Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-08-01 / 15. szám

52 SPORT Téniszláz A felhívást, miszerint a magyar teniszsport százéves jubileumára legyen ezer pályánk. Gulyás István, a magyar tenisz örökös bajnoka, a szövetség akkori elnöke 1980-ban, idestova tíz éve öntötte szavakba. Akkoriban, a nyolcvanas évek kezdetén 860 magyarországi teniszpályán pattogott a fehér meg a sárga labda. Ezt a bizonyos százéves jubileu­mot egyébként 1981-ben ünnepelte a magyar tenisz, hiszen pontosan száz évvel korábban, 1881-ben készült el az első teniszpálya Budapesten. A Liedemann-kertben, a mai Gorkij fa­sor 9. számú ház helyén, amelynek falán emléktábla őrzi a nevezetes eseményt, Zsigmondy Pál építtette a pályát. Az ütőket meg a labdáikat pe­dig Kertész Tódor sportáru-kereske­­dő hozta magával Angliából. A tenisz világszerte tapasztalható gyors fejlődése a jubileumi készülő­dés idején érte el hazánkat, s a fehér sport iránti érdeklődés, ez a rendkí­vül örvendetes teniszláz azóta sem csökkent, sőt ha lehet emelkedett. A pályák száma a jubileum idejére elér­te az ezret, s az azóta eltelt évtized alatt csaknem megduplázódott, je­lenleg kétezer körül jár. A tenisz di­vatos szórakozás, ha úgy tetszik, mo­dem hobbi lett. A pályák számának emelkedése mind több ember előtt nyitott lehetőséget e csodálatosan szép és egyben szórakozást jelentő sport űzésére. Az igazolt versenyzők száma a húszezer körül jár, de arra, hogy tulajdonképpen hányán is ütik ma a labdát Magyarországon, legfel­jebb az eladott felszerelések adatai­ból lehetne következtetni. A nagyará­nyú mennyiségi fejlődés a verseny­zők eredményességében egyelőre nem tükröződik. Igaz, a magyar te­niszsportot eddig mindig, minden időszakban egy-egy kiváló bajnok fémjelezte. Gondolunk Kehrling Bé­la és Asbóth József, Gulyás István és Taróczy Balázs, vagy éppen Kör­­möczy Zsuzsi és Temesvári Andrea pályafutására. Jelenleg viszont nincs igazi, a nemzetközi rangsor élvonalá­hoz tartozó s onnan még előbbre tö­rő reprezentánsa a magyar tenisz­sportnak. Biztató eredmények, jelen­ségek viszont akadnak. Taróczy Ba­lázs például különféle sérüléseiből felépülve immár a 26. Grand Prix pá­rosversenyét nyerte Münchenben harmincötödik születésnapját ünne­pelve. Temesvári Andrea is megkezd­te sikeres visszatérését. A szőke baj­noknő, aki 1984 februárjában tizen­nyolc évesen a hetedik helyen állt a világranglistán, különféle sérülések, betegségek, műtétek miatt vissza­esett, hosszabb pihenőre kényszerült, de az idei ausztrál bajnokság óta is­mét egyre többet hallat magáról. Hű kísérője, Trunkos Barnabás szövegí­ró és gitáros örvendetesen jó hatással van rá, s huszonharmadik születés­napja előestéjén, Houstonban is a legjobb nyolc közé jutott, a negyed­­millió dolláros pénzdíjas versenyen, s ezzel a világranglistán is az első száz közé került. Más kérdés, hogy a magyar baj­noknőt a mindössze tizenöt éves Sze­les Mónika, az újvidéki Magyar Szó című magyar napilap karikaturistájá­nak rendkívül tehetséges lánya ütötte el a továbbjutástól, aki azonban az­után a versenyt is megnyerte, a nála tizenkilenc esztendővel idősebb Chris Evert ellen győzött a küzdel­mes döntőben. A kis Mónika, aki egyébként magyar iskolába járt Újvi­déken, szüleivel együtt második éve Bradentonban él. Nick Bollettieri te­nisziskolájának egyik reklámnöven­déke. Nos, ha ilyen formátumú tehet­ség nem is bontogatja szárnyait a ma­gyar pályákon, azért a tizenötödik születésnapját csak augusztusban ün­neplő Földényi Annamária is éppen ezekben a napokban adta le névje­gyét a nemzetközi teniszvilágban. Az alacsony termetű, hallatlan szívós, labdabiztos mini bajnoknő a jugo­szláv tengerparton nyert 10 000 dol­láros pénzdíjas profi versenyt, és ez­zel a világranglistán is jelentősen elő­relépett. Jelenlegi edzője és mene­dzsere Nagy Csaba, az egykori buda­pesti mérnök teniszező, aki Zürich­ben telepedett le, s kiváló nevelő­edzőként jó nevet szerzett magának. Lelkesen patronálja a kis Földényit. A jelen biztató eredményei közé tar­tozik az is, hogy a Davis Kupa-csa­pat Zimbabwe legyőzése után Nigé­ria együttesének is sikerrel vágott vissza a tavaly Lagoszban elszenve­dett 5:0-ás vereségért. A kapitányi székbe visszatért Jákfalvi Béla veze­tésével már a Világ Csoport, a leg­jobb tizenhat küzdelmeinek küszö­bén állnak, július végén mérkőznek a feljutásért. A távolabbi jövőt tekintve pedig a tíz-tizenegy éves gyermekte­niszezők fesztiválján aratott magyar sikerek tűnnek biztatónak, hiszen Szirtes Szilárd, Kis Kuti Rita és Fe­­renczi Tímea első, Kiss Márk pedig második helyezést szerzett Bressoir­­ban, s a legeredményesebb csapat­nak felajánlott trófeát is hazahozták Franciaországból. A sikerekhez nagyon hosszú út ve­zet. A legjobbak közé csak megfelelő lehetőségeket élvezve, teljes erőbedo­bással végzett felkészülés, ésszerű ha­zai és külföldi versenyzés után lehet eljutni. Az egyes játékosok fizikai fel­­készültsége, technikai fegyvertára mellett nagyon sok múlik azon, hogy - amint ezt külföldi szakemberek már régen megfogalmazták - kinek mi van a fejében. Azaz mennyire bír­ja idegileg a versenyek megterhelé­sét. Legjobb példa erre, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaságban a nyolcvanas évek első felében is leg­alább egymillióan teniszeztek, de Steffi Graf és Boris Becker feltűnése előtt nem rendelkeztek igazi nemzet­közi klasszisú teniszezővel. A hazai kibontakozást kétségtele­nül hátráltatja, hogy a közelmúlt leg­jobb magyar játékosai és edzői az egyébként örvendetes lehetőségek ki­használásával külföldön szerepelnek, dolgoznak. Mindez érthető, hiszen lényegesen jobban keresnek, kiváló­an boldogulnak. Ezzel egy időben a hazai szövetség számára még a lét­­fenntartás is gondokat okoz. Az egy­re bővülő hazai és nemzetközi ver­senyműsor lebonyolításához mintegy 5 millió forintra van szükség évente, aminek előteremtése a jelenlegi gaz­dasági helyzetben egyre nehezebb. Az önállósuló szövetség rövidesen korlátolt felelősségű társaságot ala­pít, s ez a vállalkozás talán enyhíthet a gondokon. A teniszláz mindenesetre tartósnak tűnik. Rendszeressé váltak Budapes­ten a diplomata teniszversenyek is, amelyek egyik állandó résztvevője Mark Palmer, az Egyesült Államok nagykövete. S közben olyan barátsá­gos jellegű bemutatókat is szervez­nek, melynek során Palmer nagykö­vet Taróczy Balázs partnere volt, az ellenfél pedig két Németh Miklós, a kormányfő és a gerelyhajítás egykori olimpiai bajnoka. Az efféle mérkőzé­sek igazi győztese pedig a magyar te­niszsport!... VAD DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom