Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-19 / 12. szám
* A Magyar Hírek Pos(aro\a(a ar olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. A világ - mármint az úgynevezett szocialista világ, élén a Szovjetunióval - hatalmas fordulatot vett. Magyarország sem vonhatja ki magát a változások alól, ámbár - akárcsak a haldokló „antivilágban” - az uralmon lévő dzsentri-arisztokrata körök foggal-körömmel igyekeznek, hogy ezt megakadályozzák. Az is világos, hogy ha a reformkísérletek meghiúsulnak, Magyarország a tökéletes gazdasági csőd felé fog haladni. Gondolom, ezt nem óhajtja egyetlen, a hazája sorsáért aggódó magyar ember sem - éljen bár a határokon belül vagy kívül. Én 40 év óta csak a közelmúltban jártam először magyarhonban. Alkalmam volt látni - járván az országot a kis falvakban és városokban - a kacsalábakon forgó villákat; egyesek kisebb kastélyoknak is beillenek a tiroli balkonokkal, meg alagsori duplagarázzsal, a kigördülő Mercivel, az elegáns tulajjal meg a bundás feleséggel. Csak egy tudós tudná megoldani azt a matematikai rejtélyt miként lehetséges, hogy havi 10-12 ezres jövedelmekből 5 milliós villacsoda teremtődjön röpke egynéhány esztendő alatt. Na de a szocializmus nem ismert lehetetlent. Nem csoda, hogy Magyarország a szakadék szélére jutott. De rátérek írásom céljára: számosán vagyunk itt Ausztráliában nyugdíjat élvező magyarok; főleg magányos férfiakra és kisebb számban nőkre gondolok, akiknek sem itt, sem pedig az óhazában már nincsenek élő rokonaik, hozzátartozóik. Több ilyen honfitársam érdeklődött nálam, kért tanácsot: miképp térhetnének haza immáron véglegesen és tölthetnék el hazai környezetben életük alkonyát? A Magyarok Világszövetsége hasson oda, hogy a legsürgősebben létrehozzanak az ország megfelelő helyein egy vagy több otthont külföldről hazatelepült, illetőleg véglegesen hazatért nyugdíjas férfiak és nők számára. A költségek fedezésére a folyósított nyugdíjak (öregségi-munkaképtelen stb., állami- és magánbiztosítási) szolgálnának. MIHÁLYI PÁL DR. CARNEGIE, AUSZTRÁLIA Nagyon sokan hazaköltözködnénk, ha hazai ingatlant tudnánk venni úgy, hogy az nem 30 éves bérbeadásként történne, mint ahogyan hirdetik. Nagyon sok kis ember él itten, akik megszerezték az amerikai nyugdíjukat és van is egy kevés pénzük arra, hogy otthon házat vagy lakást tudnának venni. Rokonok, kedves hozzátartozók vannak otthon. Mint nekem is. Fiam van otthon, aki bérházban lakik, meg unokám. Bizony én is szeretnék venni házat vagy lakrészt, de úgy, hogy halálom után örökölhető lenne. A 30 éves szerződést nem tartom elfogadhatónak. Itt a pénzért piszkosul kell dolgozni és nem tartom igazságosnak, hogy azt amit évek nehéz munkája által félre tudtam tenni, azt 30 év után ne az én vérem örökölné. Olvasom, éppen a Magyar Hírekben, a fiatalok lakásproblémáját, azt, hogy csak a kivételes képességűek tudnak házat építeni. Miért nem teszik lehetővé azt, hogy a hazavándoroló halála után az otthon élő családtagok örökölhessenek? MARGARET SOMOGYVÁRY NEW YORK. USA A közkedvelt Magyar Hírek egyik hirdetése felhívta a külföldiek figyelmét arra, hogy harminc éves időtartamra lakások, házak, telkek bérelhetők. Ez a rendelet sajnos nem tesz különbséget a külföldi idegenek és a magyar származásúak között. Hosszan vitatkoztunk a feleségemmel