Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

KILÁTÓ 39 MAGYARSAG - EURÓPAISÁG -FORRADALOM A nagy francia forradalom két évszázados jubileuma Magyarországon is felelevenítette az érdeklődést az újkori történelem e különleges jelentőségű eseménye iránt. Hogyan élte meg Magyarország e forradalmat? Erről beszélgettünk Kosáry Domokos akadémikussal. intézet építése Budapesten, vala­mint magyar gazdasági szakem­berek francia oktatók által törté­nő továbbképzése is azt bizonyít­ja, hogy támogatjuk a folyamat­ban lévő reformokat. Kezdemé­nyezzük a kapcsolatok fejleszté­sét, amelyeket korántsem nevez­hetünk még kielégítőeknek.- Mi a francia kormány állás­pontja az emberi jogok súlyos ro­mániai megsértésével kapcsolat­ban, amelyek különösen a magyar nemzetiséget sújtják ?- Franciaország nagyon érzé­keny a tekintetben, hogy minden aláíró állam maradéktalanul be­tartsa a helsinki egyezményt. Eb­ből kiindulva, éppen a közelmúlt­ban figyelmeztette Romániát, hogy megsérti az emberi jogokat, és felhívta a figyelmét azokra a következményekre, amelyekkel e politikája járhat.- Tudomásunk szerint Francia­­országban korábban és a második világháború után is sok magyar te­lepedett le. Ez, a francia összlakos­ságot tekintve, mégiscsak csekély létszámú csoport játszhat-e bizo­nyos szerepet választott hazája társadalmi és kulturális életében?- Franciaország mindig azon volt, hogy fenntartsa befogadási hagyományait és ezen a cimen számos magyarnak is otthont adott. Művészeik, mint Vasarely vagy Cziffra, vagy más értelmisé­giek, így Kende Péter és Fejtő Fe­renc hozzájárultak a francia mű­vészet és irodalom hírnevének öregbítéséhez, mindemellett meg­őrizték az élő magyar kulturális hagyományokat, és ezzel hidat képeznek országaink között. Mi az eszmék és kultúrák közeledé­sét mindig is a politikai közele­dés egyik alapfeltételének tekin­tettük, amint azt Magyarország is kinyilvánította, amikor otthont adott a helsinki egyezmény kere­tében létrejött kulturális fórum­nak Budapesten. Mindezek után kérdezem: nem kell-e nekünk kö­zösen védenünk és erősítenünk az európai kulturális identitást, amely összegezése a nemzeti tör­ténelemnek és állandó kereszte­ződése kultúráinknak. Örülök an­nak, hogy a magyar eredetű fran­ciák közössége jelentős mérték­ben hozzájárul ehhez. PUSZTASZERI LÁSZLÓ-A felvilágosodásnak nevezett szellemi-politikai folyamat, amely előkészíti a nagy francia forradal­mat, milyen hatást gyakorolt Kö­­zép-Európára? Megindultak-e ha­sonló folyamatok hazánkban is?- Megindultak, némi időbeli eltolódással és kissé más feltéte­lek között. A fejlettebb nyugati területeken a felvilágosodás kez­detét a 17-18. század fordulójától számítjuk. Ez egy nagy kaland, amely nemcsak a rációt, az értel­met fedezi fel, hanem az emberi érzelmeket is. Van ennek egy erős politikai vetülete is, amely Ma­gyarországon és általában Kelet- Közép-Európában egymástól kü­lönváló folyamatokban öltött tes­tet. Az egyik a felvilágosult ab­szolutizmus, amely a bécsi udvar vezetésével keletkezett, de amely­nek nagyon komoly magyar tá­mogató gárdája is volt. A másik a felvilágosult rendiség. Mindkettő a feudális berendezkedés főbb hi­báit igyekezett kiküszöbölni. A harmadik irányzat Magyarorszá­gon az antifeudális reformerek mozgalma, azoké, akik már a ne­mesi kiváltságok eltörlését akar­ták. Ez a három tendencia egy­mással párhuzamosan, kölcsön­hatásban halad, amikor kitör a francia forradalom.- A forradalom kitörésekor az elmélet ott is és itt is szembesül a gyakorlattal. Miként történik ez?- A felvilágosult abszolutizmus gyakorlatilag véget ér, II. József kénytelen meghátrálni, mert egyetlen külpolitikai támasza a királyi Franciaország volt, amely most összeomlott. A másik két tendencia, a nemesi felvilágoso­dásé és az antifeudálisoké pedig nagy lökést kap a forradalomtól. Az antifeudális reformizmus hí­Kosáry Domokos professzor vei, miután a felvilágosult abszo­lutizmus megbukott, igyekeznek a nemesi felvilágosodás hala­dóbb elemeit rávenni arra, hogy egy kicsit még tovább menjenek. Ekkor írja Hajnóczy József azo­kat a röpiratait, amelyeknek az a céljuk, hogy megmagyarázzák a nemeseknek, nem lehet nemzeti szabadságot akarni a feudaliz­mus átalakítása nélkül. Ez a nagy politikai pezsgés tart a francia forradalom első időszakában. Amikor azonban elkezdődik a forradalom második, radikáli­sabb szakasza, amely egybeesik a francia háborúk megindításával, ez változáshoz vezet Magyaror­szágon is. A nemesség felvilágo­sult szárnya is megriad ettől a ra­dikálisabb szakasztól. A francia háborúk megindulása pedig gaz­dasági konjunktúrát idéz elő Ma­gyarországon. Ez az az időszak, amikor a birtokos nemes jó tava­szi esőt és csendes, távoli háborút kíván magának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom