Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
18 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK felszámolás és számbavétel nem lehetett mindig tökéletes, ennek következtében látunk magyar testőregyenruhát Bécsben, de így került nyilván tévedésből átadásra a francia forradalom Nemzeti Gárdájának zászlaja. Magyar viszont a ma is működő aquincumi porcelángyár Hüttl mesterjeggyel ellátott étkészlete, amely 200 darabból áll, különféle rendeltetésű nagytányér, kistányér, tál és kancsó tartozik hozzá. Nevezetessége, hogy I. Ferenc József monogramjával és a magyar koronával díszített, és egykor a királyi várban terítettek vele. Ma már nem tudni, milyen indíttatás nyomán, de az uralkodó a magyar királyi Honvéd Ludovika Akadémiának ajándékozta a készletet, s onnét került múzeumi raktárba és most kiállításra a hiánytalan és teljesen ép együttes. Személyekhez kötötten sok tárgyunk van, bár lenne még több. Becsben tartott ezek között is Bem tábornok szablyája, amelyet 1848. december 25-én kapott karácsonyi ajándékul Kolozsvár nemes lelkű közönségétől. A míves, bársonyhüvelyes szablyát Bem József testvérének dédunokája, gróf Bem de Kosbán Vladimir őrnagy ajándékozta 1934 májusában a múzeumnak, amikor a Bem-szobor felavatásának alkalmából Budapesten járt. Az ajándékhoz magyar nyelvű, szépen cirkalmazott és fogalmazott adományozási okirat is tartozik, amelyben az őrnagy a visszavonhatatlan adományozás tényén kívül leszögezi, hogy mind ő, mind leszármazottai evvel a karddal kívánnak harcolni, ha a magyar hazát valaha is oly veszély fenyegetné, hogy még az ő karjukra és kardjukra is szükség lenne. A magyar kormány 1849. március 2-án hozott rendeletével 3 osztályból álló kitüntetést alapított Magyar Katonai Érdemrend elnevezéssel, „hogy az olly annyira szorongatott haza érdekében szerzett érdemek késedelem nélkül jutalmaztassanak meg". Bem tábornok Nagyszeben bevételéért, Görgey Budavár visszavívásáért kapta meg az I. osztály csillagát. A csillagból akkor összesen öt példány készült, ma egy van birtokunkban. Soha sem adtuk fel a reményt, hogy magunkénak mondhassuk valamennyit. Magyarországon 1945 után - akárcsak pl. Ausztriában - a címeket és rangokat eltörölték, a születési kiváltságok megszűntek, s ezzel megszűnt jelentősége a „kutyabőröknek” is, ahogyan a nemességet igazoló okiratokat hívták. (Bár szobadíszként ma ismét divatba jött.) Alapanyaguk valóban bőr volt, mégpedig különleges kikészítésű kecske- vagy juhbőr (pergamen). Valódi növényi anyagból készült - és így soha ki nem fakuló - tintával és festékkel dolgoztak rajta, a kezdőbetűk, megszólítások, címerek díszítésére valódi 24 karátos aranyat és színezüstöt használtak, amely nem kopott, nem mázolódott és nem feketedett. A nemességet uralkodóink katonai vagy egyéb érdemekért adományozták, egyénenként, családonként, esetenként ún. kollektiv nemességet is - ezt főként hajdúknak, egyegy kompánia tagjainak de az idők folyamán már vásárolni is lehetett. Több szép okirat van a birtokunkban, az adományozott címer leírásával és ábrázolásával. „Ferdinandus tertius” a név az uralkodó szerint változik, „Divina flavente dementia electus Romanorum imperator...” „Isten kegyelméből választott római császár” - a kezdés előírt formula szerinti, akár latinul, akár németül, akár magyarul (bár ritkán) íródott is egy-egy okirat. 1638- ban Nyadrak Miklós kapott III. Ferdinándtól nemességet, de sem róla, sem a Nyadrak családról nem tudunk meg többet a rendelkezésünkre álló kézikönyvekből. Neve kimaradt a Királyi könyvekből, amely Illéssy János és Pettkó Béla összeállításában 1895-ben jelent meg Budapesten és az 1527-1867 közötti cím-, címer-, előnév- és hönosságadományozások jegyzéke. Mert természetes az, hogy a jeles munka is megtalálható napi segédkönyveink között, mint ahogy megtalálható Nagy Iván Magyarország nemes családjairól készült összeállítása. Hiszen múzeumunk nemcsak kiállítóhely, hanem gondos és szorgos munka műhelye is. A felkutatott, megvásárolt, ajándékba kapott tárgyakat azonosítani, leírni, esetenként restaurálni kell. Ahhoz, hogy látogatóink pontos információt kapjanak, hogy olvasóink tájékozódhassanak, több szakember elmélyült munkájára van szükség. A háttérben ez a gondos feltárás folyik, sokszor meglepő és új eredményeket hozóan. Festményeink, metszeteink jeles értéket képviselnek, de mint minden múzeum, mi is helyhiánnyal küszködünk, ezért nem mutathatjuk be önálló kiállításon képzőművészeti alkotásainkat. Bizonyára helyet kapna itt annak a névtelen festőnek a 18-19. század fordulóján készített képe, amely Loyolai Szent Ignácot ábrázolja mint a 60. császári-királyi gyalogezred védőszentjét. A jeles férfiú az ezred zászlaját tartja átvetve a karján, a szalagon felirattal, 60. I. R. betűkkel (Infanterie Regiment). Sokszor vita tárgya minden múzeumban, hogy féltve őrzött kincseink nem mennek-e tönkre a kiállításokon, fénynek, pornak hőhatásnak kitéve, nem lenne-e jobb másolattal helyettesíteni azokat. A vélemények megoszlanak még a legsérülékenyebb csoport, a zászlók esetében is. Egy esetben azonban egyöntetű az állásfoglalás: zászlókölcsönzés alkalmából. A múzeum zászlómásolatokat is készíttet, s ezeket jeles alkalmakra, mint tisztavatás, díszőrség az ismeretlen katona sírjánál, a Nemzetközi Huszártalálkozó, kölcsönzi. A korhű másolatokat kiegészíti még egy sorozatunk, az ún. történelmi zászlók, amely korabeli dokumentumok, leírások alapján tervezett sor, Árpád, Szent István, Bethlen, a Hunyadiak és Rákócziak zászlai. Gyűjteményünk ma is gyarapodik, nem utolsósorban nemes lelkű ajándékozások nyomán. Sokszor maradnak az ismeretlenség homályában az adományozók, vagy nevüket közük, de közelebbi címüket nem, így olykor közvetlenül még megköszönni sem tudjuk önzetlenségüket, de e rövid ismertetéssel most ezt is szerettük volna megtenni. RÁKÓCZY ROZÁLIA TUDOMÁNYOS FÖMUNKATÁRS
