Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-08-01 / 15. szám
HAZAI KÖRKÉP 15 Tiszai halászok Kiveszünk egy konyhakészét a mélyhűtőből. Élő halról szó sem lehet, a dolgozó nőnek nincs ideje pucolgatni. Zacskónk tartalma nyilvánvalóan valamelyik intenzív tógazdaság halhústermelésének végterméke, ahol a más szerephez se jutó halak csendesen hasznosítgatják a nap mint nap elébük szórt takarmányt, végzetük beteljesedéséig. KECE, MILLING, MARÁZSA A hasonló sablon-életdarabkák egymásutánjából kerekedik ki akárhányunk egy napja a nagyvárosban, és jó, ha valami ezektől eltérő élmény néha-néha kizökkent az egyhangúságból. Hétköznapi csodák A pesti Duna-part egyik villamosmegállójában álldogáltam, amikor cókmókjával és termetes potykájával odalépett egy horgász. Nyilván valahonnan vidékről, eredményes kiruccanásából érkezett - gondoltam -, de mégis megkérdeztem: hol fogta? Itt lent a parton - világosított fel. Aztán szétsodródtunk a délutáni tülekedésben. Befészkelte magát az agyamba ez a találkozás. A jóleső találkozás a másik, a jobbik, az ősi létezési formával, ahol minden egyszerű és kézenfekvő volt. Halételt akar a család? Akkor itt a folyó, lemegyünk és kifogjuk belőle a halat, van benne természetesen. A másik elgondolkodtató példája a természettel összefonódó létezésnek, amikor a tiszaladányi faluszéli cigányok közé pottyantam. Nem sokkal előtte bizonyára még nem volt meg az ebédhez való. A család férfitagjai ekkor felkerekedtek és - olyan ősi tapogató szerszámokkal, amiket tudálékos ember csak néprajzi szakkönyvekből ismer - kiindultak a vízhez. Semmire se becsült kis vízhez, amire hivatásos halász vagy horgász rá se hederítene. Megfogták a halukat. Professzionista módon, a hal tulajdonságainak olyan fokú ismeretével, amit mi már rég elfelejtettünk. Egyikük a vesszőkasokkal borítózó társait kísérve puszta kézzel fogdosta ki a kákatorzsák közé menekülő halakat. Tudta, hol rejtőztek, mintha a víz alá látott volna. Nem is szabad mást társul hívni választott témánk, a Tisza megismeréséhez, mint a vizek titkának igazi tudóit, a halászokat. Bevezetőül azonban a folyó múltjáról is tudnunk kell a legfontosabbakat. Egy kis geográfia Csak a második folyónk lenne a Tisza? A Duna mellett - nagyságát, hajóforgalmát, más, mostanság mért jelentőségét latolgatva - valóban. Megkérdőjelezni inkább a méricskélést kellene. Az Alföld keleti felén élő embereknek a szemében egyetlen folyónak van igazi tekintélye, s ez a Tisza. A nevét kiejteni is jó: festői táj képe társul hozzá. Elég rápillantani a térképre - zegzugos kanyarulatai romantikus vidéket sejtetnek. A máramarosi hegyek közül a síkra érkező vizek a nagy vágtatás után elkényelmesedtek az Alföldön. Úgy megültek, mintha el sem akarnák hagyni ezt a nyugodalmas tájat. A számtalan jobbra-balra tekergő mederhurok legendás halbőséget teremtett, de a pusztító árvizek veszélyét is itt tartotta. Ezen az állapoton változtatott Vásárhelyi Pál gigantikus terve a múlt század közepén. Hangyaszorgalmú kubikosaink a patkó alakú kanyarok legtöbbjét levágták. Azóta a tavaszi, majd a zöldár a két jól megépített töltés szorításában a legtöbb esztendőben gond nélkül lehömpölyög a Duna és a tenger felé. | Túlontúl jól dolgozott a híres vízmérnökünk, valamennyit itt marasztalhatott volna a vizekből!- vélekednek ma többen a szárazabb évek láttán. Pedig maradt a kanyarokból elég. Szolnok alatt Vezseny úgy megbúvik egy szorosra fogott hurokban, hogy csak egyetlen égtáj felé vezet ki út a faluból. Meg is él a vizekből három halászfamília Vezsenyben! Hol a halásztanya? Embereinket - gondolnánk - a víznél, a száradó hálókkal teliaggatott pihenőhelyükön találjuk Sekély vízben használják a toppancsot
