Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 27 filmnek voltam a dramaturgja. Együtt dolgozhattam olyan kül­földön is ismert rendezőkkel, mint Jancsó Miklós, Makk Károly és Szomjas György. 1983-84-ben pedig egy évet az Egyesült Államokban tölthettem a Columbia egyetem vendégpro­fesszoraként. Amikor onnan visz­­szatértem, a Soros-alapítvány el­nöke lettem, Soros György ma­gyarországi képviselője. Ezt az állást jelenleg is betöltőm. I- Emellett a TIB-nek is elnö­ke. Hogyan és miért alakult ez a társaság?- Amikor a múlt év tavaszán megalakult a TIB, még szó sem volt arról, hogy az 1956-os forra­dalom résztvevőit, a forradalmá­rokat és a mártírokat rehabilitál­ni fogják. Ezt nagyon lényeges­nek tartom, mert azt jelenti, hogy a bizottságunk nem akkor alakult meg, amikor erre engedélyt ka­pott, hanem akkor, amikor néhá­­nyan érettnek láttuk a politikai helyzetet arra, hogy a rehabilitá­lást követeljük. Elmondhatom, nagy szerepünk volt abban, hogy egy év leforgása alatt jelentős eredmények születtek e téren. Ki­emelkedő sikerként könyveljük el azt a tényt, hogy megváltozott - a mi kezdeményezésünkre - 1956 hivatalos értékelése. Korábban az 56-os eseményeket ellenforra­dalomnak, az események résztve­vőit pedig ellenforradalmárok­nak nevezték. Napjainkban ugyanezt népfelkelésként és for­radalomként emlegetik. I-Annyira fontosnak tartja a megnevezés korrekcióját?- Igen, nagyon fontosnak, mert minden másra csak ezután kerül­hetett sor. Például arra a hatal­mas gyászünnepélyre is, amely június 16-án Nagy Imre és vád­lott társai kivégzésének évfordu­lóján zajlott le a Hősök terén, il­letve az új köztemető 301-es par­cellájánál. Ez az ünnepély mére­teivel, méltóságteljességével, nyu­galmával, fegyelmezettségével az egész világ elismerését vívta ki. I- Ezzel tehát elérték céljukat. Van-e még ezek után teendője a TIB-nek vagy spontán megszű­nik?- Teendőnk bőven maradt. Mi ugyanis nemcsak azért harcol­tunk, hogy a június 16-iki gyász­ünnepélyen Nagy Imrét és négy társát temessék el, hanem azért is, hogy az ismeretlen forradal­mároknak ugyanez a kegyelet megadassák. Ezt azonban nem tudtuk elérni, és ezért állítottuk oda a hatodik koporsót is, ame­lyik jelképesen azokra a halottak­ra emlékeztetett, akik 1956-ban a magyar szabadság és független­ség ügyéért elestek. ígéretet már kaptunk a kormánytól arra, hogy az összes többi halottat exhumál­ják, legalábbis azokat, akiknek a családja ezt kívánja. És ha a csa­ládoknak az a kívánsága, hogy halottaik másutt nyugodjanak, az ígéretek szerint erre is lehetőség lesz. Mi mindent elkövetünk, hogy ez valóra váljon. De akad egyéb feladatunk is. A napokban volt egy tárgyalás az Igazságügyi Minisztérium és a TIB képviselői között az 1956-os áldozatok erkölcsi, anyagi és po­litikai rehabilitálásával kapcsola­tos törvényjavaslatról. A tárgya­lások az első fordulóban nem ve­zettek eredményre, de reméljük, kifogásainkat figyelembe veszik, és olyan törvényjavaslat születik, amely valóban a nemzeti megbé­kélést szolgálja és az érintettek számára is elfogadható. f - Hány tagja van a TIB-nek?- Az alakulás idején úgy har­mincán voltunk, olyanok, akiket a forradalom után elítéltek. Azó­ta a taglétszám megsokszorozó­dott. A nagy érdeklődést annak köszönhetjük, hogy nemcsak az 56, hanem a sztálinista rendszer valamennyi áldozatának rehabili­tálásáért harcolunk. I- Igaz-e, hogy az 56-os forra­dalom áldozatainak emlékmű­vet is kívánnak állítani?- Igen, a 301-es parcellában. A pályázatot már meghirdettük, a beérkezett pályaművekből idén október 23-án kiállítást rende­zünk, majd pedig egy szakértők­ből, valamint laikusokból álló zsűri fogja a legmegfelelőbb pá­lyamunkát kiválasztani. I- Milyen kikötéseik vannak a pályamunkákkal kapcsolatban ?- A kikötésünk csupán annyi volt, hogy az emlékmű méltó le­gyen a forradalom mártírjainak emlékéhez, és illeszkedjék abba a környezetbe, ahova kerül. Egyéb­ként az emlékmű felállítására vi­lágméretű gyűjtést indítottunk, és már eddig is sokan támogattak bennünket terveink megvalósítá­sában. I- Kérem mondjon valamit je­lenlegi pártállásáról, politikai hovatartozásáról is.-Nézze, én 17-ben születtem, most hetvenkét éves vagyok. Ko­rom, egészségi állapotom és a legutóbbi időkben felgyülemlett teendőim, elfoglaltságom miatt az utóbbi egy évben nem fejtet­tem ki élénk politikai tevékenysé­get. Az igaz, hogy egyik alapitója voltam a Szabad Kezdeményezé­sek Hálózatának, amelyből aztán az SZDSZ (a Szabad Demokra­ták Szövetsége) született. Az SZDSZ azonban nem párt, csak egy mozgalom, és én nem is sze­retném magam pártkeretek kö­zött lekötni. Már csak azért sem, mert nagyon sok barátom, politi­kai harcostársam van a Demok­rata Fórumban, a szociáldemok­ratáknál és a kisgazdáknál is. Te­hát nem vagyok egy párt mellett sem elkötelezve. Politikai beállí­tottságom azonban továbbra is baloldali liberális, és ami erőm­ből telik, azt megteszem azért, hogy tényleg kialakuljon a de­mokratikus Magyarország. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom