Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-15 / 16. szám
28 HAZAI KÖRKÉP valóságos szövetkezeti jellegre utaltak volna. Mivel a magyar mezőgazdaság bizonyos mértékben eltért a sztálini kolhozmodelltől, lehetőség nyílt a háztáji gazdálkodásra, ezért a 80-as években elért egy bizonyos szintet, amelynek kétharmad részét a nagyüzemek, egyharmadát a kistermelők állítják elő. Ezért van nálunk viszonylag jó élelmiszerellátás, sőt az össztermelés egyharmadát exportálni is tudjuk. Mostanra azonban kimerültek a tartalékok, mert kiderült, hogy a túlságosan nagyméretű, a földtől, embertől elidegenedett nagyüzemi szerkezet, elsősorban a menynyiségi termelésre alkalmas. A mesterségesen alacsony méretűvé zsugorított háztáji és kisegítő gazdaság alkalmas ugyan minőségi termékek előállítására, de a különböző korlátozások nem engedik kifejlődni. A kettő között légüres tér van, mert nincsenek olyan középüzemek, amelyek a minőséget és a mennyiséget egyaránt biztosítani tudnák. Ezt kellene úgy kitölteni, hogy azok a kistermelők, akikben van vállalkozói hajlam, föld- és gépvásárlással növeljék a termelésük koncentrációját, és ne csak maradék munkaidőben, hanem egész családi munkaerejükkel ráálljanak a termelésre. A termelőszövetkezetek pedig alakuljanak át valódi üzemekké, ahol esetleg nemcsak a termelésen van a hangsúly, hanem az értékesítésen, a szolgáltatáson, a feldolgozáson és más olyan dolgon, ami valóban közös erőfeszítéssel oldható meg jól. Persze azt senki nem gondolja, hogy kisparcellában kell megoldani a jól gépesíthető búza és kukorica termesztését, de sok olyan munkaigényes termelés van a mezőgazdaságban, amely jobb, ha egyéni vagy családi kezelésben van. Bizonytalan azonban, hogy vajon mennyi idő alatt és hány százalékban lehet újra kitermelni a vállalkozói réteget, és milyen feltételek kellenek hozzá. A másik oldalon pedig az a
