Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-10-01 / 19. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 27

filmnek voltam a dramaturgja. Együtt dolgozhattam olyan külföldön is ismert rendezőkkel, mint Jancsó Miklós, Makk Károly és Szomjas György. 1983-84-ben pedig egy évet az Egyesült Államokban tölthettem a Columbia egyetem vendégprofesszoraként. Amikor onnan viszszatértem, a Soros-alapítvány elnöke lettem, Soros György magyarországi képviselője. Ezt az állást jelenleg is betöltőm.

I- Emellett a TIB-nek is elnöke. Hogyan és miért alakult ez a társaság?- Amikor a múlt év tavaszán megalakult a TIB, még szó sem volt arról, hogy az 1956-os forradalom résztvevőit, a forradalmárokat és a mártírokat rehabilitálni fogják. Ezt nagyon lényegesnek tartom, mert azt jelenti, hogy a bizottságunk nem akkor alakult meg, amikor erre engedélyt kapott, hanem akkor, amikor néhányan érettnek láttuk a politikai helyzetet arra, hogy a rehabilitálást követeljük. Elmondhatom, nagy szerepünk volt abban, hogy egy év leforgása alatt jelentős eredmények születtek e téren. Kiemelkedő sikerként könyveljük el azt a tényt, hogy megváltozott - a mi kezdeményezésünkre - 1956 hivatalos értékelése. Korábban az 56-os eseményeket ellenforradalomnak, az események résztvevőit pedig ellenforradalmároknak nevezték. Napjainkban ugyanezt népfelkelésként és forradalomként emlegetik.

I-Annyira fontosnak tartja a megnevezés korrekcióját?- Igen, nagyon fontosnak, mert minden másra csak ezután kerülhetett sor. Például arra a hatalmas gyászünnepélyre is, amely június 16-án Nagy Imre és vádlott társai kivégzésének évfordulóján zajlott le a Hősök terén, illetve az új köztemető 301-es parcellájánál. Ez az ünnepély méreteivel, méltóságteljességével, nyugalmával, fegyelmezettségével az egész világ elismerését vívta ki.

I- Ezzel tehát elérték céljukat. Van-e még ezek után teendője a TIB-nek vagy spontán megszűnik?- Teendőnk bőven maradt. Mi ugyanis nemcsak azért harcoltunk, hogy a június 16-iki gyászünnepélyen Nagy Imrét és négy társát temessék el, hanem azért is, hogy az ismeretlen forradalmároknak ugyanez a kegyelet megadassák. Ezt azonban nem tudtuk elérni, és ezért állítottuk oda a hatodik koporsót is, amelyik jelképesen azokra a halottakra emlékeztetett, akik 1956-ban a magyar szabadság és függetlenség ügyéért elestek. ígéretet már kaptunk a kormánytól arra, hogy az összes többi halottat exhumálják, legalábbis azokat, akiknek a családja ezt kívánja. És ha a családoknak az a kívánsága, hogy halottaik másutt nyugodjanak, az ígéretek szerint erre is lehetőség lesz. Mi mindent elkövetünk, hogy ez valóra váljon.

De akad egyéb feladatunk is. A napokban volt egy tárgyalás az Igazságügyi Minisztérium és a TIB képviselői között az 1956-os áldozatok erkölcsi, anyagi és politikai rehabilitálásával kapcsolatos törvényjavaslatról. A tárgyalások az első fordulóban nem vezettek eredményre, de reméljük, kifogásainkat figyelembe veszik, és olyan törvényjavaslat születik, amely valóban a nemzeti megbékélést szolgálja és az érintettek számára is elfogadható.

f - Hány tagja van a TIB-nek?- Az alakulás idején úgy harmincán voltunk, olyanok, akiket a forradalom után elítéltek. Azóta a taglétszám megsokszorozódott. A nagy érdeklődést annak köszönhetjük, hogy nemcsak az 56, hanem a sztálinista rendszer valamennyi áldozatának rehabilitálásáért harcolunk.

I- Igaz-e, hogy az 56-os forradalom áldozatainak emlékművet is kívánnak állítani?- Igen, a 301-es parcellában. A pályázatot már meghirdettük, a beérkezett pályaművekből idén október 23-án kiállítást rendezünk, majd pedig egy szakértőkből, valamint laikusokból álló zsűri fogja a legmegfelelőbb pályamunkát kiválasztani.

I- Milyen kikötéseik vannak a pályamunkákkal kapcsolatban ?- A kikötésünk csupán annyi volt, hogy az emlékmű méltó legyen a forradalom mártírjainak emlékéhez, és illeszkedjék abba a környezetbe, ahova kerül. Egyébként az emlékmű felállítására világméretű gyűjtést indítottunk, és már eddig is sokan támogattak bennünket terveink megvalósításában.

I- Kérem mondjon valamit jelenlegi pártállásáról, politikai hovatartozásáról is.-Nézze, én 17-ben születtem, most hetvenkét éves vagyok. Korom, egészségi állapotom és a legutóbbi időkben felgyülemlett teendőim, elfoglaltságom miatt az utóbbi egy évben nem fejtettem ki élénk politikai tevékenységet. Az igaz, hogy egyik alapitója voltam a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, amelyből aztán az SZDSZ (a Szabad Demokraták Szövetsége) született. Az SZDSZ azonban nem párt, csak egy mozgalom, és én nem is szeretném magam pártkeretek között lekötni. Már csak azért sem, mert nagyon sok barátom, politikai harcostársam van a Demokrata Fórumban, a szociáldemokratáknál és a kisgazdáknál is. Tehát nem vagyok egy párt mellett sem elkötelezve. Politikai beállítottságom azonban továbbra is baloldali liberális, és ami erőmből telik, azt megteszem azért, hogy tényleg kialakuljon a demokratikus Magyarország.

ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA