Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
58 M. H.-INTERJÚ Turulos diszelgés a Szabadság téren egyetemen maradtam, hogy letegyem a doktorátust. Ebben az időben Nizsalovszky Endre egyetemi tanár volt a patrónusunk, akivel nagyon jó viszonyba kerültem, később Imre Sándor rektor vette át a szerepét. Minden héten egy órát beszélgettünk, amikor én beszámoltam a bajtársi egyesület tevékenységéről, problémáiról. Közben Imre professzor sok kérdésről kifejtette a véleményét. Egy ízben azt fejtegette előttem, hogy a „szegedi gondolatnak” az volt a legnagyobb baja, hogy mindent tagadott, ami korábban pozitív volt, holott a szociális intézményeket mind át kellett volna venni a forradalmi időszak vívmányaiból. Az én vezetésem alatt az egyesületben azonnal megszüntettük a zsidók elleni erőszakos akciókat, állást foglaltunk a numerus clausus ellen, ugyanis az volt a véleményünk, hogy ez a jogszabály minket hátrányos helyzetbe hozott. Mert, ugye, ha egy zsidó gyereket nem vettek fel itthon az egyetemre, az elment Berlinbe, Londonba vagy más külföldi városba tanulni. Végzés után már sokoldalú nyelvtudással jött haza, mi itthon végzettek pedig egy idegen nyelvet sem tudtunk alaposan. Mi voltunk a Turul Szövetség ellenzékének egyik magva. Készítettem egy tervezetet, mert nehezen kaptak állást a végzett diplomások, ezért javasoltam, hogy szervezzék meg az önállósítási alapot. A tervezetet a kar elfogadta, kiegészítve azzal, hogy szervezzenek átképző tanfolyamot is. Ezt beadtuk a Turul fővezérséghez, amely felterjesztette Hóman Bálint kultuszminiszterhez, aki keresztülvitte a megvalósítását. Ettől nekem óriási tekintélyem lett a szövetségben. A következő, debreceni követtáborozáson három jelölt indult a Turul Szövetség vezérségéért; Ambrus, Bolla és egy Szabó nevezetű, aki nagy nyilas volt. Ez pedig azzal a veszéllyel járt, hogy a nyilasok betörnek a Turulba. Szabó Gyula egyébként nagyon tehetséges fiú volt, kitűnő szónok, és még azzal a presztízzsel is rendelkezett, hogy vagy ötven-hatvanad magával átment a Felvidékre szabadcsapatosnak. mi is indítottunk egy csoportot Kémeri Nagy Imre vezetésével - aki katona volt - hidakat és más műtárgyakat robbantva, sikeresen át is jutottak Lengyelországba. Szabó Gyuláék viszont nem voltak katonák, és elfogták őket. Illavában börtönbe kerültek. A magyar kormány szabadította ki őket, de addig ültek vagy két hónapot. Az akkori közhangulatban ez komoly tekintélyt adott a számukra. Kémeri vezetésével a finn-szovjet háborúba is küldtünk szabadcsapatot a finnek megsegítésére, de a németek nem engedtek át a területükön. Mi az Imrédy-párttal voltunk jóban és ők Ambrus Sándort, a paraszti származású egyetemi hallgatót javasolták. Előtte Kovács Aladárral, egyik barátunk autóján sorra jártuk az egyesületeket és agitáltunk a nyilasok ellen. Végül a Turul ellenzék győzött, Ambrus lett a fővezér, Bolla a helyettese, én pedig a gazdasági és diákszociális ügyosztály vezére, Fitos Vilmos a kulturális ügyosztályé, Rajczy Imre olimpiai vívóbajnok a sportügyeké. Legelőbb is egy erős kultúrprogram megvalósításába fogtunk, amit Fitos nagyon jól csinált. Nekünk a miniszterelnökség folyósított 3200 pengőt havonta, de ezt meg sem mondtuk a tagoknak, nehogy zavarja őket a független működésben. A többi pénzt nekem kellett előteremtenem. A kereskedelmi minisztériumtól kaptunk korlátlan mennyiségű vasúti szabadjegyet, a fővezérség tagjai pedig külön első osztályú bérleteket. Folyamatosan jártuk az országot és a népi mozgalom szellemében kultúresteket, összejöveteleket szerveztünk. Sokat szerepeltettük Erdélyi Józsefet és Sinka Istvánt, akiket havi 40-40 pengővel támogattunk is, továbbá 50 pengő fellépési díjat kaptak. Ebben az időben már egyre többen sürgették, hogy meg kell szervezni a népi kollégiumot, amivel egyet is értettünk, de a legnagyobb gond volt a 40-50 főre elegendő helyiség megszerzése. Amikor Imrédy Béla miniszterelnök lett, az Emericana, a katolikus bajtársi egyesület kétezer fővel kivonult Imrédy üdvözlésére a Sándor-palota elé, mi azonban nem vettünk ebben részt. Erre hat hét múlva minden bajtársi egyesület kapott egy meghívót, hogy Imrédy a miniszterelnökségen fogad bennünket. Előtte összehívtam az egyetemi egyesületek képviselőit, hogy egyeztessük, mit mondunk neki. Imrédy este fogadott a minisztertanács üléstermében. A beszélgetés elég hosszúra nyúlott, és mindenki szinte egymással versengve
