Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
HAZAI KÖRKÉP 31 Vásárok és vásárosok A népélet krónikásai régtől felfedezték: a vásárok valóságos lenyomatai a gazdálkodási viszonyoknak, a kor anyagi kultúrájának. Még a művelődéstörténet búvárai is találtak itt csipegetnivalót. A históriai értékeket kereső minduntalan beleesett azonban abba a hibába, hogy a hajdani, az „igazi" vásárokat megrajzoló igyekezetében folyton visszafelé tekintett. Ezek a sokadalmak egykoron a letűnt időkre, ma pedig napjaink sajátosságaira jellemzőek. De mi egyebet is várhatnánk tőlük? Válogathatnánk az ilyen-olyan szintű ránk maradt vásárleírások között. A harsány színekben is bővelkedő forgatag sokakat megragadott, még a magyaros motívumokat kereső festőket is. Mostani vállalkozásunkban maradjunk inkább a személyes élményeknél és az elrajzolást messze elkerülő fényképeknél. Ahány vásár, annyiféle. Ezúttal öt jellegzetes helyszínt választunk ki az ország térképéről. SZABADSZÁLLÁS Még szerencse, hogy nem malacért mentem Petőfi Kiskunságába Szabadszállásra, ugyanis még a legelső reggeli vonat is túl későn érkezik meg. Aki csak látni, beszélgetni akart, mégse késett le semmiről. A kunok megadják a módját az ünnepeknek - a vásár is ilyesféle -, nem hajnalban kelnek fel hozzá. Más tájakon már hazafelé pakolásznak az árusok, amikor itt még javában áll a vásár. Csősz Sándor, az utolsó ökrösgazda is a kényelmesen elköltött reggeli után ült a bakra a szomszéd faluban. Volt abban hátsó szándék is, hogy épp akkor érkezett meg a négy gyönyörű villás szarvával, amikor már mindenki ott volt a vásárban. Hadd lássák a nem mindennapi bevonulást! Ma, amikor a „nem kitűnni” magatartás a recept, épp az egészséges régi paraszti mentalitás látszik a furcsának, az, amelyikben az egyén a legkülönb akart lenni a közösség előtt. Még árulta is négyes ökörfogatát Sándor bátyánk, de vélhetőleg csak azért, hogy beszélhessen róla a bámészkodók gyűrűjében. Ki is vette volna meg valóságos vagyonért, amikor már autósok kínáltak praktikusabb járműveket? Az állatvásárban más és más helyen árulják a különféle jószágokat. Szabadszálláson ez a rend: szélről kínálják a birkákat, beljebb a malacokat, a bejárattal szemben van a lovak helye, a túlsó végén pedig a marhavásár. Csak a tájékozatlan rácsudálkozó szemében látszik kavargó tülekedésnek a sokadalom. Pedig nem így van, semmi sem logikátlan és hiábavaló. Itt mindenki tudja, hol mit talál. Az állatvásár bejáratánál üldögél a kötélgyártó és a lószerszámok mestere. Csak ők, mert a többi árus sátra a kirakodóvásárban kissé odább keresendő. A birkák tájékán begyűlnek a környék juhászai, és még az sem reménytelen, hogy a messzi vidékre vetődött Erdei Miklós is feltűnik zsinóros ruhájában a régi cimborák között. A tehenek körül néha kolompot árulnak, és az idők változását jelzi az akkumulátorát magyarázó fiatalember, aki műanyag pálcákkal és huzalokkal vette körül magát. Villanypásztort árult. Az akácos másik oldaláról idehallatszik a kirakodósok hívogató lármája. Régebben a sütögetősátrak után a szokott helyén találtuk - ma már viszont hiába keresnénk - a híres Herpai kalaposműhely leányági örökösét, Éva nénit. A fejfedők közül elkülönül a pásztoroké. A pásztorkalapnak eső- és verekedésállónak kell lennie. Előállításának módjában az ősi belső-ázsiai nemezkészítés technológiája maradt fenn, amit meg is mutatott vén műhelyében. Patinás mestersége megőrizte a régi szakszavakat is: tizennégy lat súlyú gyapjú kell egy juhászkalaphoz. Szarvasról járt ide egy csizmadia akkora lábbelikészlettel, hogy eltátaná a száját a csak részmunkákat ismerő cipőgyári dolgozó. Árnyékos helyen kínálta nyárfából faragott hatalmas teknőit egy bölcskei cigányember. Ma már nem a mosáshoz, vagy a kenyértészta dagasztásához veszik a teknőt, hanem ölés után forró vízben hengergetik meg benne a disznót, hogy szőr nélkül maradjon a szalonna. Mint mindenhol, ezt a vásárt is elárasztják a mai tömegigényekhez igazodó iparosok és kiskereskedők. Temérdek a műanyag játék, emléktárgy és a lakásokat elborító haszontalanság. Egész utcát alkotnak a ruhások sátrai. Lehet turkálni a rikító színű kötött holmikban, van dzseki, meg farmernadrág valamennyi világcégtől. Majd elválik, igaziak-e? HATVAN Kirándulásnak is ajánlható program a fővárostól éppen 60 kilométerre eső Hatvan vására. Szép időben kék kontúrokkal rajzolódik ki háttérben a Mátra vonulata, de ez a város már a sík vidékre érkezett Zagyva folyócska két partján terpeszkedik el. Hegyvidék és alföld, ráadásul fontos útvonalak: klasszikus ismérvei a vásároshelyek kialakulásának. A Mátra és a Jászság, a Palócföld és a Galga-mente ad itt egymásnak találkozót és nincs messsze a pesti kereskedőknek sem. A bejáratnál az erdővidék köszönt ránk. Gúlákba rakva a sok faszerszám: gereblye, favilla,
