Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
HIRDETÉS ÉDES ANYANYELVŰNK 47 FOLYÓIRATAINKAT AJÁNLJUK MAGYAROK Barits Ferenc főszerkesztő a folyóirat második számában így ír az olvasókhoz: „...Szándékunk hidat verni a világ szétszórt magyarjai, valamint a magyarság és más népek közé. Lényegében e gondolatkör szélesítésére és erősítésére nyújt parancsoló alkalmat Nagy Imre tragikus sorsának fölelevenítése - Tóbiás Áron írásaiban. Tulajdonképpen ez a téma határozza meg jelen számunk hangvételét, mert kiváló íróink, költőink és történészeink írásai is mind-mind komor hangvételűek. Utalok itt Albert Zsuzsa verseire, Serfőző Simon novellájára, Magyari Lajos erdélyi költő Monológjára, Banner Zoltán ausztráliai útinaplójára, Furmann Imre és Csorba Piroska strófáira egyaránt. Természetesen folytatjuk Katona Szabó István »Mi történt Erdélyben?« című sorozatát, Galántai Zoltán »Magyarok a tudomány világában« című históriáját, miközben fölleltározzuk a pusztulásra ítélt erdélyi falvakat... Jövő számunkban egy újabb sorozatba kezdünk, »A történelemcsinálás műhelyében« címmel,... a közeljövőben elkezdjük a jelenlegi országhatárokon kívül élő magyar képzőművészek bemutatását.” Az évente 12 alkalommal megjelenő folyóirat előfizetési díja: US $ 48 Az évente két alkalommal megjelenő kiadvány az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság tagjainak és meghívott előadóinak tanulmányait teszi közzé. Az idei első szám tartalma: Álmos és fejedelemsége (Baják László) A „Nimród” tamga (Varga Géza) Koppány, a „szabadságharcos”? (Jász Viktor) Budaszentlőrinc, az egykori pálos főkolostor (Bencze Zoltán) Művelődéstörténetünk „szent” könyve: a Pray-kódex (Vincze Árpád) Kölcsey Ferenc: Himnusz (Rovásírással közli: Kubányi Károly) A második szám tartalmából: Levedi vajda és Levédia (Baják László) A pécsi rovásfeliratos címerpajzs (Forrai Sándor) Ómagyar szótár (Vincze Árpád, Andrássy Gyula) Szent Istvánról, ahogy én látom (dr. Deseő Zoltán) Néhány újabb könyv Közép- és Belső-Ázsia ötvösségéről (Grotte András) Vésztő-Mágorhalom Csőit monostor helyreállítása (Istvánffy Gyula) Harangprogram (Jakab Ágnes) „Építő” játék (Morvay Péter) A folyóirat éves előfizetési ára: US $ 8 Fenti folyóiratok előfizethetők a KULTÚRA Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389) Budapest 62, Postafiók 149), vagy külföldi terjesztőinél. Téves kapcsolás Egy lapunk közleménye azt adta hírül hatalmas betűkkel szedett címében, hogy: Rendőr lett a szépségkirálynő. Első olvasásra nem tudja az ember, miről is van szó. Rendőrből lett-e szépségkirálynő vagy pedig a már világszépe választotta hivatásának a zsaruk mesterségét. A cikkből végül kiderült, hogy rendőrt választottak meg Olaszországban szépségkirálynőnek, azaz rendőrből lett szépségkirálynő s nem fordítva. Az ilyen félrevezető, félrekapcsoló fogalmazásnak se szeri, se száma. Hatalmas gyűjteményemből idézek még egyet-kettőt; cseppet a tengerből. Egy kórházi főorvos (nyomtatásban megjelent) nyilatkozatából: A mi osztályunkon az a szabály, hogy a betegnek köszönni kell. Az ember persze sejti, hogy a a beteget köszöntik, a betegnek köszönnek az ápolók s az orvosok, de végül is el lehet képzelni, hogy a beteget illemre és jó modorra is szoktatják. Köszönjön a beteg! Nagyon gyakran okoz félreértést a gondatlan fogalmazás olyan esetekben is, amikor az olvasó előtt bizonytalanná válik, hogy egy szó a mondat alanya vagy pedig birtokos jelző. Egyik lapunk Mao Cetung özvegyének perét tárgyalva ezt írta: Figyelembe véve hogy az ügyészség gaztetteit igen súlyosnak minősítette, mert ezzel hatalmas kárt okozott az államnak, a népnek, az államügyész a legsúlyosabb büntetést követelte. Az olvasók többsége bizony az ügyészség gaztetteire gondol e hír olvastán, s hajlandó azt vélni, hogy a súlyos ítélet az ügyészség bosszújának a következménye. Egy kis szórendi változtatás rendet és világosságot teremtene: az ügyészség súlyosnak minősítette gaztetteit. Vagy: gaztetteit az ügyészség súlyosnak minősítette. Megint más eset: nem derül ki egyértelműen a fogalmazásból, hogy a mondat határozója az alanyra vagy a tárgyra vonatkozik-e. Egy napihír szerint egy tsz-tag a szövetkezet kukoricásának dézsmálása közben kapott puskavégre egy vaddisznót... Remélem - teszi hozzá nem kis iróniával a hír küldője -, hogy szigorúan felelősségre vonják a magáról megfeledkezett, a közös tulajdont dézsmáló tsz-tagot. Lehet persze tudatosan is így, félreértésre lehetőséget adva fogalmazni ha - humorizálni akarunk. Fültanúja voltam egyszer, hogy a falumban valakinek azt mondta egy nagyobbacska lány: Pista bácsi maga nagyon szereti a bort! Mire az - színlelt méltatlankodással: Hiába beszélsz, te engem még sohasem láttál részegen! Igaza is volt, mert úgy gondolta, hogy a lány sohasem volt részeg, amikor találkoztak, tehát valóban nem látta őt - részegen. LŐRINCZE LAJOS
