Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 menyeiről, valamint vá­rosriportot Debrecenről és Egerről. A műsor ren­dezője és operatőre Nor­végiában élő magyar volt: Jersze, emlékezzünk! Hamza Nándor és Csik János. A Norvégiáról szó­ló hasonló összeállítást jö­vőre sugározza a Magyar Televízió. Kárpátaljai körút A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség meg­hívására „Jersze, emlékez­zünk” címmel nagy vissz­hangot kiváltó irodalmi műsorral vendégszerepeit Kárpátalján Kobzos Kiss Tamás zenekutató és Sza­bó András versmondó előadóművész. A régi ma­gyar énekekből, régi ma­gyar versekből összeállí­tott műsorral - amelyet la­punk munkatársa, Balázs Ádám szerkesztett és veze­tett be - felléptek a nagy­­dobronyi és a viski iskolá­ban, az ungvári Drávái Gizella Irodalmi Körben s a beregszászi színház­ban. Kobzos Kiss Tamás és Sza­bó András előadóművé­szek a beregszászi színház előtt Vendéglátóipari emlékek nyomában Múzeumi kérés Egy budapesti vendég­látó-ipari múzeum létesí­tésének gondolata már az 1910-es években felme­rült, de csak 1965-66-ban vált valóra, a világon első­ként - így is az utolsó percben. Mert az óntár­gyakat elvitte az „ónpes­tis”, a textíliákat a mo­lyok, a rézedényeket az el­ső világháború, az emblé­más porcelánokat értékük lebecsülése. A második vi­lágégés is pótolhatatlan károkat okozott. Ezt meg­közelítette a hozzá nem értő selejtezés, lomtalaní­tás, felújítás. A múzeum­nak nem kedvez a magá­nosok egyre terjedő gyűj­tési szenvedélye, és az árak ennek megfelelő szüntelen emelkedése sem. A budai Várban talál­ható magyar Kereskedel­mi és Vendéglátóipari Múzeumra jellemző, hogy a tárgyakat nem képző­vagy iparművészeti, nép­rajzi, régészeti vagy ne­mesfémértéke, hanem szakmatörténeti jelentősé­ge szerint ítélik meg. így megőrzünk olyan dolgo­kat is, amelyek más köz­­gyűjtemények számára ér­dektelenek. Gyűjtőkörünk felöleli a magyar vendéglátóipar történetének Magyaror­szágon fellelhető tárgyi és dokumentációs emlékeit, valamint az ezzel kapcso­latos külföldi emlékeket, időbeli korlátozás nélkül. A gyűjtés kiterjed a terme­lés (pl. konyha, cukrász­műhely), értékesítés (étter­mek, vendéglők, csárdák), szolgáltatás (pl. fogadók, szállodák, műsor) és a mindehhez szorosan kap­csolódó idegenforgalom emlékeire. A külföldön működő magyar vendéglátóhelyek­ről - bármennyire is fon­tos részei az egész magyar gasztronómiai kultúrának alig tudunk valamit. Ezért kérjük tisztelettel tu­lajdonosaikat (vagy ven­dégeiket): küldjenek ne­künk gyűjteményeink gaz­dagítására emlékeket! Nem feltétlenül tárgyakat, hanem az üzlet vagy a csa­lád történetét, érdekes eseményeit, életrajzokat, visszaemlékezéseket, üzle­ti vagy személyfotókat, le­velezőlapokat, mai vagy régebbi étlapokat, menü­lapokat, esetleg recept­könyveket. Mindezeket gondosan megőrizzük, nyilvántartásba vesszük, beépítjük kiállítási, kuta­tási terveinkbe, esetleg publikáljuk is, a szerző vagy az ajándékozó nevé­nek, címének feltüntetésé­vel, jogainak fenntartásá­val. MAGYAR KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI MÚZEUM 1014 Budapest I., Fortuna u. 4. Kutasi Kovács Lajos ajándéka Indián műremekek Érden Kutasi Kovács Lajos brazíliai magyar író érté­kes indián tárgyakkal ajándékozta meg az érdi Magyar Földrajzi Múzeu­mot. Az ajándéktárgyak legszebb darabja az az amazonasi főnöki fejdísz (képünkön), amelyet egy caraja indián készített. A caraják a Rio Araquaia nagy szigetén, az Ilha de Bananalon élnek, és való­ságos művészei a tolimun­kának. A fejdísz különbö­ző fajtájú amazonasi ma­darak színes tolláiból ké­szült, valóságos tollkoro­­na. Ugyancsak gazdagította a múzeumot Kutasi Ko­vács egy művészi bőrtás­kával, amely észak-ameri­kai sziú indián munka, va­lamint navajo szövőszék­modellel. Az arizonában élő navajo a legnépesebb indián törzs Észak-Ameri­­kában. A navajók hagyo­mányos mesterei a szövés­nek, és a navajo szőttesek Amerika-szerte igen kere­settek. Az adományozó nem­rég tért vissza Londonba nagyobb dél-amerikai ta­­nulmányútjáról, amely so­rán az Amazonas torkola­tától a Csendes-óceánig szelte át a földrészt. Hajó­zott az Amazonason, a Rio Negrón, járt őserdei indiánok között, majd föl­kereste Peruban az inkák egykori fővárosát, Cuzcót és az évszázadokig elve­szettnek hitt „inka szen­télyt”, a Machu Picchut a Rio Urubamba völgyé­ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom