Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-07-28 / 14. szám

HELYZETVAN HAZAI KÖRKÉP 23 ban is nyár lesz. Amit csak remé­lek: előrelépést a gazdaságban, hiszen minden fele'ős fórum el­kötelezte magát a szakmai váltás­ra. Úgy látom, hogy külpolitikai helyzetünk is javulóban van, és ha lassan is, de mozdul a nyugati tőke. Remélem, hogy ez idő alatt letisztul az az összevisszaság, amely ma társadalmunkat jellem­zi. Kiderül, ki kell derülnie, hogy az MSZMP-ben a reformelképze­lések megértésre találnak-e vagy sem, és az is, hogy a vezető párt és az ellenzék szót tud-e érteni egymással. Ha a konszenzus lét­rejön, akkor bizonyos, hogy a helyzet a mainál sokkal jobb lesz. Mindig a melós húzza a rövidebbet Albecz Mihály kőfaragó egy budapesti szövetkezet szakmun­kása. Leninvárosban (a volt Ti­­szaszederkényen) él családjával, hétfőtől péntekig munkásszállá­son lakik.- Ami itt van, az egy szocialista kizsákmányolás, jó útra nem visz. Még mindig csak egy párt van, ez vezeti az országot, amely a felső tízezer vagy hány ezer pártja, csak éppen a munkások nincse­nek benne képviselve. A szocia­lizmust én úgy képzeltem el, hogy mindenki egyenlő. Több évig Nyugat-Európában dolgoz­tam és mondhatom, hogy a kapi­talizmus közelebb áll a szocializ­mushoz. Évtizedekkel vagyunk elmaradva a Nyugattól, és ez ki­zárólag az itteni vezetés hibája. Ha a magyar kormány venné azt a bátorságot, hogy nyugati szak­embereket hozna, az talán még segítene valamit. A következő két évben rosszab­bodást várok, pedig szeretném a jobbat. Ez a kormány egyik nap hoz egy döntést, a másik nap el­veti. Jósnőnek kellene lenni ah­hoz, hogy előre látni lehessen az eseményeket. Egy biztos, nagyon rossz a közhangulat, különösen a munkások körében, mert mindig a melós húzza a rövidebbet. Én FOGYASZTÓI ÁRINDEX 1978 = 100% sem tudom, hogy a jövő hónap­ban lesz-e munkám, mennyit fo­gok keresni. Voltam tíz évig ma­szek is, de abba kellett hagynom. Egy maszek nem tud normálisan megélni, csak ha csal. A kisiparos a verejtéke árán alakít ki egy üz­letet, de az adó és a szabályozók megölik. Ha egy kisiparos meg­bukik, oda inge-gatyája. Ha vi­szont egy állami vállalat dolgozik rosszul, még kaphat jutalmat az igazgató. A munkások nem a szövegből látják a reformot, hanem abból, hogy mennyit tesznek le az aszta­lukra. Most pedig mi egyre rosz­­szabbul élünk, a vezetőink pedig továbbra is lébolnak, senki nem számoltatja el őket a rengeteg ká­rért, amit hozzá nem értésükkel okoztak. Szerintem Magyarorszá­got csak a teljes demokrácia hoz­hatja helyre, ahol a melóst is megbecsülik, ha tisztességesen dolgozik. Tulajdonos kerestetik Dr. Varga György a harminca­dik évfolyamában járó Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap főszerkesztője, számos szakkönyv szerzője: Évtizedek óta próbálkozunk a piac megteremtésével, eleddig ke­vés sikerrel. Előttünk áll egy megcsontosodott állami szektor átalakításának feladata, tulajdo­nosokat kell teremtenünk, mivel az államosításkor ezeket admi­nisztratív módszerekkel megszün­tették. Az országból évente 1 mil­liárd dollárt meghaladó összeg áramlik ki a külföldi adósság ka­matainak fejében, a külső gazda­sági egyensúly borotvaélen tán­col, jóllehet a gazdaság szerkezeti és technológiai megújításához új forrásokra lenne szükség. A költ­ségvetés még mindig a nemzeti jövedelem mintegy 60%-át osztja el - egy nagymértékű elvonásra támaszkodva ami igen magas arány. Az inflációs ráta - a fo­gyasztói árakban - az idén mint­egy 17-18%-os lesz, ami nem ösz­tönzi a befektetéseket, vagyis a pénz elkerüli a vállalkozást, spe­kulatív tőkévé válik. Nagyjából ebből áll napjaink magyar gazda­ságának problémahalmaza. Ugyanakkor kétségtelenül ta­

Next

/
Oldalképek
Tartalom