Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-15 / 20. szám
M. H.-INTERJÚ 29 Főkonzul voltam Kolozsváron Mindenkit megdöbbentett a hír, amikor másfél esztendeje a bukaresti vezetés bezáratta a kolozsvári magyar főkonzulátust, és személyzetét kiutasította az országból, 48 órát adva a távozásra. Az erdélyi származású volt főkonzul a megrendítő események, a tragikus tapasztalatok dacára is mélyen hisz az erdélyi magyarság megmaradásában.- 1988. június 27-ével kezdeném - emlékezik Vékás Domokos, a volt magyar főkonzul. - Ez az a nap, amikor első ízben állt ki nyíltan és tömegesen a hazai magyarság erdélyi honfitársainkért, és tiltakozott az emberi jogok romániai megsértése, a falurombolási tervek ellen. Ez a hatalmas budapesti demonstráció a Hősök terén a háború utáni magyar történelemben példa nélküli és tartalmában is jelképes. Egy nappal később a bukaresti kormányzat - hivatkozva a budapesti tüntetésre - telefonon röviden közölte velem a döntést: 48 órát kapunk arra, hogy elhagyjuk Romániát.-Joggal merül fel a kérdés: ha nincs tüntetés mindez nem következik be?- A főkonzulátus megszüntetésének oka ennél sokkal mélyebb. Ez volt az az alkalom, amit megragadtak, és érvényesítettek egy olyan szándékot, ami már hoszszabb ideje érezhetően benne volt a román politikai gondolkodásban. Legfeljebb még egy rövid ideig működhettünk volna. Ez a hivatal 1980-tól állt fenn, hatalmas iratanyaga gyűlt össze, óriási ügyfélforgalma, azonkívül jól felszerelt könyvtára, folyóirattára volt. Mivel Románia az utóbbi időben hermetikusan elzárta minden információtól Erdélyt, a konzulátus könyvtára és folyóirattára volt az egyetlen friss tájékozódási forrás - elképzelhető milyen óriási érdeklődés nyilvánult meg iránta. Az emberek nemzetiségre való tekintet nélkül jártak be hozzánk olvasni, beszélgetni, ügyes-bajos dolgaikat rendezni. Egy-egy filmbemutatón vagy előadáson jó szívvel részt vett, aki csak tehette. Annak ellenére, hogy a hatóságok ezt az érdeklődést minden módon igyekeztek csökkenteni, szabályozni, hogy „megóvják” az embereket a Magyarországon kialakuló új politikai gondolatoktól, megközelítésektől, helyzetfelismerésektől. Jellemző a következő kis történet. Beszéltem az illetékes román szervekkel, hogy ha már az a szerencse ért, hogy Szabó István híres Redl ezredes című filmje áll rendelkezésünkre, akkor szeretnénk legalább két bemutatót tartani. Ez éppen a helsinki utótalál-Vékás Domokos nyugalmazott főkonzul kozó Budapesti Kulturális Fórumának idejére esett, ahol már az emberi jogok is szóba kerültek, és Románia politikáját sok bírálat érte. Ezzel összefüggésben minden korábbi megbeszélés és előkészület ellenére a filmbemutató elhalasztását javasolták. Közölték, hogy ellenkező esetben felelősségre vonják azokat, akik részt vesznek ezen. Mi kitartottunk amellett, hogy mindenkinek joga van egy hivatalosan forgalmazott film megtekintésére. Az első bemutatóra csak néhány ember merészkedett el. A második előadáson azonban már zsúfolásig megtelt a terem magyar, sőt román színészekkel, rendezőkkel, más érdeklődőkkel, akik mégis vállalták a felelősségre vonást, amiért egy nemzetközileg is elismert filmre kíváncsiak voltak. Aki ismerte a munkánkat, tevékenységünket, törekvéseinket, az mind értékelte és becsülte. Ezt bizonyítja, hogy amikor híre ment a kolozsvári főkonzulátus felszámolásának, megindult az emberek áradata. Ki személyesen, ki telefonon fejezte ki megdöbbenését e brutális döntés miatt, hiszen még hadi állapotban sem fordul elő, hogy 48 óra alatt kell egy komoly hivatalt felszámolni és minden családnak útrakészen lenni. Román asszonyok jöttek sírva, nekünk kellett vigasztalni őket: jönnek még jobb idők.- Hogy emlékszik vissza erre az utolsó 48 órára, amikor nemcsak a hivatalát, hanem a szülőföldjét is el kellett hagynia ? Sikerült-e az irattárat, a folyamatban lévő ügyeket ilyen rövid idő alatt rendbetenni és átmenteni?-Jeleztem a magyar Külügynek: ha a magyar kormányzat elfogadta a 48 órát, akkor tegye meg a szükséges intézkedéseket, vagyis küldjenek embereket, csomagolóanyagot, szállítóeszközt. Az egész csapat megfeszített tempóban dolgozta végig a 48 órát, és két napi nem alvás után még volán mellé is kellett ülnünk. A folyamatban lévő ügyeket külön csomagoltuk és azokat a bukaresti magyar nagykövetségnek továbbítottuk. Egyébként mihelyt a döntés megszületett, az egész főkonzulátust rendőrökkel vették
