Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 21. szám
4 POSTALÁDÁNKBÓL ~-----------* » „ & \ X p.O B. £9*í -> | ' HUDABKB'V I * * A Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Csehszlovákiában élő magyar nemzetiségű állampolgár vagyok. A szép Gömörben élek, Rozsnyótól 10 km-re délre, Szalóc kisközségben, melynek határában található a világhírű Gombaszögi cseppkőbarlang. Itt kerül megrendezésre minden évben, már 34 éve a csehszlovákiai magyar dolgozók kétnapos országos kulturális seregszemléje. Szlovák nyelvű iskolába jártam, mivel községünkben az első és második osztályban az oktatás magyar nyelvű, majd harmadik, negyedik s ötödik osztályban szlovák nyelvű volt. Ha magyar nyelvű iskolába akartak volna járatni szüleim, akkor naponta a 7 km-re fekvő Pelsőc községbe kellett volna utaznom. Szüleim az utazástól féltettek - így maradt a szlovák nyelven folyó oktatás a helybeli iskolában, és majd a felsőbb osztályokban és a középiskolában is. Az alapiskolában minden tanuló az oktatáson kívül magyarul beszélt. Középiskolába Iglóra, a Szepességbe jártam. Tanulnom nagyon nehéz volt. Magyarul gondolkoztam, szlovákul kellett beszélnem és gondolataimat kifejtenem, ami nagyon nehéz volt. Jelenleg sem tudok sem magyarul, sem szlovákul kifogástalanul beszélni. Hogy jobban megismerjem a magyar nyelvet és azt, mi történik Magyarországon és a magyarokkal Magyarországon kívül, több sajtóterméket rendeltem. Nagyon sok jó újságcikket olvasok minden Magyarországról kapott újságban - a Magyar Hírekben és az Ország-Világban találom a legjobbakat, az érdekeseket és tanulságosakat. BORZY BÁLINT SZALÓC, CSEHSZLOVÁKIA Megkésett hozzászólás ez ahhoz a levélhez, melyet Neufeld Róbert, svédországi honfitárs írt. Levele nagyon megmozgatta igazságérzetemet. Persze, vannak akik már 2-3 év után úgy nagyképűsködnek, hogy „már nem tudom jól magyar, jöttem Amerika”. Ezek az „új menekültek” közül valók. Az 50-60 éve, vagy még régebben kivándoroltak életük végéig tudtak, ill. tudnak jól magyarul, s mindig kihangsúlyozzák, hogy magyarok. Akik világhírnevet szereztek (hogy csak néhányat említsek: Rózsa Miklós, dr. Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Lord Balogh, dr. Festetich Antal, Sir George Solti stb. stb.) soha nem tagadták magyarságukat. Többször találkoztam Münchenben idősebb emberekkel, akiket német (sváb) származásuk miatt kb. 40 évvel ezelőtt kitelepítették, s boldogok, ha van alkalmuk magyarul beszélni, mert ők még most is, annak ellenére, ami velük történt, magyarnak érzik magukat. Igaza van Neufeld Róbert úrnak, hogy: „igyekeztünk felvenni az új haza állampolgárságát, s nem tukmálták ránk”. De ha az igazság mellett maradunk, hozzá kell tenni: feltétel volt, hogy magyar állampolgárságunkról lemondjunk, tehát ha finoman is, de kényszerítettek bennünket olyanra, amit nem szívesen tettünk. Mert kettős állampolgárság nincs (nincs mindenkinek!), s ha nem mondunk le a magyar állampolgárságról, nem kapjuk meg a németet, s esetleg nem biztosítottuk jogainkat. Pl. ha egyszer a német férj után törvényesen járó özvegyi nyugdíjat meg akarjuk kapni úgy, hogy Magyarországra visszatérés esetén oda átutalják, ahhoz német állampolgárnak kell lenni. A törvény jelenleg az, hogy ha az özvegy az NSZK-ban él, s nem vette fel a német állampolgárságot, kötelesek neki az özvegyi nyugdíjat folyósítani, de ha külföldre költözik, akkor csak űzethetik (s mindig találnak módot arra, hogy a ...hetikből nem legyen). Ám ha német állampolgárként él külföldön (pl. Magyarországon), akkor kötelesek fizetni. Véleményem szerint a külföldön élő magyarság nagyobbik része örökké magyar marad, s igyekszik a gyermekeit is annak nevelni, sőt unokáit is, legyen bármilyen állampolgárságú a befogadó ország törvénye szerint. A szív és érzelem törvényét az ember maga határozza meg. BECKERNÉ MÜNCHEN, NSZK Rövid választ szeretnék adni George Mészáros úrnak, a Magyar Hírek 16-ik számában közölt levelére. Panaszkodott, hogy a Magyar Hírekben gyakran jelennek meg külföldi szavak. Mészáros úr miért írja alá cikkét „George” néven, amikor ez magyarul Györgyöt jelent? Nekem az a véleményem, hogy 42 évi távoliét után a hazától sem szabadna idegen hangzású névre változtatni magyar nevünket, pláne nem, ha az óhazába írunk. LAMBRECHTNÉ HORVÁTH IRÉN BRÜSSZEL, BELGIUM Augusztus végén népművészeti fesztivál volt Losserban (Hollandia), ahol a zalaegerszegi néptáncegyüttes képviselte Magyaroszágot. A fesztivált - amit a 10 000 lakosú falu rendezett, 700 külföldi táncos részvételével - kb. százezer vendég tekintette meg. A zalaiak fellépése mindenütt nagy sikert aratott, és odaadó előadásukat nagy taps és elismerés kísérte. Emellett feltűnő volt a táncosok és az itteni lakosok igazi jó kapcsolata, amiből egész biztos sok új barátság is alakult. Hazánk igazi, jó képviselői voltak, ami biztosan hozzájárul a holland és a magyar nép régi, mély kapcsolatához. LENDVAY ANDRÁS LOSSER, HOLLANDIA A „Magyar Hírek” andalítóan kegyes, hazahívó dallamaihoz lenne hozzászólásom. A mindenéből kiforgatott, hazaárulónak bélyegzett emigrációt azonos rendszerbe visszacsalogatni, mivel most mélabúsabban furulyáznak: vajákosság! Jogfolytonosság nélkül jogállamot alkotni akarnak: vajákosság! Nyugati tőkét csalogatni az Európában általános és érvényes jogrend visszaállítása nélkül: vajákosság! Széchenyi Istvánt égig magasztalni, és főművét, a jobbágyság felszabadítását, a független és szabad parasztságot vissza nem állítani: vajákosság! Minden nyugati jog értelmében jogtalanul szerzett állami birtoklást valutáért dobra verni: vajákosság! SZÉCHÉNYI ÁGOST, BÉCS, AUSZTRIA
