Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-09-01 / 17. szám
MŰVELŐDÉS MARADVÁNYELVEN 27-Az eddig elmondottak az Ön személyes pályafutása során is konfliktushelyzetet eredményeztek, amelynek alapján úgy döntött, hogy nem kíván tovább részt venni a tárca vezetésében.- A magyar társadalomban jelenleg a kulturális, oktatási és tudományos szféra rendkívül gyors ütemű átalakítására és fejlesztésére lenne szükség. Gyakorlatilag viszont csak kisebb léptékű elmozdulásokra van lehetőség. Tehát a társadalmi szükséglet és a tényleges reform lehetősége nagyon távol áll egymástól. Gyökeres reform kellene a kulturális irányításban, az oktatáson belül pedig egyrészt az anyagi erőforrásokat kellene erőteljesen gazdagítani, másrészt az oktatásra, kultúrára, tudományra rátelepedett bürokratikus irányítási rendszert fel kellene számolni, hogy ezek a területek visszanyerjék vagy egyáltalán elnyerjék az autonóm mozgás, fejlődés lehetőségét. Ha valaki benne él ebben, akkor meggyőződik arról, hogy egyik feltétel sem áll rendelkezésre. Az anyagi eszközök nemhogy nem gyarapodtak, de kifejezetten csökkentek az utóbbi években. Különösen 1985-tól kezdve egyre kevesebbet fordított az állam nemcsak az oktatásra, hanem a kultúra egész területére is, ugyanakkor a bürokratikus apparátus, mivel érdekelt a bürokratikus irányítási viszonyok fenntartásában, nagyon jól ki tudja védeni az elindított változásokat. Az irányítási rendszer átalakítására voltak törekvések, de ezek nagyon kis eredményeket tudtak elérni. Ilyen körülmények között, ha az ember komolyabb reformot akar, akkor az elé a dilemma elé kerül, hogy vagy megelégszik felemás, kis lépésekben megvalósuló, csak nagyon hosszú távon változásokhoz elvezető reformocskákkal, vagy pedig azt mondja, hogy ebben a folyamatban nem akar részt venni, mert gyakorlatilag itt az történik, hogy a reformretorikák mellett a változatlanság konzerválódik. Ez az, amit nem is lehet úgy hosszabb ideig csinálni, hogy ne alkudjon meg az ember a helyzettel, ne adja fel a változás igényét. Ha viszont nem adja fel, ebben a szisztémában nem tud működni, mert ez kiveti magából, gáncsot vet, akadályozza mindenféle módon. Én úgy gondolom, hogy ilyenkor az a célszerű, és a társadalom szempontjából is leginkább hasznos megoldás, ha kilépünk az ilyen irányítási rendszerből, és kívülről próbáljuk megváltoztatni a viszonyokat. Szerencsére ma már ez lehetséges, hiszen a politizálás nyíltabbá vált, nagyobb a társadalmi nyilvánosság, szélesebb körben lehet terjeszteni a változtatási alternatívákat, valóságos képet lehet rajzolni a kialakult helyzetről. Ám ha benne van valaki a hatalmi gépezetben, akkor ezt nagyon kevéssé teheti meg. Körülbelül ezek voltak azok az indítékok, amik miatt úgy láttam, hogy eljött az a pillanat, amikor innen távoznom kell, annál is inkább, mert a minisztérium vezetésébe olyan személyeket helyeztek - még a legutóbbi miniszterváltást megelőzően -, akik nemcsak hogy nem tudtak, de nem is akartak változtatni.*-Ön a lemondása ellenére aktív politikus maradt. Részese és egyik szervezője a Demokratikus Magyarországért Mozgalomnak. Vane, lesz-e a mozgalomnak művelődéspolitikája ? * Dr. Glatz Ferencet 1989. május 10-én nevezték ki művelődési miniszterré. (A szerk. megjegyzése)- A kultúra szempontjából a mozgalom számára ugyanazok az értékek és változások fontosak és lényegesek, amelyeket egyébként már más pártok is megfogalmaztak. Nevezetesen, hogy a kultúra terjesztéséhez szükséges erőforrásokat növelni kell, mégpedig úgy, hogy ez a kulturális elmaradás, ami az utóbbi időben bekövetkezett, felszámolható legyen, és a kultúra révén egy dinamizáló erőt lehessen bevinni a társadalomba. Másrészt a mozgalom arra is törekszik, hogy a történetileg kialakult bürokratikus politikával irányított kulturális rendszert felváltsa egy autonómiára és önigazgatásra épülő rendszerrel, tehát olyannal, amelyben a kulturális intézmények, a társadalom tagjainak kulturális törekvései, a kultúrában való érdekeltség állampolgári kezdeményezésként is fejlődhet, intézményesülhet. Ez sokféle változást jelent. Meg kell szüntetni a kulturális intézmények állami monopóliumát, az iskolaalapítási jogot ki kell teijeszteni az állampolgári közösségek, a helyi társadalom, sőt az egyes állampolgárok számára is. A pedagógustársadalomnak jogot kell adni arra, hogy a szakmai kérdésekben szabadon dönthessen, és ne valami sablon szerint végezze a szaktevékenységet, hanem sokszínű pedagógiai munka alakuljon ki az iskolákban. A mostani egyoldalú ideológiai irányítás helyett a világnézeti pluralizmus szelleme valósuljon meg, és az iskolák belső élete demokratizálódjon. Úgy gondoljuk, hogy a kultúra átalakítása és a szabad fejlődéshez szükséges feltételek biztosítása épp olyan nélkülözhetetlen, mint a gazdaság reformja. Csak akkor lehet sikerben reménykedni, ha a társadalom politizáló erői - nemcsak ez a mozgalom és a működő pártok - a kultúra fejlesztése és irányításának átalakítása érdekében közösen lépnek fel. Ennek megfelelően a saját elképzeléseinket olyanformán alakítjuk, hogy az konszenzus, társadalmi megegyezés tárgyát képezhesse. P.L. FOTÚ: GÁBOR VIKTOR cí'ire*