arról, hogy a hétéves kis unokánk részére hétvégi házat vagy nyaralót bérelnénk. A kislányt megtanítottuk magyarul, örömmel és szépen beszéli nyelvünket. Mivel én már a 64. évemet taposom, feleségem is közel van a hatvanhoz, így részünkre egy harmincéves bérlet már nem gazdaságos. Ám unokánk részére, aki gyakran utazik velünk Magyarországra - alkalmasnak látszana. De sajnos mire a kislány felnő és használhatná a házat, a bérlet lejár. Ekkor vagy újra bérli az ingatlant vagy kiköltözik. Ilyen gondolatokkal vívódik sok külföldön élő honfitársunk, aki végül is elveti a kedvezőnek látszó ajánlatot. Ellenben ha a rendelet olyan formában módosulna, hogy magyar származásúak vásárolhatnának ingatlant Magyarországon, sok honfitársunk fektetné be otthon a pénzét. Ebben az esetben az ország nem lenne „kiárusítva”, hanem ez elősegítené a külföldön élő magyarság szorosabb, élőbb kapcsolatát az anyaországgal. TORDAI GÉZA BECS. AUSZTRIA „Eladó az egész világ!” Ismerős? És vele együtt Hazám is. A föld, a folyók, a gyárak, a régi kastélyok. Egy a fontos: a vevő „kemény valutával” rendelkezzen! Legyen az osztrák, svéd, norvég avagy nyugatnémet. Ötven gyárat kínálnak eladásra, illetve megvételre. És netalántán, ha valakinek van elég pénze, megveheti azt a szegény Kis-Magyarországot kóbor kutyástól, kakasokkal, tanyákkal együtt. Megépítik a vízlépcsőt is. .Csakazértis! Mert mi megmutatjuk! És írják az olvasói leveleket; ki ellene, ki mellette... Nem vagyok vizes szakember. A vizet tisztálkodásra vagy úszásra használom. Esetleg halat szeretnék kihúzni belőle... Kevéske tudomásom szerint a vízlépcső által termelt elektromos áram 2016-ig az osztrákoké. Ahogy elnézem a forintot, a vízlépcsőre nem lesz elég 200 milliárd. És jó huszonöt évig egy cent jövedelmet sem fog hozni Magyarországnak! Miért építik?! Dafke?! Nem tudom, milyen most viszonyunk déli szomszédunkkal. Inkább velük kezdenének tárgyalásokat vezetőink. Leülni békésen egy asztalhoz, s megbeszélni velük egy vasútvonal építését, kitérőkkel az Adriáig. És ott megvenni egy-két négyzetkilométer területet, vagy használatlan kikötőt a Mahart hajóinak, hogy ne kelljen a Dunán fölevezni! Igen, ez lenne egy üzlet, ami hasznot hozna. TERNAY ISTVÁN NEW YORK. USA Mihamarabb foglalkozzék újra a lap a vízlépcső építés témájával, amihez ajánlom a T. Szerkesztőség figyelmébe a „Hogyan tovább a Duna védelmében?” című amerikai magyar kiadványt általában és Lipták Béla ott felsorolt sérelmeit, melyeket a magyarországi kormány kezétől szenvedett el. Annak érdekében, hogy a lap csakugyan az összmagyarság lapjává váljék, nyissa meg hasábjait mind a belföldi, mind a külföldi ellenzék előtt, még akkor is, ha ezek esetenként a kormányt bírálnák, hisz a Magyar Híreknek teljesen függetlennek kell lennie a kormánytól. Demokratikus kormány egyébként sem igyekszik elnyomni az ellenzék hangját, sőt szívesen fogadja! A bősi duzzasztó a román falurombolás szlovák változata. Célja mindkettőnek a magyar kisebbség felszámolása. Ez bizony halálos veszély, amire félre kell verni a harangokat, és ehhez minden magyar harang hangjára szükség van. BERÉNYI ZSOLT NEW YORK, USA A kisalföldi Sokoróalján fekvő Gyarmaton az elmúlt év augusztusában, a búcsú napján, tájházat avattak. Az épület helyreállítását falubeliek végezték az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség anyagi támogatásával. 