Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
PERÚJRAFELVÉTEL Feltűnést keltő könyvet jelentetett meg a Szabad Tér Kiadó a márciusi nemzeti ünnepünk előtti napokban, In memóriám Nagy Imre. Emlékezés egy miniszterelnökre címmel. Az 1958. június 16-ikán kivégzett politikusról olykor esett már szó a sommás elmarasztalást és elhallgatást követően is, de ez az első könyv, amely a tragikus sorsú Nagy Imréről Magyarországon nyilvánosan megjelent. A dokumentumokból, visszaemlékezésekből, irodalmi alkotásokból válpgatott ötödfélszáz oldalas kötetet Tóbiás Áron állította össze, szerkesztette, látta el bevezetővel és magyarázatokkal. Tóbiás Áron 1956-ig a Magyar Rádió riportere, majd politikai elítélt, aztán, mint maga vallja, mindent elölről kellett kezdenie, volt Budapesten segédmunkás és a Bakonyban Figuráns, képügynök és bibliográfus, hangmuzeológus, a népfront és a nőtanács sajtóreferense, a megalakuló Népszínház reklámfőnöke, majd az Új Tükör „Szélrózsa” rovatának vezetője, 1979 óta az Olvasó Nép című folyóirat szerkesztője. Könyvéről, az abban idézett eseményekről és ezek hátteréről, mögöttes összefüggéseiről hosszan beszélgettünk. E beszélgetés javát adom itt közre.- Ismerte Nagy Imrét személyesen ?- Ismertem. Egészen fiatal rádióriporterként 1947-ben módomban volt az egész akkori politikai gárdát megismerni. Az első jelentősebb emlékem Nagy Imréről 1947 szeptemberéből való, amikor még a koalíciós időkben őt választották az országgyűlés elnökévé. Ott voltam a sajtópáholyban. Nagy Imre közvetlen, joviális, demokratikus hangnemben beszélt, amelyet őszinte taps kísért. Bennem él egy akkor ötven körüli férfiúnak a képe, aki nyugodt, tempós, kedves, amolyan nagybácsis benyomást keltett. Később, 53 után közelebbről is megismerhettem, már mint miniszterelnököt.- Régen készült erre a könyvre?- Én erre a könyvre tulajdonképpen nem készültem. A korszakkal együtt éltem, gyűjtögettem magam számára a dokumentumokat, de nem olyan céllal, hogy majd egyszer írok róla valamit. Akkor figyeltem fel először, hogy mit is jelentett a nemzedékünk számára 1956, amikor 1969-ben Párizsban találkoztam egy volt rádiós barátommal. Mutatott egy könyvet, amelynek ez volt a címe, „Az igazság a Nagy Imre-ügyben”. Kiadta az Európai Petőfi Kör, megjelentette több nyelven a brüsszeli Nagy Imre Intézet. Azt mondta a barátom: nézd csak meg a tartalomjegyzéket ...AT betűnél ezt olvastam: Tito, Tóbiás Áron, Togliatti. Akkor éreztem olyan ütést magamban, hogy 1956 tulajdonképpen mekkora világpolitikai esemény volt! Persze, magunkban addig is tudtuk ezt, de az egész elsüllyesztett Atlantisz volt még 1969-ben is. Bennünket 56-osokat, szántszándékkal ejtettek, majd szántszándékkal elfelejtettek. Az egész gárdát, akinek valami köze is lehetett 56-hoz, kiseprűzték.- A könyv függelékében közli a Népszabadság 1958. június 17-iki közleményét, amely ítélet Nagy Imre és társai bűnperében címmel jelent meg annak idején. Ez feltételezhetően a vádirat valamiféle kivonata. Az első vádpont úgy szólt, hogy Nagy Imre körül kialakult egy politikai csoport, amely 1955 végétől összeesküvést készített elő a rendszer megbuktatására. Tehát létezett úgynevezett Nagy Imre-csoport?- Létezett egy reformkommunistákból álló kötetlen társaság. Részben újságírók, írók, akik Nagy Imrét többé-kevésbé ismerték. Mint például Donáth Ferenc, aki akkoriban nem volt Nagy Imrével közelebbi kapcsolatban, mivel agrárkérdésekben annak előtte viták voltak közöttük. Vagy Losonczy Géza. Egy ideig „Nagy-Losonczy csoport”-ról beszéltek, amíg Losonczj, szegény, meg nem halt a börtönben... Őt nagyon szerette és sajnálta Nagy Imre a korábbi börtönbüntetése miatt. Közel is laktak egymáshoz, és mivel Haraszti Sándor lánya volt Losonczy felesége - most Újhelyi Szilárdné - Losonczyn keresztül az apósával, Haraszti Sándorral is összejött, aki kemény, régi kommunista volt, Bácskából került fel a két háború között. Ebben az időben Nagy Imre nem volt itthon, így Harasztival többször vitatkoztak, mert ő másképpen látta a hazai dolgokat. E körhöz tartozott továbbá Vásárhelyi Miklós, aki Nagy Imre miniszterelnöksége alatt a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. Azután a volt Szabad Nép-esek, Gimes Miklós, Lőcsei Pál, Kende Péter. Ez a reformkommunista csoport vagy vonulat szívvel-lélekkel ott állt az 1953-as kormányprogram, és az „új szakasz” politikája mellett. Az 1955 körüli időben már többnyire állás nélkül voltak vagy máshova helyezték őket, Nagy Imre pedig abban az időben dolgozott elméleti tanulmányain. Ezeket az írásokat, pártszerűen, eljuttatta a Központi Vezetőséghez, Andropov nagyköveten keresztül pedig a szovjet pártvezetőséghez.- Tehát nem titokban terjesztette?- Nem. Eljuttatta őket az illetékesekhez, akik viszont nem vettek róla tudomást. Ugyanakkor kíváncsi volt rá, hogy mit szólnak ezekhez az írásokhoz az ő fiatalabb elvbarátai, s az egyes kérdéseket megbeszélte velük. Szó sem volt azonban semmiféle szervezkedésről. Mivel Nagy Imre légüres térben élt, szüksége volt az ilyen eszmecserékre, ám pártszerű is volt, még október 23- ikán, sőt a későbbiekben is... Tehát nem volt szervezkedés.- Volt-e Nagy Imrének örülhatárolható, kimunkált programja? Könyvében idéz egy Lukács Györggyel készült interjúból, amelyben Lukács meglehetősen lekezelő módon azt állítja, hogy Nagy Imrének semmiféle programja nem volt, még szükebb szakterületén, az agrárkérdésben sem. Mások szerint pedig Nagy Imre az akkori szovjet vezetés utasításait akarta a magyar viszonyok között megvalósítani. Csak közvetítője, médiuma volt a hruscsovi elképzeléseknek.- Ez így nem felel meg a tényeknek. Az sem igaz, hogy nem volt programja és ő csak „lebontója” lett volna a szovjet politikának. Amikor 1953-ban megkapta a szovjetektől a megbízatást, a lehetőségekhez mérten kidolgozott néhány programpontot, amely viszont nem olyan átfogó, szerves dolog volt, mint például Titóval szemben Gyilasznak a teljesen másfajta szocializmust felvázoló, megújító elképzelése. Jellemző Nagy Imrére, hogy a mintegy ötezer szavas kormányprogramból - amely 1953 júliusában hangzott el a parlamentben - nyolcszáz szólt arról, hogy kijavítjuk a hibákat, az igazságtalanságokat megszüntetjük, a parasztság terheit csökkentjük és így tovább. Ez volt az ő programja, az úgynevezett „új szakasz” politikája. Ezt próbálta mindinkább intézményesen és tisztességesen csinálni. De Rákosiék azonnal felléptek ellene, a régi módszerek, a régi elvek alapján. •- Korábban az volt a hivatalos felfogás, hogy Nagy Imre az 1953-as júniusi központi vezetőségi ülés után függetleníti magát a párthatározattól és a kormányprogramot már saját maga és kormánya kezdeményezéseként adja elő, elhallgatva, hogy a kezdeményezés a párttól eredt. Holott a beszédben nagyon pártszerűen hivatkozik arra, hogy a Központi Vezetőség így határozott és a kormány annak alapján hogy lép tovább.- Nagy Imrének határozott arcélű agrárprogramja volt még 1945 előttről, amire fel is készült. Ennek alapján dolgozta ki téziseit a földreformról és a magyar parasztság sok évszázados helyzetének megváltoztatásáról. E téren elsőrendű szakértő volt. Ezért is bízták rá még Debrecenben az 1945-ös földreform előkészítését és lebonyolítását. Csak azután, éppen nagy népszerűsége miatt lett előbb belügyminiszter, majd házelnök. Vagyis mindig lejjebb és lejjebb került, és amikor 1948 után határozottan szembehelyezkedett az elkezdődő kollektivizálással, akkor végérvényesen megbukott Rákosiék számára. Nagy Imre úgy képzelte el, hogy ez tíz-húsz éves időszak alatt következik be, közben a parasztság megerősödik - a középparasztságot tartotta bázisnak - és aztán a lazább szövetkezeti formákkal kezdődhet a kollektivizálás. Ezzel szemben Rákosiék azonnal a legszigorúbb, legsürgetőbb formákkal kezdték. Első miniszterelnöksége során ezután is megpróbálta emberi formátumúvá tenni a szövetkezeteket, miközben nem akarta azokat szétverni. Az volt a további nagy újdonság Nagy Imrénél, hogy 1954-ben úgy szervezte újjá a népfrontmozgalmat, hogy az a vidék számára is jelenthessen egy demokratizáló erőt. Pontosabban: a népfrontot nem mozgalomnak, hanem tagsággal rendelkező szervezetnek képzelte el, de Rákosiék ellenállása miatt ezt nem tudta keresztülvinni. Ezért próbálta például feltámasztani a falusi olvasóköröket, gazdaköröket.- Nagy Imre 1955-ös leváltásában vajon az játszott szerepet, hogy áthágott bizonyos kor-22
