Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-10-01 / 19. szám
36 M. H.-INTERJÚ FALUDYVAL - DEMOKRÁCIÁRÓL ÉS VERSEKRŐL Egy reménykedő író Faludy György nevét évtizedeken át „nem illett" kiejteni a hivatalos Magyarországon, ellenségnek számított. Először a róla szóló portréfilm érkezett meg tavaly, kisvártatva Villon-átköltése, azután ő is - valóságos diadalútra. Az őszi rövid vizit után idén tavasszal visszatért Budapestre.- Itt ülünk a kertben, ez egy békés, szép kert. Igaz, nem a Rózsadombon van, noha rengetegszer elmondtad már, meg is írtad, hogy neked mindig az volt az álmod, hogy a Rózsadombon legyen majd egy kis házad, onnan szépen lesétálj a városba, lanárkodjál az egyetemen. Tanárságból is kijutott az egész világon, csak éppen Budapesten nem... De most a budai kert és a béke végül is megvan. Hogy vagy?- Hogy vagyok? Mindenki, aki megért valamit, amit nem várt, az bizonyos mértékig boldog embernek mondható. Azt hiszem, ez talán a precíz felelet. Sokszor éltem meg azt, hogy az, amit nem vártam, és már nem is reméltem, vagy csak reméltem, de nem vártam, az beteljesedett. Az, hogy én Magyarországra jöhetek, nemcsak kurta látogatóba, hanem hosszabb időre, hogy itt egy kertben beszélgessünk, az teljesen lehetetlen volt. Mint amilyen lehetetlennek tűnt Recsken, hogy valaha egy szobám lesz, vagy gyufa lesz a zsebemben, vagy egy széken ülök.- Közben azért, mint Villon Haláltánc-balladájáhan áll, az évek szálltak, mint a percek...- Hát mit csináljak? Ez az egy, amihez semmilyen erő nincs hogy visszatartsa. Gyorsabban is szálltak el, mint gondoltam. Bár az ember mindig azt hiszi, hogy helytelen a mérce, mert amikor 20 éves, akkor az az érzése, hogy gyorsan múlik el az idő, pedig lassabban múlik, mint később. Később rettenetesen gyorsan peregnek az évek.- Ez a pesti tartózkodásra is igaz ? Gyorsan múlik az idöy- Igen. Nagyon gyorsan. Nagyon gyorsan azért is, mert ebben a pillanatban sokkal több esemény van Pesten, mint másutt a világon. Lehet, hogy kellemes, lehet, hogy nem kellemes, lehet mind a kettő. De sokkal több esemény van. Torontóban sose történik semmi.- Tudom, hogy politikáról nem szeretsz beszélni. Mégis, most itt élsz, jelen vagy. Hogyan látod a helyzetet ?- Ez rettenetesen nehéz kérdés. Mindenekelőtt azért nehéz kérdés, mert nem tudok válaszolni rá. Rengeteg emberrel beszélek. Általában, durván szólva, ugyanaz a vélemény alakult ki bennük, mint bennem. Az, hogy hála a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, egy olyan történelmi helyzetbe kerültünk, ahol van valami reménység arra, hogy megvalósuljon egy demokrata Magyarország. Ez a remény sokszor megvolt bennem. A papám jött azzal 1918. október 31-én, hogy ezt reméli. Én az ebédlőasztal alatt álltam és nagyon örültem neki, mert világos volt, hogy amit a papa mond, az valóra válik. Nem vált valóra. A következő alkalom akkor volt, amikor 46-ban hazajöttem, és remélni lehetett azt, hogy egy demokrata Magyarország alakul ki, mert miért ne alakulna ki? És azután persze jött a remény 56-ban. Tehát bizonyos mértékig az ember megszokta azt, hogy kétségbeejtő helyzetek után a fordulatot örömmel üdvözölje és reménykedjék benne.- Reményeid eddig viszont soha nem teljesültek be.- Magyarországot illetően sose. Mindig csalódni kellett.- Mégis optimista vagy?- Igen, mert azt látom, hogy - ha szabad így mondanom - a muszáj ebbe az irányba hajt, és a világ is döntően megváltozott. Döntően, mert Európában többé szó nem lehet arról, hogy háború legyen egyes országok között. Az ember folyton azt kérdezi, hogy akkor mi az ördögnek tartunk hadseregeket, és miért csinálják az egyik rakétát a másik után, miért költik erre a pénzt?- Magyarország számára azonban, valószínűleg, mégsem egy ilyen háború jelenti most a fő veszélyt.- A legnagyobb fenyegető veszélyt valóban nem ez jelenti. Amit, nagyon érdekesen, itt a meglevő problémák árnyékában sokkal kevésbé éreznek, az a levegő és a föld elszennyeződése. Az egyik barátom köhögőgörcsöt kapott, amikor Torontóból ideérkezett, úgyhogy 24 órai köhögés után vissza kellett mennie. Az alacsony oktánú benzinek és a teljes nemtörődömség miatt a szennyezés hatalmas.- Szóljunk még az említett reményekről! A demokratikus Magyarország esélyeiről különbözőek a vélemények. Néha meg az az érzése az embernek, hogy a gyakran emlegetett demokrácia szinte jelszóvá csupaszodik.- Egyszer írtam egy verset, hogy hogyan lehet demokráciát csinálni demokraták nélkül. Én nem állítom, hogy itt most nin-
