Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-05 / 11. szám
I A magyar futball fekete napjai A lelátóról jelentjük Szabó Bence, az újpestiek 27 éves vívója nyerte a kardozók idei Világ Kupa pontversenyét. Az olimpiai bajnokcsapatbeli társainak példáját követte, hiszen a Szöul után visszavonult, jelenleg a szövetség titkáraként tevékenykedő Gedővári Imre korábban négyszer, Bujdosó Imre pedig egyszer védte a kupát. Az olimpiai bajnok magyar kardcsapat különben másfél év óta veretlen, s Varsóban immár a hetedik nagy nemzetközi viadalon végzett az első helyen. * A női tőrvívók Mesterek Tornáját, a Világ Kupa pontversenyében első nyolc helyen végzettek pénzdíjas viadalát első alkalommal rendezték Budapesten, a kongresszusi központban. Anja Fichtel, a nyugatnémetek olimpiai bajnoknője lett a „Mester", Jánosi Zsuzsa a második helyen végzett. * Tass Olgát, a Helsinkiben és Melbourneben szerepelt olimpiai bajnoknőt köszöntötték hatvanadik születésnapján. A kiváló tornásznő, aki ugyancsak olimpiai bajnok férjével, a vízilabdás Lemhényi Dezsővel együtt hosszú éveken át dolgozott a Ferencvárosban, majd Kanadában, a mai napig sem szakadt el kedvenc sportjától, s az évek múlása ellenére őrzi fiatalos kedvességét, báját. * A magyar-izraeli sportkapcsolatok erősítéséről szerződést írtak alá Budapesten. A két ország sportolói a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele előtt is mind sűrűbben találkoztak közös, nemzetközi versenyeken, edzőtáborozásokon. A magyar színeket nagyobb létszámú, több kiváló sportolóból álló küldöttség képviseli majd az idei maccabi játékokon. * Boros István, a legendás hírű asztalitenisz-világbajnok jó egészségben Budapesten, barátai körében ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. A versenyzőtársak körében csak „Gida” néven emlegetett kiváló játékos még 1935-ben, Barna Viktorral, a 23-szoros világbajnokkal együtt telepedett le Londonban, s azóta is az angol fővárosban él. * Temesvári Andrea, a több mint egyéves szünet után visszatért teniszbajnoknő, aki eddigi pályafutása csúcsaként 1984-ben hetedik volt a világranglistán, rövid időn belül ismét az első száz között lehet. A szőke bajnoknő 23. születésnapján nagy nemzetközi páros versenyt nyert Tampában, a holland Brenda Schultz alkalmi társaként. A magyar labdarúgó-válogatott gyászos tavaszi szereplésének eredményei közismertek. A derék írek céljukat elérve 0:0-ás döntetlennel távoztak a népstadionbeli világbajnoki selejtezőről... A svájciak elleni 3:0-ás győzelemmel felcsillant reménysugár gyorsan tovatűnt. Az európai futballtörpék közé tartozó Málta, 1:1 -es döntetlennel pontot szerzett az újabb világbajnoki selejtezőn a hazai környezetben is csak vergődő magyar tizenegytől, azután jött az igazi feketeleves. A világbajnokság házigazdái, az olaszok a Tarantóban aratott 4:0-ás győzelmükkel és játékukkal egyaránt bizonyították, hogy a magyar labdarúgás jelenleg nem tartozik a kontinens „futballtőzsdéin" jegyzett csapatok közé. A magyar futball jelenlegi helyzetére a kapkodás, a szakszerűtlenség, a dilettáns vezetés, a szövetségi kapitányok állandó cseréje jellemző leginkább. A válogatott a mexikói világbajnokság óta 27, nemzetek közötti mérkőzést játszott. E csaknem három év alatt lejátszott 27 mérkőzésen hat különböző szakember dirigálta a csapatot. A világbajnokság után kurtán-furcsán megfutamodott Mezey György után Komora Imre, a Honvéd akkori edzője, Détári Lajos apósa kapta kézbe azt a bizonyos marsallbotot. Alig három hónap múlva változás történt a szövetség elnöki posztján. A rádiós Szepesi Györgyöt, a Puskás-féle aranycsapat egykori népszerű krónikását Somogyi Jenő, a vendéglátó- és szállodaipar tekintélyes vezetője, az MTK szakosztályi elnöke váltotta fel, aki hozta Verebes Józsefet, a kék-fehérek sikeres edzőjét. A „Mágus” néven emlegetett, nagyhangú nyilatkozataiért sokat bírált Verebes négy mérkőzés után maga mondott le. Garami József, a pécsiek mestere, az edzőbizottság vezetője követte ideiglenes megbízatással. Majd jött váratlanul Bálint László, a Fradi egykori 76-szoros válogatott védője, aki 1981-ben elsőként kapott engedélyt külföldi szerződéskötésre, s éveken át játszott Belgiumban és Franciaországban. De sajnos még nem rendelkezett megfelelő edzői gyakorlattal és így technikai igazgatóként alig fél évet volt hivatalban. Amikor Somogyi Jenő a sportvezetéssel folytatott, jórészt személyi küzdelme nyomán lemondott, Bálint is követte példáját. Ekkor, 1988 júliusában, ismét Mezey György következett. A Kuvaitból hazatért szakembert megváltóként fogadták. Azt is nagyon gyorsan elfelejtették, hogy a két évvel korábbi világbajnokság Után adós maradt a szovjet csapattól elszenvedett 6:0- ás vereség okainak feltárásával, a világbajnoki szereplés, pontosabban kudarc értékelésével. Visszatérve, az első mérkőzések után magabiztosan mondta, hogy jobb csapatunk lehet, mint Mexikó előtt volt. De amikor kirobbant a bundabotrány, s kedvenc játékosai nélkül pontot vesztettek Málta szigetén, nem újította meg szerződését. Jött Bicskei Bertalan, a Honvéd egykori kapusa, aki 1984-ben az Európa-bajnokság megnyerésére vezette az ifjúsági válogatottat, majd Kölnben, a híres főiskolán erősítette meg edzői diplomáját s tavasszal, a gyászos eredményeket hozó mérkőzéseken ő ült a kispadon. Helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó. A hallatlan kapkodás folytán cserélődő kapitányok, emberileg egyébként teljesen érthetően, a játékosokat is cserélgették. így végül a 6 kapitány működése alatt lejátszott 27 mérkőzésen összesen 67 játékos futott ki a pályára a hagyományos meggypiros mezben. A hat kapitány hatvanhét játékosa alighanem világrekord, de sajnálatosan szomorú, negatív szenzáció. Jellemző, hogy csupán egyetlen játékos, Détári Lajos szerepelt mind a hat kapitány idején a nemzeti tizenegyben. Az persze más kérdés és nem magyarázható pusztán a megfelelő társak hiányával, hogy amíg Détári a világválogatottban a brazilok ellen csillog-villog, a görög bajnokságban sorozatban lövi a gólokat, miért mutat a válogatottban ilyen keveset igazi képességeiből? Mindenesetre a kapitányok, játékosok állandó cserélődése egyszerűen megakadályozta a legfontosabbat, a csapatépítést, amit minden más országban, ahol hozzáértéssel intézik a labdarúgás ügyeit, elsőrendű feladatnak tekintenek. Kétségtelen tény, hogy a kapkodáshoz a szövetségben uralkodó helyzet és a „bundabotrány” is hozzájárult. A szövetségnek 1988 júliusa óta nincs elnöke. Somogyi Jenő lemondása után nem nevezték ki utódját, mondván az önállósuló szövetség rövidesen új tisztikart választhat. A szövetséget ideiglenesen irányító triumvirátusból Tisza László, a takarékpénztár vezérigazgatója még tavaly ősszel kivált. A két társelnök, Vadászi Tibor magas rangú katonatiszt és Varga Miklós vízügyi szakember túl elfoglalt ahhoz, hogy a labdarúgás gondjaival mélyrehatóan foglalkozzon. A bundaügy furcsa lezárása után pedig joggal vetődik fel a kérdés, hogy mire volt jó ez az egész? Az óriási lendülettel kezdődött vizsgálatok, ötven játékos és vezető kihallgatása, őrizetbe vétele után fél évvel, a bírói ítéletek során kiderült, hogy az igazi vétkesek azok, akik a pénzt adták a mérkőzések megvásárlásához, a játékosok lefizetéséhez, s akiknek a neve a tárgyaláson elhangzott - megyei vezetők, pártfunkcionáriusok, gyárigazgatók voltak közöttük -, elkerülték a felelősségre vonást. A legjobb példa, amivel az ügy fonákságát jellemezhetjük, hogy a debreceni per negyedrendű vádlottja, egy felelős gazdasági vezető, a tárgyalás kellős közepén hivatalos kiküldetésben Japánba utazott, ezért a tárgyalást szüneteltették, ugyanakkor a vádlott futballisták útlevelét fél évvel korábban bevonták, s hivatása gyakorlásában, a labdarúgásban is meggátolták. A döntő többségben felmentő ítéletek után az is bebizonyosodott, hogy a labdarúgók játékjogát törvénytelenül függesztették fel. Ez a zűrzavar uralkodik napjainkban a magyar labdarúgásban és amíg ez a helyzet nem változik, addig a válogatott szereplése is csak ilyen lehet. Ilyen gyászos! VAD DEZSŐ 27
