Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-07-28 / 14. szám
HAZAI KÖRKÉP 21 Versenyfutás - díj nélkül Négy gyermeke van. A legidősebb 19, a legfiatalabb kétesztendős. Áremelkedések idején - mostanában szinte hetente - lázasan számol, kalkulál mérnök-közgazdász férjével együtt, hogy valamiképpen kijöjjenek a pénzből. Beismeri azonban, hogy ez ma már csak a szülők, testvérek segítségével sikerül. Meg úgy, hogy olyan hiteleket vettek föl, amelyeknek a törlesztése kezdetben ugyan elviselhetetlennek tűnt, mára azonban - az inflálódás következtében - eltűrhetővé vált. Persze, ha dr. Szegő Szilvia nem volna közgazdász - a Munkaügyi Kutatóintézet bérpolitikai főosztályának a vezetője, az inflációs jelenségek kutatója -, akkor is tudná, hogy infláció idején évi két-három százalékos kamattal kölcsönt fölvenni föltétlenül kifizetődő, hiszen a pénzromlás államilag elismert rátája 15-17 százalékos. Manapság azonban ez az út is járhatatlan: az idén fölvett lakásépítési, -vásárlási, -tatarozási és egyéb hitelek kamata 18 százalékra nőtt. Ami természetes is, hiszen a kamatláb mindenütt a világon meghaladja valamivel az inflációs rátát. És Szegő Szilvia leszögezi:- Az infláció a második világháború óta világjelenség, bár oka és mértéke különböző. A legtöbb fejlett országra például a „kúszó infláció” a jellemző. Ez csupán néhány százalékos, így a lakosság és a vállalkozók kevéssé érzékelik. Kényes egyensúly- A súlyosan eladósodott országokban azonban ma is magas az inflációs ráta. Argentínában például megközelíti az évi 3000 százalékot! A bankóprés, persze, nem mindenütt dolgozik azonos sebességgel, mégis bizonyosnak látszik, hogy az eladósodás inflációval jár együtt. Az adósnak ugyanis a tőke vagy csupán a kamatok törlesztése érdekében feltétlenül exportálnia kell, ezt a partnerek jól tudják, s így ők, a vevők diktálják az árakat. A nálunk folyó ár- és bérintézkedések egyik célja éppen az lett volna - mondják -, hogy a fogyatkozó árualapot és a vásárlóerőt egyensúlyban tartsák. A közgazdászok egy része szerint azonban az adósságteher nem könnyíthető a belső fogyasztás visszafogásával, Dr. Szegő Szilvia, a Munkaügyi Kutatóintézet főosztályvezetője A SZERZŐ FOTÓJA hiszen az ilyen áruknak csak kicsiny része exportálható. Szegő Szilvia a Figyelőben megjelent írásában azt cáfolta, hogy az inflációt a túlzott bérkiáramlás okozná. Kiszámítja, hogy 1985 és 1987 között az inflációs bérkiáramlási többlet teljes összege 73 milliárd forint volt, ugyanakkor e három év alatt a vállalatoknál felgyűlt inflációs többletjövedelem - jóval szűkebb területre, a kibocsátott végtermékre számolva - ennek ötszörösére, 350 milliárd forintra rúgott. A kutató szerint a magyarországi infláció fő oka az eladósodás, s a pénzromlást gyorsítja még az áruexportot támogató pénzleértékelés, illetve az exportáló vállalatok költségvetési támogatása. Az így keletkező „költségvetési lyukakat” befoltozandó húzza meg az állam az adóprést, és veti be a nyereséglefölöző „szabályzókat”. Szegő Szilvia véleménye:- A hazai hiánygazdálkodást és a monopolhelyzetben lévő vállalatok „ármagatartását” ismerve, előre kiszámítható volt az új adórendszer inflációgerjesztő hatása: a megnövekedett terheket beépítették az árakba. így aztán nálunk az infláció majd minden hátrányos következményét a fogyasztók viselik. Ők képtelenek a terheket úgy áthárítani, mint teszik azt a vállalatok, a szolgáltatók. A „bérfüggő” háztartások ezért egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, különösen azok, amelyeknek nincs mellékjövedelmük. E családok nemcsak azért szegényednek el, mert tagjaik képtelenek külön keresetre szert tenni, hanem azért is, mert többségük amúgy is az alacsony jövedelműek közé tartozik, és pénzük zömét az alapvető fogyasztási cikkekre költik, s ezeknek az ára évek óta gyorsabban emelkedik, mint az átlagos inflációs ráta. A Magyar Közvélemény-kutató Intézet hétszáz ember véleményét kérte az alapvető fogyasztási cikkek és a szolgáltatások árának 1989. január 9-i nagymérvű emeléséről. Az intézkedés indokolása az volt, hogy az állami támogatásokat le kell építeni, és a ráfordításokat tükröző árakat kell kialakítani, egyengetve az utat a piacgazdálkodáshoz. A megkérdezet-
