Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN 11

venöt esztendeje. Hiába számolt és imádkozott az idősebb őrvidéki magyarság továbbra is magyar nyelven, ha lezárták előtte a határokat, elvágták korábbi természetes és történelmileg kialakult vonzási köreitől, nyelvében pedig olyannyira beszűkült, hogy már az értelmiség nagyobbik része sem beszéli helyesen ősei nyelvét; írni, olvasni már csak az tudja, aki a család mellett az iskolában is tanulta. Ők vannak kevesebben. Ám miből is táplálkoznék a nyelv lassan kopó, elfoszló szövete? Az ausztriai magyarság jó ideje nem kényszerül már arra, hogy hírlapnak nevezett, sematikus politikai közlönyöket olvasson. Megszokta, hogy tájékozódási igényét az írott sajtó, rádió és az újabb képi médiák korrektül és bőségesen kielégítik. Nem igényli tehát a rövid ideje szabad magyar sajtót sem. Éppígy nem jelenthet valóságos konkurenciát a kilenc csatornán egész nap befogható nyugati televíziós adások mellett a magyar televízió ehhez képest ösztövér műsora sem.

HITBEN, KÜLDETÉSBEN

A gyéren pislákoló őrvidéki magyarságtudat fáradhatatlan éberen tartója és szellemi vezetője dr. Galambos Iréneusz, Alsóőr római katolikus plébánosa. Hivatásánál fogva a türelem és a megfontolt jövőépítés híve, ugyanakkor azt vallja, a kisebbségeknek olykor élesebben is ki kell fejezniük álláspontjukat, hogy távolabb is meghallják. Á Burgenlandi Magyar Kultúregyesület 1989. szeptember 15-17-én Alsó- és Felsőőrön megrendezett konferenciáján programszerű összefoglalását adta a magyar kisebbség igényeinek. Ebben kifejtette, hogy mindenekelőtt szükség van a különböző vallású magyarok ökumenikus összefogására, „mert ha Krisztus urunkat keressük - mondotta egymásra kell találnunk”. Szükség lenne továbbá arra, hogy a kismartoni püspökség mellett szószóló képviselje a kisebbségek jogait. Minden olyan helységben, ahol magyarok élnek, működjék magyarul tudó lelkész és a magyar hívek anyanyelvükön hallgathassák az egy-Dr. Galambos Iréneusz alsóőri plébános. az őrvidéki magyarság szellemi vezetője és a konferencia szervezője

házi szertartásokat. Gyűjtsék öszsze a vidék magyar népszokásait, szorgalmazzák a magyar népi színjátszás és a népünnepségek fellendítését, és teremtsék meg a lehetőségét egy magyar nyelvű újság és színvonalas folyóirat kiadásának.

Galambos atya huszonkét éve tért vissza gyermekkora színhelyére, ahol édesanyja tanítónő volt, de az Őrvidék elcsatolásakor áthelyezését kérte, mert németül kellett volna tanítania.- Akkor nem törődtek azzal - emlékezik hogy a német nyelv mellett a német iskolákban a német kultúrát is terjesszék. Egyszerűen leforditották a magyar tananyagot németre. Ez a probléma most fordított előjellel jelentkezik; a német kultúrát fordítják le az oktatásban magyar nyelvre. A mai felvilágosultabb korban a kisebbségi politika nemcsak egyszerűen a nyelvoktatást igényli, hanem hogy a vele kapcsolatos kultúrát is megismerjék a kisebbségek tagjai. Mi erre törekszünk, és rendezvényeink is ezt a célt szolgálják. Ez a hivatalos tananyagban még nincs benne. A grazi egyetemen készült ugyan már egy tanterv, amely az egész nyelvoktatást az osztrák-magyar történelmi kapcsolatokra építené

fel, de ez a gyakorlatban még nem valósult meg. A határ menti hídépítésnek feltétele az erős pillér, amelyre csak akkor vagyunk képesek, ha ismerjük mind a két kultúrát. A kétnyelvűség kettős kultúrát is feltételez. A folyamatot ugyanakkor hátráltatja a nemzettudat gyengesége vagy hiánya. A többi környező ország magyarságának voltak iskolái, felsőbb iskolái is, ahol megismertek valamit a magyar történelemből, kultúrából. Az itteni fiatalok eddig alig jutottak el, mert legfeljebb az elemi iskolában tanultak még valamit magyarul. Nincs öntudat, de miből is legyen, amikor már a harmadik generáció nő fel magasabb magyar iskoláztatás és magyar élmény nélkül. Még a két világháború között is átjárhattak a határ menti magyar városokba iskolába az itteni magyar fiatalok, de ezt a lehetőséget a német megszállás, majd a „vasfüggöny” megszüntette. Ez a hermetikus lezárás volt a halálos döfés az itteni magyar élet számára. A korábbi magyarországi események láttán az itteniek megtagadták a magyarságukat, a szülők kérték a magyar iskoláztatás megszüntetését. Ennek a kijavítása nem könnyű, és a hatását most is érezzük. Á határ megnyitásával és a kapcsolatok szélesedésével lett csak valamivel jjagyobb keletje a magyar nyelvnek - még a német községekben is. A hazai átalakulástól azt várjuk, hogy az „emelkedő nemzet” odaát talán jótékonyan hat a mi népünkre is. Végre ők is fel tudnak tekinteni majd az anyanépre.

Az iskoláztatás lehetőségeiről, gondjairól, nehézségeiről Szeberényi Lajos tanár, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnöke beszélt:- A magyar iskolások száma összesen mintegy négyszáz. Ők azonban német tannyelvű iskolában, rendkívüli tárgyként tanulják a magyar nyelvet. Magyar tannyelvű iskola Burgenlandban nincs. Bár a törvény előírja, hogy a magyar többségű helységekben az elemi iskolai tanítást magyar nyelven kell kezdeni, később áttérve a kétnyelvű tanításra. A gyakorlatban ezzel szemben csak heti három órában tanítják a ma-