Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-06 / 3. szám
Erős bástya a béke frontján... szolgált. Nevezetesen azt, hogy „Péter Gábor és bandája” viselje a felelősséget a magyarországi törvényszegésekért. Péteren kívül korábban vizsgálati kérdésekkel mindössze négy fő foglalkozott, a többi őrizetest gazdasági bűncselekménnyel gyanúsították. A lefogások idején két fő öngyilkosságot követett el, Péter Gábornak pedig egyik rokonát agyonverték. A Péter-ügyben sem az 1953. évi, sem az 1954 eleji ítéletek, sem a perújrafelvétel során - 1957. június 15-én - hozott ítélet halálbüntetést nem tartalmazott. Az 1956-os eseményeket megelőzően ezek voltak a legjelentősebb törvénysértő perek Magyarországon. Sem a munkásmozgalmi, sem az egyéb perekben törvénysértést szenvedettek rehabilitációja a maga teljességében annak idején nem következhetett be, s csak a legjelesebb kommunista és szociáldemokrata vezetőkre terjedt ki, elhúzódva az 1960-as évekig. Az elítélt munkásmozgalmi vezetők számát 382 főben állapították meg 1962-ben, további 336 főt internáltak. Ezek az adatok a mégoly tragikus következmények mellett - hisz e perekben vagy ezekkel összefüggésben 62 fő vesztette életét - összességükben eltörpültek azok mellett az adatok mellett, amelyekre a tömeges törvénysértéseknél utaltunk. ZINNER TIBOR A parasztegységet munkáltuk Kelemen Sándor, egykori politikai író, újságíró, parasztpárti politikus, az Országos Köznevelési Tanács és több más kulturális szervezet tagja, ma nyugdíjas műszaki fordítóként él Budapesten. Az ötvenes években, koholt vádak alapján, hosszú éveket töltött börtönben, a korszak törvénysértéseinek fontos tanúja.-Amikor a Rákosi-féle „szalámitaktika" elérte a Kisgazdapártot, önt is letartóztatták és a „Magyar Közösség köztársaság-ellenes összeesküvése" kapcsán állították bíróság elé. Tagja volt ennek a szervezetnek?- Ez a kérdés elvezet a történelmünk „fehér foltjaiként" emlegetett események kérdéséhez, amit a hivatalosnak mondható felfogás többnyire úgy fejez ki, hogy az akkori pártvezetés tragédiákhoz vezető hibás politikája következtében a többpártrendszert 1949 után felszámolták, és a folyamat a koncepciós perek sokaságába torkollott. Az első ilyen per kétségtelenül a Magyar Közösség monstre pere volt, mint a későbbi hasonló perek „jelmezes főpróbája". A per monstre voltára jellemző, hogy hét csoportban összesen 221 embert állítottak bíróság elé. Itt kell megjegyeznem, hogy az erről szóló, mindeddig legalaposabb, jól dokumentált és a nemzetközi öszszefüggésekre is rámutató beszámolót dr. Hám Tibor, volt kisgazdapárti képviselő vádlott-társam írta. Könyve néhány éve Washingtonban jelent meg. Jóllehet a pert a Magyar Közösség nevű szervezet elleni pernek nevezték, abban azonban más, nem közösségi tagokkal együtt magam is szerepeltem. Nem hogy tagja nem voltam, de jószerével nem is tudtam erről, a - mint utóbb kiderült - teljesen ártalmatlan „titkos" szervezetről. A konkrét vád ellenem egy nyíregyházi tanfolyamon tartott előadásaimból kiragadott néhány mondat volt, ami úgymond marxista-ellenességemet igazolta. Ezt természetesen könnyű volt a bíróságnak bizonyítania, hiszen sem akkor, sem azóta nem rejtettem véka alá azt a véleményemet, hogy a természeténél fogva osztott és történelmi fejlődésénél fogva tagolt társadalom kérdéseire nem a marxizmus adhatja az egyetlen választ. A társadalom többrétegű és többérdekű, így az én véleményem szerint csak a pluralizmus alapján kialakult közmegegyezéssel nyílik lehetőség a jogállam kiépítésére. A jogállam azt jelenti, hogy a társadalom számára ki kell jelölni az együttélés szabályait, ki kell karózni az utat, de nem lehet a törvényesség útjának jelzőkaróit szögesdróttal összekötni ... Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy perünknek olyan vádlottja és elítéltje is volt, mint Weisshaus Aladár, a két háború közötti kommunista mozgalom egyik vezető személyisége. A perben kijelentette: büszke arra, hogy ebben a társaságban került a vádlottak padjára.- Önt sokakkal együtt elítélték. Milyen Ítéletet kapott és hol töltötte le a büntetését?- Büntetésem három és fél évi kényszermunka volt az ítélet szerint, amiből a valóságban összesen hat év és tíz hónap lett. 1953 szeptemberében szabadultam, amikor a Nagy Imre-kormány idején elkezdődött a jogsértő ítéletek felülvizsgálata. Meggyőződésem, hogy ítéletem jogsértő volt, hiszen legfeljebb vitatkoztam koalíciós partnereinkkel, ami egy normálisan működő demokratikus, koalíciós politikai rendszerben természetes, de nem szervezkedtem sem a kommunista párt, sem pedig a demokratikus politikai rendszer ellen. A börtönévekről csak annyit, hogy ennek stációit az Andrássy út 60., a Markó, a Gyűjtőfogház, a szegedi Csillagbörtön, s végül a nagyfai rabgazdaság jelentette.- Ön a Parasztpárt tisztségviselője volt, mégis a kisgazdapárti befolyás alatt álló Parasztszövetség egyik vezetőjeként fogták perbe. Nincs itt valami ellentmondás?- Van is és nincs is. Ifjúkori szellemi fejlődésemet, népies indíttatásomat a Soli Deo Gloria diákszövetség, a cserkészmozgalom, valamint Ady, Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, majd Tamási, Nyíró, Kodolányi munkái alakították. Főiskolás koromban, Kolozsvárt részt vettem az erdélyi szórványgondozás munkájában, igy volt alkalmam megismerni a Gusti professzor által vezetett falumunkát. Amikor 1939-ben visszakerültem Erdélyből Budapestre, a Győrffy István vezette Táj- és Népkutató Intézet munkatársaként bekapcsolódtam a Kiskunság kutatásába. Ilyen előzmények alapján természetes volt, hogy az ostrom és a felszabadulás után jelentkeztem a Nemzeti Parasztpártba. Kovács Imre intézte a belépésemet és ő bízott meg azzal is, hogy vegyem át a VII. kerületi titkári teendőket, s egyben a Nemzeti Bizottságban a parasztpárti képviseletet. Amikor Kiss Sándor, a Parasztszövetség igazgatója 1945 nyarán meghívott a szövetség művelődési munkájának irányítására, fel sem merült a párttagságom kérdése, sőt, éppen egyik bizonyítéka voltam annak, hogy ez a szervezet nem akart a Kisgazdapárt „leányvállalata" lenni, ahogy akkor sokan vélték. Mi 1945-től kezdve, amíg fel nem számoltak bennünket, a parasztegységet munkáltuk. A magam részéröl mindaddig, amíg Veres Péter el nem ment Kaposvárra Rákosival Baloldali Blokkot csinálni, tagja maradtam a Nemzeti Parasztpártnak, ám ekkor kiléptem, és a továbbiakban pártonkívüliként dolgoztam. Úgy láttam, hogy az 1945-ben társadalmi vonatkozásban bekövetkezett forradalmi változás időszerűvé tette egyebek között az önkormányzat, a közoktatásügy és a szövetkezetek reformját. Egyetértettem Bibó Istvánnal, aki a Valóság 1945. októberi számában így írt: „A merő hatalomgyakorlásban álló közigazgatás, a merő tekintélytiszteletre épített nevelés, és a felülről vezetett álszövetkezetek pontosan elegendők ahhoz, hogy Magyarországot nagybirtokosok és csendőrök nélkül is megtartsuk az úri vezetés és népi alázat országának..." Ennek a megállapításnak a továbbfogalmazása az volt, hogy a magunk részéről népünk általános műveltségének emelését tekintettük fő feladatunknak. Személy szerint is ezen munkálkodtam, amig félre nem állítottak. P. L. 10
