Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 21. szám

MŰVÉSZPORTRÉ 35

Visszapillantás

Mi késztet rá, hogy visszatérjek hozzátok hogy újból és újból üdvözöljelek Angyalföld fiai és leányai?

A kalandok és harcok virágfiizére mit örökségül hagyott az ifjúság szétfoszlott rég s ime - való élet keserű gyümölcsét egyedül fogyasztom. Lehet, már csak az emlék köt hozzátok de van-e szentelt és dúsabb kötelék a közös fiatalság emlékeinél? Feledhetők-e a vad csavargások S a nyűtt zsák, amit hátunkon cepelünk nem-e az első szerelem rózsáival s a baráti érzés mézével tele?

Bárki gyötört és bárki alázott meg valójában a magunk kedvére éltünk s azóta is akármit beszéljek én rólatok szólok külváros csodái hatalmas gyárak, boltocskák, grundok szöges kerítések és kocsmacégér s ó ti asszonyok, kiknek csókjaitól sötéten izzó dalaim felragyognak.

Kassák Lajos

kerek verejtékesen dolgoznak a mindennapi élelemért, az ásványi sókért s a mindig kevés italért, vad kenyérharcban egymással is, mert a föld alatt túlnépesedés van, nem a humuszban várakozó pajorok alattomos aknamunkájára figyelve, mely a gyökerek elpusztítását, s a vakondokéra, mely viszont a pajorok likvidálását tűzte napirendre, nem a lent, a sötétben folyó élethalálharcot nézem, melyhez hosszabb-rövidebb idő elteltével én is anyagot és témát fogok szolgáltatni, hanem a fent említett bárgyú mosollyal a hajnali égboltot s akvarellkék kupolája alatt, mint egy megfordított cserépben sötétlila dupla orgonáinkat, melyek a mit sem sejtő ifjúság robbanékonyságával virágoznak kilométerhosszú sövényünkön... No szerényebben! ...nem kilométerhosszú, de azért a száz méter hossza megvan.

Déry Tibor