darabját válasz­totta nyári bemutatójául ebben az esztendőben Kő­szeg városának nyári teát­ruma. Azt a Sütő-drámát, amely a „világ birtokbavé­telének” története, mégpe­dig nem metaforikus, ha­nem nagyon is realista módon. Hősei éppúgy a min­dennapok emberei, mint Sütő korábbi realista drá­máinak hősei. Ugyanak­kor jelképes alakok is, bibliai „elrendeltségük” szerint. Egyik oldalon Ká­in, a maga örökös fölfe­dezni vágyásával, út- és helykeresésével, a mási­kon Ábel a mozdulatlan­ság, az elszigetelődés, a bezárkózó magatartás megszemélyesítője, akinek testvére szerint „egyetlen gondja, hogy életben ma­radjon”. Káin, az értelmes életre vágyó, s vele szem­ben Ábel, a puszta létért élő ember. S nekik kell vá­lasztanok: küzdjenek-e a harmóniáért vagy harmó­niaként fogják fel a disz­harmóniát. A testvérkonf­liktusban Sütő pontosan érzékelteti az egyén vá­lasztását, amelyet Káin végső szavaival így fogal­maz meg: „Egymásnak lépcsőfokai lehettünk vol­na. Magam szakítottam ki e létrafokot az Éden falai alatt: magamat kell ez­után megkettőznöm, ha véres ujjakkal a semmibe nyúlkálok is; ha semmi sem igaz abból, amit ma­gamban láttam; legyen bár egyedüli bizonyosság a te halálod és mindnyá­junk halála, akkor is az égre húzom föl e szakado­zott kötélhágcsót. Mert ha porból lettünk is: ember­ként meg nem maradha­tunk az alázat porában.” A kőszegi előadást Me­rő Béla rendezte, némileg leegyszerűsítve a drámát. Szöveghúzásai talán a for­ró nyárestekhez igyekez­tek igazítani a darabot. Ám ezzel aligha szolgálta az írói gondolat kiteljesí­tését. Mégis igényes vállalko­zásról beszélhetünk a kő­szegi nyári színházról szólva. Igényesebbről, mint a korábbi itteni éva­dokról, s igényesebbről, mint több más nyári szín­házban. S ez méltánylan­dó, sőt reménnyel tölthet el: Kőszeg jó irányba in­dult. Merő Béla színésze­ivel - akiket az ország leg­különbözőbb pontjairól hozott össze erre a fontos produkcióra - jó célt szol­gált. Különösképpen a Káint játszó Máté Gábor adott rangot az előadás­nak. Káinja a fölemelke­désért küzdő, a megalá­­zottságot elviselni képte­len embert mutatja be, nagy színészi erővel. Mel­lette Arabella szerepében Papadimitriu Áthina nyújt érzékletes alakítást. Ismerős valahonnan ez a két szeretetre méltó, ha­­bókos fickó, ez a két flasz­­ter-donkihóte, Lord és László, Szomjas György filmjének hősei. Pesten, Londonban, New York­ban, de talán még Moszk­vában is szaladgálnak ilyenek, nem is kevesen. Kicsit már pocakosodnak, közelebbről nézvést a bő­rük is ráncosodik, ritká­­sabb a hajuk is, mint fény­korukban volt - de nem adják fel. A hatvanas évek „elveszett nemzedékének” túlélői ők, akik valaha me­részet és vadat álmodtak, és ezt még most, a nyolc­vanas években sem felej­tették el; álmodoznak, csavarognak, lézengenek, újabb és újabb álmokat keresnek, trikóban és far­merban járnak, s hiába változott meg körülöttük a világ, ők a régiek marad­tak, mert még bíznak ben­ne, hogy az álmok egyszer valóra válnak. Róluk, az ő nemzedékükről szól Szomjas György rendező és Grunwalsky Ferenc operatőr filmje, a Mr. Universe. Lord, a valami­kor legendás tehetségű magyar filmes New York­ban él és taxizásból tartja el magát. Őt Pintér Georg játssza, a valamikori te­hetséges budapesti film­rendező, aki jelenleg Amerikában él. Korpulen­­sebb társa, László, e buda­pesti Sancho Pansa is fil­mes lehetett valamikor, legalábbis ott hajózhatott a filmesek oldalvizein, ta­lán épp a legendás Lord A többiek is - Trokán Pé­ter, Molnár Piroska, Sin­­kó László, Molnár Árpád - hittel szolgálják az elő­adást. A kőszegi vár színteré­ben a jó és a gonosz egy­másba fonódó örök képe a bármikor-bárhol meg­történhető história igazsá­gát hitelesíti. RÓNA KATALIN A GYÖRGY SZOMJAS FILM körül. A Lászlót alakító Szabó László sorsa sem kevésbé kalandos, mint Pintér Georgé: 1956 óta Franciaországban él, alak­ja feltűnik Godard és Truffaut iskolateremtő re­mekműveiben, később már magyar filmekben is, majd ő maga is rendez fil­meket. Az álomról van szó e filmben, egy újabb álom­ról - ki tudja, hányadikról -, amely ezúttal László fe­jében fogalmazódik meg. A dolgot egy tévéinterjú indítja el, amelyben meg­szólal a negyedszázad előtti Mr. Universe, a nők bálványa és a férfiak pél­daképe, a magyar szárma­zású Mickey Hargitay. Megvan a nagy téma! - csap a homlokára a ko­szos kocsmában László. Mickey Hargitay, akinek sikerült. Aki valóra váltot­ta álmait. Aki a platina-Máté Gábor, Papadimitriu Athina, Molnár Piroska, Sinkó László Sütő András drámájának kőszegi előadásában FOTÓ: MTI Mr. Universe - Szomjas György filmje A sárga taxi utasai

Next

/
Oldalképek
Tartalom