Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-15 / 20. szám

SPORT 53 A magyar aranyeső A lelátóról jelentjük Az Európa-bajnokságon leszere­­pelt vízilabda-válogatott helyett az Újpesti Dózsa csapata utazott ki Bil­baóba. Az újpesti pólósok megnyer­ték a nemzetközi tornát, a spanyol Cataluna és a Belgrádi Partizán előtt. * A labdarúgók után a korcsolyázók szövetsége is megtartotta alakuló közgyűlését. Kozáry Klára ismert versenybíró maradt az elnök, az im­már önálló szövetség alelnöke két is­mert szakember, a műkorcsolyázó dr. Terták Elemér és a gyorskorcsolyázó Merényi József lett, míg főtitkárrá az Erdélyből áttelepült Sallak Györgyöt választották. * Török István, a Honvéd egykori kenusa sikerrel teljesítette nagy vál­lalkozását. Széchenyi gőzhajójának vízi útját követve jutott el az Írorszá­gi Luimneachbe, ahol a város polgár­­mestere fogadta, és rögtön díszpol­gárrá avatták. A derék kenus 101 na­pon át evezett, s összesen 3500 kilo­métert hagyott maga mögött. Útján nagy érdeklődés kísérte, jó szolgála­tot tett hazánknak. * Temesvári Andrea két fordulót ment Flushing Medow-ban, az Egye­sült Államok nemzetközi teniszbaj­nokságán. A dél-afrikai Rosalyn Fairbank állította meg. Az immár formába lendült magyar bajnoknő azonban így is az első harminc közé került a világranglistán. * Czibor Zoltán, az ötvenes évek aranycsapatának Barcelonában lete­lepedett világhírű balszélsője hatva­nadik születésnapját ünnepelte. A ki­váló csatár ritka rekordot mondhat magáénak, hiszen 43 válogatottsága során csak egy ízben játszott vesztes csapatban. Azt az egy vereséget 1954-ben, az emlékezetes berni világ­­bajnoki döntőben szenvedte el a ma­gyar válogatott, amelyben Czibor is szerepelt. Augusztusban és szeptemberben egymást érték a felejthetetlen magyar sikerekkel tarkított nagy világverse­nyek. Bonnban eredt el ez a bizonyos magyar aranyeső, ahol ha a meghű­léssel bajlódó Egerszegi Krisztiná­nak nem is sikerült, de az olimpiai bajnok Darnyi Tamás három elsősé­gével újból bebizonyította, hogy je­lenleg a világ egyik legjobb úszója. Azután következett Plovdiv, a kajak­kenu világbajnokság, itt az olimpiai bajnok Gyulay Zsolt, valamint az ugyancsak aranyérmes Ábrahám At­tila, Csípés Ferenc, Gyulay Zsolt, Hódosi Sándor négyes 1000 méteren megismételte szöuli győzelmét, s az Ábrahám, Hódosi kettős 10 000 mé­teren is elsőként lapátolt a célba. A kajakosok teljes eredménylistájához tartozik, hogy a 29 magyar induló közül 22 állt a győzelmi dobogó vala­melyik fokán. Ä csapatban pedig 11 újonc is szerepelt, s a legjobbak eb­ben az évben nem is végeztek száz­­százalékos terhelésű edzéseket, hi­szen az idei világbajnokságot Vajda Vilmos, az új szövetségi kapitány ter­vei alapján csak a Barcelona felé ve­zető út első állomásának tekintették. Svájcban, pontosabban Martigny vá­rosában, a kötöttfogású világbajnok­ság során is felhangzott a magyar Himnusz. Komáromi Tibor szenzáci­ós győzelmet aratott a 82 kilósok kö­zött. Pedig a Fradi 25 esztendős bir­kózója a döntő előtti mérkőzésén sú­lyos bokasérülést szenvedett. Ám a sportszerűség nagyszerű példájaként dr. Carl Wirth, az amerikai csapat or­vosa különleges rögzítőkötéssel hoz­ta újra harcképes állapotba a kiváló versenyzőt, aki ráadásul azzal a szov­jet Mamiasvilivel került szembe, aki­től egy éve Szöulban nagy különb­séggel kapott ki, s szorult a második helyre. Komáromi azonban töretlen küzdőszellemének köszönhetően cso­dára volt képes. Sérülten is győzött, és megnyerte immár harmadszor a világbajnokságot. Jó hírek érkeztek az Universiádé­­ról, a főiskolások sportversenyeiről is. A brazilok lemondása után Duis­burg csak csökkentett műsorú verse­nyek megrendezésére vállalkozott. A magyar mérleg 4 arany, 4 ezüst és 1 bronz. A párbajtőröző lányok Eöri Dianával az élen megismételték vi­lágbajnoki sikerüket, s úgy tűnik, hogy a pengeforgatók eme új ver­senyszámában jelen pillanatban a magyarok a legjobbak. Két további világbajnokságot ha­zai környezetben rendeztek. A kettes fogatok Balatonfenyvesen vetélked­tek. Tizenhat ország 61 fogata három napon át küzdött és szórakoztatta a népes közönséget. Az egyéni elsősé­get ugyan a kanadai Udo Hochge­­schurz szerezte meg, de a csapatban a magyar trió (Fehér Mihály, Lázár Vilmos, Szegedi Gábor) bizonyult a legjobbnak. Az öttusázók seregszemléje külön fejezetet kíván. Sportemberek régen, talán még soha nem részesültek olyan meleg, szívből jövő ünneplés­ben, mint a végső győzelmüket a lo­vasversenyek során bebiztosító ma­gyar trió tagjai, Fábián László, Mi­­zsér Attila, Martinék János és a kapi­tány dr. Török Ferenc. A világ leg­jobb öttusázói 1954, 1969 és 1^79 után most negyedszer versenyeztek Budapesten, de ilyen nagyszerű, ket­tős diadalt még nem arattak idehaza a magyar színek. A nagy vetélytárs szovjet együttes 153 pontos előnyt szerzett a vívásban. Ezt a második napon a délelőtti úszás során tovább növelte (257), délután azonban for­dult a kocka, a magyarok jobban cé­loztak és 67 pontra csökkentették hátrányukat. Minden várakozásnál gyorsabban futottak, és már 113 pon­tos előnnyel várták a befejező napi lovaglást. A fiúkat buzdító több, mint tízezer néző valóságos népünne­péllyé varázsolta ezt a délutánt. Az olimpiai bajnok magyar csapat ezút­tal is legjobbnak bizonyult, s most végre Fábián László is célba ért. A szó igazi értelmében, hiszen a 26 éves, közkedvelt versenyző már 1984- ben is a legjobb volt, minden ver­senyt megnyert, s az olimpián is győ­zött volna, ha nem akadályozzák meg a magyar csapat részvételét. S mondhatni azóta várt erre az egyéni diadalra, hiszen társai közül Mizsér Attila 1986-ban Melbourne-ben már világbajnokságot nyert, Jani, a kis Martinék Szöulban, az olimpián győ­zött, s most Fábián álma, vágya is be­teljesedett, Mizsér előtt nyerte az ara­nyat. VAD DEZSŐ T

Next

/
Oldalképek
Tartalom