Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
iS KULTURÁLIS KÖRKÉP Premier a Nemzetiben Elveszett paradicsom Van-e újrakezdés akkor, amikor minden elveszve látszik, lesz-e új élet majd - mert a csőd most nyilvánvaló. Sarkadi Imre kevéssel halála előtt, 1961-ben írta az Elveszett paradicsomot. A krisztusi életkorban járó, tékozló életű Sebők Zoltán nagy vétket követ el: tiltott műtétet végez szeretőjén, aki meghal. Az orvos öngyilkosságra készül, de előtte hazalátogat tudós apjához. Születésnapi ünnepségre toppan be a vidéki házba, ahol megtörténik a csoda: találkozik a 19 éves egyetemista lánnyal, Mirával. Szerelemre lobbannak egymás iránt. Börtönbe megy-e Sebők, vár-e majd a lány? S lehet-e majd új élet? A kérdések a levegőben maradnak - a kételyek, a szomorúság a nézők szívében. A Nemzeti Színház színvonalas évadnyitó előadásának igazi felfedezettje Mira alakítója, a fiatal Malek Andrea. Nagyszerű volt Kállai Ferenc az idős apa szerepében, míg Cserhalmi György meggyőző erővel elevenítette meg Sebők bonyolult-tébolyult figuráját. (Képünkön: Malek Andrea Mira szerepében és Cserhalmi György, a színpadon Sebők Zoltán.) Magyarságtudomány 29 országban Hungarológus oktatók nemzetközi társasága Az I. Nemzetközi Hungarológia Oktatási Konferencia keretében megalakult a Hungarológus Oktatók Nemzetközi Társasága. A társaság kapcsolatot tart a hungarológiával foglalkozó hazai és külföldi szervezetekkel, oktatókkal és kutatókkal; javaslatokat tesz a hungarológiaoktatás fejlesztésére; - rendszeresen megjelenő kiadványban tájékoztatja a társaság tagjait a szervezeti életről, és kapcsolatot tart az UNESCO keretében működő Élő Nyelvek Tanárainak Nemzetközi Társaságával (EIPLV). A társaság székhelye: Nemzetközi Hungarológiai Központ 1113 Budapest, Zsombolyai utca 3. - elnöke Fábián Pál nyelvész, társelnöke Jean Perrot (Franciaország), egyik alelnöke Bisztray György (Kanada). A választmány tagjai között találjuk egyebek mellett Deme Lászlót (Magyarország), Fonod Zoltánt (Csehszlovákia), Cs. Gyimesi Évát (Románia) és Szeberényi Lajost (Ausztria). A művésznő könyve bemu- Egy kegyetlen önarckép tatóján Münchenből Könyv és kiállítás Egy énekesnő arcai „Néha úgy kell, hogy dédelgess...”, „Csavargó fantáziám...” - ha e sanzonszövegeket olvassuk, s a fülbemászó dallamot dúdoljuk, a negyven éven felüli korosztályban egy és csakis egy hang idéződhet fel; Zsolnai Hédié, akinek művészetét, mással össze nem téveszthető egyéniségét - a született adottságokon túl - egy fordulatos, sikerekkel teli, ám keserű kudarcoktól, csalódásoktól, embert próbáló csapásoktól sem ment élet formált olyanná amilyen. Ezt az életutat írta le az 1977 óta Münchenben élő, az ötveneshatvanas-hetvenes években közismert és közkedvelt énekesnő Johanna a kocsmában című könyvében, melyet a Magyar Világ Kiadó jelentetett meg. A mű szerzője születésétől, a gyermekkoron, Lakner bácsi gyerekszínházán át, majd a háború és a felszabadítás borzalmain keresztül jut el a pályaindító ötvenes évekig, majd a szülőföld elhagyásának szándékát megérlelő hatvanas-hetvenes évekhez. Ahogy a hajdani énekművészre, az író Zsolnaira is jellemző az egyéni hang; zaklatott, lüktető, vibráló - és nagyon őszinte. Kíméletlen magával szemben, de nem kendőzi érzéseit legközelebbi hozzátartozóival, hajdani pályatársaival szemben sem. A Magyar Újságírók Országos Szövetségében tartott könyvpremieren a festő Zsolnai is bemutatkozott. Meglepetés volt, hogy fest is - ám nem volt meglepetés a stílus, a témaválasztás a kamarakiállításon: alig egy-két vászon - tájkép, csendélet sugárzott nyugalmat. Több volt rajtuk a küzdelem, a fenyegetettség, a keserűség. A művész azonban - ezt állapíthatta meg a szép számú közönség - kiegyensúlyozott, derűs egyéniség. Elmondta, könyvében is megírta: azért ilyen, mert nem unatkozik, mert énekesi pályája befejeztével két új kifejezési formát is talált: az írást és a festészetet. B. I. FOTÓ: GÁBOR VIKTOR ÉS WELLESZ ELLA Zsolnai Hédi a hetvenes évek elején
