Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-15 / 16. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 39 Egy ritka gyűjtemény ■ ■ Örmények Magyarországon Háromezer kötet könyv magángyűjteményben rit­kaságnak számít, hát még ha valamennyi speciális témakörből való és ör­mény vonatkozású kötet. S emellett folyóiratok pél­dául 1887-ből, fotók, raj­zok, metszetek, érmek, do­kumentumok. Vala­mennyi a gyűjtő, Simon J. Zaven, különös érdeklő­déséről tanúskodik. Az ör­mény származású fiatal­ember Budapesten a bel­város egyik bérházának galériájában rendezte be ritkaságszámba menő könyvtárát, amelynek híre már országhatárokon túl is eljutott. Simon J. Zaven azonban nemcsak gyűjti, rendszerezi a könyveket, hanem fel is dolgozza: 1983-ban jelentette meg a Népművelési Intézet Kor­­buly Domonkos és Simon J. Zaven magyar nyelvű armenológiai bibliográfiá­ját. A nyolcszáz címszót tartalmazó kiadványt el­küldték a magyarországi könyvtáraknak és a kül­földi örmény intézmé­nyeknek is. A jereváni, a bécsi, a velencei, a New York-i örmény akadémia dicsérettel nyugtázta a nagy vállalkozást, recenzi­ókat jelentettek meg róla, fordításokat készítettek belőle. A leideni egyetem nyelvészeti tanszéke pedig tiszteletbeli tagjává fogad­ta a szerzőket. Azóta újabb, bővített kiadásban is megjelent a bibliográfia ezúttal már 1600 címszó­val, s így tartalmazza az örményekkel foglalkozó valamennyi magyarul megjelent könyvet. Ezek után azt hihetné az olvasó, hogy Simon J. Zaven író, tanár, kutató, nyelvész vagy irodalom­­történész. Ez is, az is. Csakhogy autodidakta módon; civilben ugyanis bőrdíszműves. Belvárosi műhelye egyúttal szellemi műhely is, ahova nemcsak a javítani való bőröndök­kel, táskákkal térnek be, hanem írók, újságírók, szí­nészek, szerkesztők, törté­nészek, egyetemi tanárok, könyvtárosok, antikváriu­sok ejtik útjukba Simon birodalmát. És mindig akad itt örmény vendég is a világ valamely tájáról. Rsduni H. Hzerkisz, Si­­nom J. Zaven nagyapja 1910-ben menekült el Isz­tambulból az örményül­dözések elől, majd az ör­mény lapok magyarorszá­gi tudósítója és a Nemzeti Múzeum szőnyegrestaurá­tora lett Budapesten. Éle­te végéig megtartotta kap­csolatát az őshazával, és gyűjtötte az örmény vo­natkozású irodalmat. A Magyarországi Örmények Egyesületének pedig ala­pító tagja volt. Simon Zaven nagyapja nyomdokain jár: nemrég például néhány Magyar­­országon élő honfitársá­val együtt elhatározta, hogy felkutatja a magyar­országi örményeket és megalapítja az Armenia Baráti Kört. Magyarorszá­gon mintegy ezer örmény család él, többségüknek az őse még az 1700-as években települt be Er­délyből, mások a törökor­szági örményüldözések elől menekültek száza­dunk elején, de vannak, akik még később érkeztek. Nagyon büszkék például a magyar vértanúvá lett örmény származású sza­badságharcosokra, az ara-Tamási Áron ritkán ját­szott - gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szó­ló - székely népi játékát, az Ördögölő Józsiást mu­tatta be Egerben, az Agria Játékokon a Gárdonyi Színház társulata (képün­kön). A színpadra mesét és költészetet varázsoló író drámáját a Gyulai Várszínház is műsorára tűzte, Sík Ferenc rendezé­sében. Az ínyenc nézők így a Tamási-dráma két előadása közül választhat­nak. di vértanú Kiss Ernőre, Lázár Vilmosra. Az Arménia Baráti Kör alakuló közgyűlésére több százan jöttek el. Nagyon sokan felajánlották, hogy kutatják, gyűjtik az ör­­ménység szájhagyomá­nyait, tárgyi- és írásos em­lékeit. Van aki fordít, van aki nyelvészeti tanul­mányt ír, más levéltári ku­tató munkát végez, és akad, aki filmet forgat e témakörről. K.M. FOTÓ: STEFKA ÉVA Tamási Áron örökségét is továbbviszi, a két világ­háború közötti erdélyi drámairodalom folytatá­sát is célul tűzte ki Kocsis István, a néhány esztende­je Kolozsvárról Budapest­re települt drámaíró. A fertőrákosi kőfejtőben Vándorfi László színrevi­­telében mutatta be a Veszprémi Színház az író legújabb drámáját Árpád­házi Szent Margit címmel. A címszerepben (képün­kön): Hüllőn Zsuzsa. FOTÓ: MTI Tamási Áron, Kocsis István Nyári színházi bemutatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom