Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61

1. Piéta a nagyszebeni evangélikus templomból, 1400 körül

2. A Hunyadi-szarkofág oldallapja, a 15. sz. utolsó harmadából

3. A megdicsőült Krisztus két apostollal, a gyulafehérvári székesegyház déli kapuja felett, 1210 körül

László hermát sem, a győri székesegyházban őrzött középkori remekművet, az is idetartozik - egészíti ki a mondottakat László Gyula. - Nagyváradon volt, és akkor menekítették el először Gyulafehérvárra, amikor János Zsigmond katonái kirabolták a

váradi székesegyházat. Onnan Napragi Demeter püspök vitte Pozsonyba, s a herma fejére új koronát csináltatott Prágában. A koronán belül ott látható az évszám és a prágai ötvös jegye. Erősen barokk korona, nem is illik az eredetihez.

Maga a herma két részből áll, egyrészt az aranyozott ezüst szobor, amin az aranyozás egyúttal a mennyei Jeruzsálem fényét jelentette, vagyis azt, hogy Szent László az ég küldöttje volt. A másik pedig a herma belsejében ezüstből készült koponyatartó. Ebben őrzik Szent László koponyájának felső részét, persze erősen lepecsételve, vigyáznak rá, nem lehet hozzáférni. Külön tartója van, úgyhogy régebben, nagy-nagy ünnepkor csókra tartották a koponya szilánkját; ennek olyan koronája van, mint a magyar szent korona. Egyesek kapcsolatba is hozzák a kettőt egymással. Négyes osztású, alsó abronccsal ellátott ereklyetartóban van az ereklye. Az én véleményem szerint a mintája korábbi, Szent László sírján lehetett kifaragva, talán éppen Dénes mester faragta ki a szentté avatáskor. A fényképeit elvittem Nyugat-Európába, nem akarták elhinni, hogy magyar mester munkája, osztatlanul dicsérték olaszok, németek. Úgy tűnik, ez a sajátosan érdekes és szép alkotás jellegzetesen magyar.- Beszélgetésünk szétágazó volt, azt hiszem azonban, annyit leszűrhetünk belőle, hogy az a bizonyos oldalról néha talán tendenciózusan is terjesztett vélemény, hogy Erdély még a magyar fejlődéshez képest is kulturálisan elmaradt része volt az országnak, nem állja meg a helyét. Az erdélyi művészet Magyarország egészével együtt résztvett a középkori Európa szellemi fejlődésében, egy ütemben, egységesen fejlődött a magyar művészet egészével, sőt bizonyos vonatkozásokban, éppen a szobrászatban, a XV. század végére a magvar fejlődésnek az élére került.

BENDA KÁLMÁN