1989 Vízkereszt napján, amikor a helyi plébános fölszentelte, már egy kicsi gyűjtemény is helyet kapott a házban. Ä megszokott néprajzi tárgyak mellett hangfelvételek, fényképek és videofelvételek is találhatók itt, amelyek segítségével a község hagyományait, szokásait, a régi gyarmati életet örökítik meg. A múlt század végétől a faluból sokan Amerika gyáraiba, Pennsylvánia bányáiba mentek pénzt keresni, hogy visszatérvén módosabb életet kezdhessenek a szülőföldön. Voltak, vannak, akik az újhazában maradtak. Őket kívánjuk értesíteni az örvendetes eseményről, és arról, hogy baráti, pártolói társaság alakul a községben, amely szeretné egybegyűjteni a régi, a mai és a tiszteletbeli gyarmatiakat. E munkának részeként 1989 nyarán a falumúzeum egyik alapítója szeretne találkozni, és interjút készíteni az Amerikában élő gyarmatiakkal. Kérjük őket, és azokat, akik segíteni tudnak a vállalkozásban, jelentkezzenek ezen a címen: KOTTMAYER TIBOR C/O MR. W. POLCZER P. O. BOX 18. SCOTLAND, ONT., CANADA NOE I RO, TEL: 519/446 2561 A régi magyar címer a címlapjukon - először nem hittem a szememnek. Ez a címer - az én ifjúságom ideje alatt - a Rákosi rendszer propagandagépezetétől egy olyan időszak jelvényévé lett degradálva, ami „nemzeti történelmünk legsötétebb korszakának” neveztetett. Még mindig nem tudok teljesen hinni az eseményeknek, amelyek arra irányulnak, hogy Magyarországon visszaállítsák a többpártrendszeres parlamenti demokráciát. Szinte hihetetlen a számomra, mivel én ennek a kulcsát mindig Moszkvában láttam elrejtve és csak egy lesújtó világpolitikai esemény indíthatta volna a Kreml urait arra, hogy a magyarságra kényszerített „elkötelezettség” béklyójának a kulcsát kiadják. Annál örvendetesebb, hogy ez a „kulcskiadás” lesújtó világpolitikai esemény nélkül történt és a jelek szerint szabad utat nyit egy olyan politikai élet kibontakozásának, amely a nemzet felemelkedését szolgálja. Addig azonban még nagyon sok a tennivaló. Elsősorban a nemzetet kell felrázni az elmúlt évtizedek letargiájából. Meg kell a jövőben tanulni a politikai felelősség vállalását. Ez vonatkozik minden egyes állampolgárra. RÁKOSSY GYULA STUTTGART, NSZK Az irány jó, de a lépésekkel baj van! Magyar - magyar kapcsolat címmel írt cikkében H. Gy. megszólaltatta az MSZMP egy tisztségviselőjét, Tabajdi Csabát, akinek felelőssége, valamilyen formában, a külföldi magyarsággal való kapcsolatokat is érinti. A cikk témája nem az első, ami újabban a Magyar Hírekben megjelenik. A törekvés a kapcsolatok tisztázására minden dicséretet és segítséget megérdemel. Bizonyára mindannyian tudjuk, hogy egy hosszú és igen rögös út elején vagyunk, amelynek végigjárásához nemcsak jóindulatra és akaratra, de tudásra is szükség van. Az út ugyanis tele van a meg nem értés, ellenségeskedés, hazugságok és hamisságok építette választófalakkal. A hazulról elszakadt magyarság létszáma oly nagy, hogy ezt „leírni” a mindenkori magyar kormányoknak büntetés nélkül nem lehet; ugyanakkor az elválás formái még élő fájdalmat jelentenek a nyugaton élők többségében. Noha én magam nem képviselek másokat, csak magamat, meggyőződésem, hogy sem H. Gy., sem Tabajdi Csaba nem írhat vagy nyilatkozhat a „magyarok többsége” nevében. S itt van az első 2
