Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

/ HAZAI KÖRKÉP 23 A korlátlan piacgazdaság ezt a tendenciát tovább erősítené, és a korai kapitalizmus állapota térne vissza Magyarországra.- Mert nézzük csak meg, mi­lyen helyzetben élnek ma az em­berek, köztük a fiatalok. Köztu­dott, hogy ma Magyarországon 200 ezer családnak nincs ottho­na. Ugyanakkor 1989-ben fele­annyi lakás épül, mint öt eszten­dővel ezelőtt. A lakásárak a csil­lagos eget verik, miután az építő­ipar monopolhelyzetben van, nem érdeke, hogy olcsó lakáso­kat építsen. így aztán a fiatalok­nak - szülői, családi segítség nél­kül - szinte semmi esélyük sincs arra, hogy lakáshoz jussanak. A fiatalok tehát úgy kezdik családi életüket, pályájukat, hogy nincs fedél a fejük felett. Ezen sürgő­sen változtatni kellene, részben úgy, hogy olcsó - kanadai és skandináv - technológiákat kelle­ne behozni, részben pedig úgy, hogy a fiatalok az első lakáshoz ingyen kapják a telket az állam­tól, hiszen ma már a telekárak is megfizethetetlenek.- Szerintünk elhibázott a nyolcosztályos rendszer, mert az onnan kikerülő fiatalok semmifé­le munkára nem alkalmasak. De igaz ez a középiskolát végzettekre is. Arról nem beszélve, hogy a szakmai képzés színvonala is hagy maga után kívánnivalót. Sokkal nagyobb figyelmet kelle­ne fordítani az idegen nyelv taní­tására is, a középiskolát végzet­teknek legalább két nyugati nyel­vet kellene az iskolában tökélete­sen elsajátítaniok. Ami pedig a felsőfokú képzést illeti, legalább kétszeresére kellene emelni azok­nak a számát, akik egyetemeken, főiskolákon tanulhatnak. Az egyetemi évek alatt, s nem pedig egyetlen felvételi vizsgán kellene eldönteni, 1 i alkalmas és ki alkal­matlan a választott pályára.- Ma már az sem titok, hogy minden család, amelyik egynél több gyermeket vállal, halmozot­tan hátrányos helyzetbe kerül. A családi pótlék és egyéb támogatá­sok még egynegyedét sem teszik ki azoknak a költségeknek, ame­lyekbe egy gyermek nevelése ke­rül. Idén ősszel a fővárosban in­gyen kapták az iskolások a tan­könyveket és füzeteket. Ez valóban nemes gesztus, de szerin­tünk ugyanakkor nagyon elhibá­zott lépés volt. Ha különbséget tettek volna a rászorulók és nem rászorulók között, akkor a megta­karított összegből egy hónapig ét­kezhettek volna rendesen azok a budapesti gyerekek, akiknek csak zsíros kenyér jut reggelire és va­csorára.- Napjainkban sokszor elhang­zik a biztatás: tessék vállalkozni, abból akár meg is lehet gazda­godni. Csak két kérdésem van. Miből és hogyan? A fiatalok, akikben tényleg buzog a vállalko­zó kedv, nem rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, hogy vállalkozni tudnának. Az államnak kellene őket ehhez hozzásegíteni. Aztán itt van a hogyan kérdése. Ma­gyarországon nem létezik olyan tanácsadó szolgálat, amely a vál­lalkozókat segítene eligazodni a rendeletek, törvények útvesztői­ben. Ezt a hiányt szerintünk sür­gősen pótolni kellene. PECZE ZOLTÁN Tőlünk senkinek sem kell félnie... Ifjúsági Demokrata Fórum el­nevezéssel alakult meg 1989. júli­us 8-án a Magyar Demokrata Fó­rum önálló ifjúsági szervezete. Az alapítólevél egy olyan ifjúsági mozgalomba hívja a fiatalokat, amely különbséget tesz az állam és a nemzet között, küzd az em­berek szabadságáért, ugyanakkor azért, hogy ennek a szabadság­nak a birtokában az emberek, ha kell lemondással is, önként szol­gálják nemzetüket. Vallják, hogy semmiféle politikai, gazdasági megújulás, átrendeződés nem képzelhető el az ember „reform­ja” nélkül. Egyik vezetőjüktől, Pecze Zoltán közgazdásztól, aki a Központi Statisztikai Hivatal szá­mítóközpontjában dolgozik, az általuk elképzelt és remélt új Ma­gyarországról beszélgettünk.- A közeljövőtől - ezen a vá­lasztásokat követő néhány évre gondolok - Magyarország meg­nyugvását várom. Ma még min­den bizonytalan. Gyors a válto­zás, de nem tudjuk, visszafordít­­hatatlan-e? Első lépésként létre kell hozni a többpárti parlamen­táris rendszert. Az első szabadon választott parlamentben valószí­nűleg sok párt kap majd helyet. A második szabad választás után már kialakulhatnak a meghatáro­zó pártok, megszilárdulhat a sza­vazótáboruk, megerősödnek a demokratikus intézmények, és a választók megtanulnak élni azok­kal. Szomszédaink idővel hozzá­szoknak a többpártrendszerű Magyarországhoz, és lemonda­nak a beavatkozásról. Ez lesz az az állapot, amikor a sok gond el­lenére már nyugodtan alhatunk.- Az átmenetet nem fordított előjelű osztályharcnak képzelem el - folytatja az IDF egyik alapí­tója. - A diktatúrából a demokrá­ciába való átmenetet középről kell vezetni, mint ahogy az példá­ul Spanyolországban történt Franco halála után. Szerintünk az MDF lehet a szervező ereje ennek a centrumnak. Az MDF nem programjában, hanem mód­szereiben, hangvételében centris­ta. Célunk visszavezetni Magyar­­országot a sikertelen marxista kí­sérletből Európába. Ezzel a cé­lunkkal nem állunk egyedül. Az MDF azért alkalmas a centrum szerepére, mert erős szervezet, mégis mindenki tudja, aki ebben az országban él, hogy tőlünk sze­mélyében senkinek sem kell fél­nie. Nem akarunk leszámolást és nem sértegetünk vagy gúnyolunk senkit sem. Az IDF legfontosabb feladatá­nak azt tekintem, hogy politikai iskola legyen. Magunkénak vall­juk az MDF lakitelki nyilatkoza­tát. Talán egy kicsit szókimon­dóbbak vagyunk, mint a „nagy” MDF. Nem tanultuk még meg becsomagolni a mondanivalón­kat. A távoli jövőben olyan Ma­gyarországot képzelek el, ahol mind többen arra használják majd fel szabadságukat, hogy új­ra eljussanak azokhoz a keresz­tény értékekhez, amelyek Euró­pát naggyá tették. Olyan Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom