Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
FEJEZETEK ERDÉLY TÖRTÉNETÉBŐL II. Erdély lakói a magyar honfoglaláskor Folytatva beszélgetésünket Béna István professzorral az erdélyi magyar honfoglalásról, szeretnék röviden visszatérni az említett kolozsvári Zápolya utcai honfoglaláskori temetőre. Az Erdély történetéről írt három kötetes munkában részletes és érdekes leírást olvashattunk éppen a sírban talált leletekről. „A kavicsbányászattal elpusztított, illetve beépített területen lévő feltáratlan temetőből 12 temetkezést ismerünk, talán a harmadát az eredeti sírszámnak. Öt sírból felszerszámozott, összehajtogatott lóbőrrel, egy hatodikból a halott mellé fektetett kitömött és felszerszámozott lóbőrrel temetkező szablyás, íjas, tegezes férfiak kerültek elő, az egyiknek agyafúrt koponyája volt. Legalább négy sírt ismeretlen időben kiraboltak és feldúltak. Egykori gazdagságuknak csak halóvány fényei a sírrablóktól értéktelennek ítélt ezüst övdíszekkel kivert fegyverövek, lyra alakú övcsatok, ezüst hajfonatkarikák, lószerszámok, ezüst szerelésű, ezüstberakásos kengyelek, vagy a bőrtarsolyól árulkodó ezüsttarsoly függesztő fül. Egyik lószerszám nélkül útnak indított, kirablásra érdemtelen férfi fegyverzete még mindig szablya, vaspántos tegez és nyilak. Asszonyaik, leánygyermekeik ruháját a nyakon és csuklón ezüstlemezek szegélyezték, ezüst mentegombokat és -gyűrűket, valamint pompás szőlőfürt csüngős ezüst fülbevalót és díszgombot viseltek. Nemcsak viseletűk, fegyverzetük, temetkezési módjuk új, minden korábbi előzménytől merőben különböző, hanem az asszonyok és gyermekek sírjába temetett élelemtartó fazekak is. Ezek a domb vidéki fazekak új jövevények a Kárpát-medencében. ”-Tudjuk, hogy a magyar hon. foglalás két ütemben, vagy mondjuk, szakaszban zajlott le. 895 és 900 között a Kárpát-medence, keleti felét szállták meg, a Duna és a Garam vonalig. Ebből önmagában véve is logikusan következik Erdély megszállása. A Kárpát-medence nyugati felének az elfoglalására meglehetősen pontos forrásadataink vannak, ez 900-ban történt. Tehát öt éven át a magyarok a Kárpát-medencének a Dunától keletre eső részén laktak.- Szeretném a magyar őskrónikát még két adattal kiegészíteni. Mindkettő attól a Bíborban született Konstantin császártól szár-10 mazik, akitől a magyarság 10. századi állapotára a legtöbb korabeli feljegyzés maradt ránk, és a lehető legjobb forrásból, a császárt Konstantinápolyban informáló magyar vezérektől, Bulcsútól és Tormástól. Ő több ízben említi, sőt leírja a turkok, vagyis a magyarok országát. Valamennyi leírása jól ráillik a Kárpát-medencének az Al-Dunától és a Szávától északra elterülő, a Morva folyóig terjedő részére. Van azonban Konstantin leírásának egy olyan részlete, amelyekkel sokáig nem tudtak mit kezdeni. Ez így hangzik: „A turkok pedig a besenyőktől elűzetve elmentek és azon földön szállottak meg, ahol most is laknak. Abban a tartományban vannak régi emlékek. Az első Trajanus császár hídja Turkia szélén, aztán Bellagrada (azaz Belgrád), három napi járásnyira attól a hídtól, amelyben van a nagy és szent Konstantinusz császárnak a tornya. Aztán a folyó kifolyásánál van Szerém, kétnapi járásnyira Bellagradától, és azután van Nagy-Morvaország, amelyet a turkok szintén elpusztítottak, és amelynek azelőtt Szvatopluk volt a fejedelme. Ezek az emlékek és elnevezések vannak az Isztrosz (azaz Duna) folyam mentén. Ami azon túl keletre esik, az egészen a lurkóknak a lakóhelye és azt most is az ott folyó folyamok szerint nevezik. Ezek a folyamok a következők: az első a Temes, a második a Maros, a harmadik a Körös, és a negyedik a Tisza. ”- Egyesek úgy gondolták - folytatja Bóna professzor hogy itt a gyulák későbbi országának a leírásáról van szó, de újabban egészen komoly formában felmerült, hogy ezt az adatot a Bíborban született egy 899 és 900 közötti bizánci követjárás információjából veszi, amely a magyarok hazáját még a Dunától keletre jelzi. Ezzel összhangban van a bajor Aventinus híradása, aki a 15. században, ma már nem létező forrásokat felhasználva, határozottan azt állítja, hogy a magyarok először a Dunától keletre, illetve a Tiszától nyugatra és keletre lévő Dáciát foglalták el. Három ízben is a Dácia szót használja a magyarok korai hazájára.- Aventinus Dáciát mond, s ezzel mintegy azt sugallja, hogy itt egy dák ország állt abban az időben. Elképzelhető, hogy nem tudta: Dácia római tartomány akkor már nem létezett?- Dácia ebben az időben földrajzi fogalom volt. A római kor óta mint földrajzi fogalom mindenkor megmaradt, mondhatjuk, mind a mai napig, anélkül, hogy a név a dák népnek a folytonosságát jelentené. Úgy, ahogy a Pannónia név is fennmaradt.-Anonymus korábban idézett leírása, ahogy a régi történeti feldolgozások is, azt mondják, hogy a magyarok haddal foglalták el ezt az országot. Az Erdélybe érkező magyarok találtak-e itt szervezett állami hatalmat, amellyel meg kellett küzdeni? Egyáltalában, kik laktak akkor Erdélyben ?- Itt egy pillanatra akkor viszsza kell kanyarodnunk a 9. századba, illetve talán a még korábbi évszázadokba. Erdély a 6-7. századtól az avarok politikai uralma alatt állott, anélkül azonban, hogy az avarok ezt az életmódjuk számára nem túlságosan kedvező országrészt valaha is erősen megszállták volna. Viszont az avar hatalom megnyitotta a Kárpátok szorosait. Korábban az itt élő germán népek, pl. a gepidák, szoros határzárat létesítettek, így amíg ők uralkodtak Erdélyben, addig csak ők éltek itt. Most azonban a 7. századtól lehetőség nyílt a szlávok nagyarányú bevándorlására. Ez a 7. század elejétől indult, és úgyszólván valamennyi szoroson keresztül - a Radnai- és a Borgói-hágótól le az Ojtozi-szorosig, de talán még a f
