Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
KILÁTÓ 19 Minden nap - más ünnep: a regős tábor hetirendje „corvinás” volt a tréfás lovagi tornát és egyéb más vetélkedőket a legmagasabbról szemlélő Mátyás király is, Temesváry Péter, aki a kaliforniai Cornell-egyetemen környezetvédelmi mérnöknek készül. S nem hagyható említetlenül, ki az, aki e sokszínű’vezetőképzés - mondjuk így - vezérkari főnöke. Nem csupán áldozatos munkája miatt, de azért is, mert az ő sorsa ugyancsak a cserkészet megtartó erejét példázza. Némethyné Keserű Judit, a Cornell egyetem spanyol- és magyartanára kétévesen került szüleivel Argentínába. Természetesen két leánya is ott volt a táborban. Kettős kötelékkel A maskarás kavalkádban különösen megmutatkozott a nyugati magyar cserkészkedés egyik hazahozandó értéke: hogy hiányzott az „én ebből már kinőttem”, „ez nekem már nem való”-féle merevség. „Gyerekként” mert részt venni a tréfában-mókában az argentínai Lomniczi József cserkészparancsnok avagy a nyolcgyerekes, legkisebb lányát és két unokáját is a táborban tudó Bodnár Gábor, ők is átadták magukat a maszkmestereknek, jelmeztervezőknek. Nem homályosítja el az ősz fejjel való játékbolondozás az egyébként nélkülözhetetlen tekintélyt, nem homályosíthatja el például az olyasfajta akciókat, mint amit Szabi bá’, Magyaródy Szabolcs, a kanadai Hamilton öregcserkész csapatának vezetője indított. Amint az egyik fapados-fenyőalji előadásában is beszámolt róla, azon iparkodnak, hogy minden amerikai egyetemre eljusson úgy tíz-tizenöt, a magyarság kárpát-medencei szerepét tárgyilagosan taglaló könyv. Vagy 200 ezer dollárt akarnak e célra összegyűjteni. Mert - mint kifejtette - ha valaki, mondjuk politikus, egyetemi ember tudni akar valamit népünkről, még mindig többségében ellenséges hangú irodalommal találkozhat az amerikai egyetemi könyvtárakban. Az otthoniakra a túlélés biztosítása vár - mondta - az itteniekre, azaz ránk, barátok szerzése. A „magyarnak lenni” magasztos érzése óráról órára más és más köntösben-formában lepte meg az embert a fillmore-i rengetegben. A legnagyobb meglepetés a cserkészóvodában ért. Esett az eső, ezért az öt-hét éveseknek is járó tábortüzes búcsú szobába kényszerült. Ám a csillagos eget vetítő varázsolta fölénk, fahasábok helyett pedig gyertyakanóc táplálta a tüzet, égbe csapóvá magasodva, nemcsak a gyerekszemekben. Mindez azonban „csak” ügyes kellék volt. Az igazi főszereplők azok az ifivezetők, a felnőttek által legnehezebbnek tartott korban lévő kamaszok voltak, akik sok-sok leleménnyel és gyöngéd, anyáskodó-apáskodó türelemmel úgy vezették a műsort, hogy a szavaló, éneklő, jeleneteket előadó picik úgy érezzék: ez az ő tábortüzük, ez az ő sikerük. Szent István napjára már ragyogó napsütés köszöntött. Arany-ezüst fénypászmák játszottak a Fenyőkatedrális rőtvörös avarszőnyegén. A liturgikus tér csöppnyi tisztás, az ünnepi szentmise közönsége szerte a fák között. A fenyőóriások törzsén krómmal futtatott táblácskák emlékeztetnek egy-egy tekintélyes és szeretett cserkészelődre. Népdalok dallamára szólnak a zsoltárok, istenes énekek. Bevonul a regös tábor népviseletbe öltözött csapata. Elöl aratási koszorút hoznak. Valóságos műremek, nagy gonddal kötötték. Kötések, kötelékek fonódtak e helyt is. Kettős kötelékek; Isten felé, barátok felé - ahogyan az egyik gyönyörű fohászban is áll: Megkötöm magamat baráti kötéllel. Testvéri közösség tartó erejével. Testvér, ha eloldom kettős kötelékem, . Szembesíts magaddal, légy felelős értem! BALÁZS ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELEI
