Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
1. Árpád-kori főzőüstök elterjedése Erdélyben és a Kelet-Alföldön 2. Szláv sírleletek Szilágynagyfaluról: övdísz és edénytöredék hamvasztásos halomsírból 3. Honfoglalás kori zabla Szászkabányáról 4. Honfoglalás kori filigrándíszes és granulált ezüstgyöngyök és -csüngök Királyföldről (Az Erdély története című munka I. kötetének illusztrációi) Vöröstörönyi-szoroson át is - jelentős szláv csoportok költöztek be. Egy 9. század eleji geográfia valami 40 szláv nemzetségről tud, akik a régi Dáciában, azaz Dákiában éltek. A honfoglaló magyarok őket találták Erdélyben.- Ha már a szláv okról szó esett, említsük azt is meg, hogy az elmúlt évben megjelent háromkötetes Erdély történetében egy teljes fejezet foglalkozik a délerdélyi bolgár uralommal, amelyik a magyar honfoglalásig állott fenn.- Elég jó korabeli forrásadatok tudósítanak arról, hogy Omurtág bolgár kán idejében a bolgárok háborúkat vívtak egyrészt a frankokkal, másrészt a Tisza vidéket is meghódították. Erdélyről ugyan nincs szó, de van 982-ből egy híres és nagyon fontos adat. Egy karoling frank követség arra kéri Vladimir (Laodimir) bolgár kánt, hogy ha már nem tudja őket a morvák ellenében megsegíteni, akkor legalább sót ne szállítson nekik.- Ez a bizonyos följegyzés a Fuldai Évkönyvek 892. évi kötetében maradt ránk, és azt hiszem, annyira fontos, hogy érdemes szó szerint idéznünk. Tehát Arnulf német király azt kéri Laodimir, azaz Vladimir bolgár kántól, hogy „ne engedélyezze a morváknak a sóvásárlást” - illetve mondhatjuk: a sószállítást.- Ez annyit jelent, hogy a bolgárok, valamikor a 9. század folyamán, a Maros völgy és a Szeben völgy, tehát Vízakna környékének a legfontosabb sóbányáira rátették a kezüket. A sót az ott élő szlávok már korábban is vágták, ezzel kereskedtek, és a sókockák jelentékeny részét, úgy ahogy később évszázadokon át a magyar királyságban is a Maroson át, leúsztatták Szegedig, ahonnan a bolgárok tovább vitték Belgrádon át országukba. Az idézett adat viszont azt mondja, hogy a morváknak is szállitottak sót. Ez annyit jelent, hogy Erdély bolgár uralom alá került. Az elmúlt 2-3 évtizedben ennek kitűnő régészeti bizonyítékai kerültek elő. Olyan temetők - így Maroskarnán, vagy Csombordon -, amelyek szinte egy az egyben azonosak az Al-Dunától délre lévő bolgár temetők rítusával, és azonos a sírokban talált viselet és a kerámia anyag is. Ezt tanúsítja, hogy egy Al-Dunától délre élő, idetelepített lakosságról van szó, amely lakosságnak a központja Gyulafehérvár volt. Itt a bolgár települést és a hozzá tartozó 9. századi bolgár temetőt is sikerült megtalálni. A bolgárok azok, akik a római kor óta többé-kevésbé elhagyott nagy római erődnek, Apulumnak a falait újból felhasználják, és eléggé logikusnak látszik, hogy Gyulafehérvár Bplgrád neve, amit a román nyelv őrizett meg egészen az újkorig, tulajdonképpen a bolgároktól származik a bolgár uralom idejéből.- És ez a bolgár hatalom olyan erős volt, hogy a benyomuló magyarsággal fegyveres harcra került sor?- Ez a bolgár hatalom az anyaországban roppant erős volt, még a bizánci birodalomnak is komoly ellensége volt. Éppen ezért szövetkeztek ellenük a bizánciak a magyarokkal, akik azután olyan sikerrel támadták 894-ben a bolgárokat, hogy a bolgár kán kénytelen volt előlük bulgáriai váraiba bezárkózni. Az aztán más kérdés, hogy amikor a bolgárok megkötik a besenyőkkel a szövetséget, ezzel egyidejűleg Bizánccal is sebtében békét kötnek, és az egész bolgár sereg a Bulgáriában lévő Levente ellen fordult és vereséget mért rá. Abból azonban, hogy Bulgáriának az anyaországot kellett védenie, logikusan következik, hogy ebben az időben a bolgár végeken nem állomásozott jelentékeny számú bolgár haderő. Abból az adatból, hogy 892-ben a szövetségi szerződés ellenére sem voltak képesek a frankokat a morvák ellen segíteni, ugyanezt következtethetjük. Úgy gondolom, hogy ezekben a határvárakban, Gyulafehérváron, vagy az Alföldön ilyennek sejthető Csongrád, két-háromszáz fős helyőrség lehetett. Hogy ezek a helyőrségek ellenálltak, vagy nem álltak ellen, ez a lényegen nemigen változtatott, hiszen a magyarság olyan nyomasztó túlerővel jelent meg az Alföldön és Erdélyben egyaránt, hogy ennek sikere nem lehetett.- Röviden tehát úgy foglalhatnánk össze, hogy a keletről benyomuló magyarság Erdélyben szórványos szláv településeket talált, amelyek névlegesen bolgár fennhatóság alatt voltak. A bolgár birodalom azonban katonai erejével másfelé volt elfoglalva, és így a magyar honfoglalás valószínűleg lényegesebb harc nélkül végbemehetett. BENDA KÁLMÁN 11
