Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-06-05 / 11. szám
SAJTOTŰKOR W m UJ lapokból Beszélgetés Bulányi páterrel - Nyilatkozik a szamizdatszerkesztő - Nyelvtanulás Magyarországon A „független irodalmi közéleti folyóirat”, amelynek Végh Antal a főszerkesztője, Szakolczay Lajos forrás értékű beszélgetését közli egy börtönviselt piarista pappal az ún. „bázisközösségek” szellemi atyjával, a 70 éves Bulányi Györggyel.- 1944-ben magyar-német szakos tanárként kezdtem tanitani Debrecenben - emlékezik Bulányi páter. - Szállást kapott a rendházban egy horvát jezsuita. Amíg itt élt Debrecenben, létrehozott négy kisközösséget: egy munkásfiú-, egy munkáslány-, egy diák- és egy felnőtt csoportot. 1948-ban sorra jöttek azok az intézkedések, amelyek iskoláink államosításával, az egyesületek betiltásával, a diákotthonok elvételével igazolták előttem a horvát jezsuitának a vélekedését. Az egyház csak ezekben a kisközösségekben tudott tovább élni. A kisközösségek életformáját a következőképpen írja le Bulányi György:- A formai mozzanatot nagyon könnyű megjelölni; a vallásos ember elmegy a maga templomába, beül a padba, meghallgatja azt, amit a pap mond és rábólint. Ez nálunk másképpen van. Aki elmegy a kisközösségbe, nem egy órára megy el, hanem három esetleg öt órára. A beszélgetésnek mind a nyolc résztvevője elmondja, amit gondol, ez olyan világ, amelyben semmiféle mesterséges tekintély nincs. Olyan világ, ahol egy-egy beszélgetésben részt vehetnek laikus férfiak, nők és papok is.- 1952-ben az államhatalom megcsinálta az első kisközösségi pert, ez volt az ún. Bulányi-per, amelyben tízegynéhány papot, apácát, civilt ítéltek el, engem életfogytiglanra. 1956-ig négy esztendőt töltöttem a börtönben. Ekkor minden börtön megnyílt, és az elítélt társaim közül sokan elmentek nyugatra. Én úgy éreztem, hogy ha elmennék, elárulnám az ügyet. Nemsokára vissza is vittek a börtönbe. Végül a perem egyéni amnesztiát kapott 1960 decemberében: akkor, amikor a kilencedik esztendőt ültük. 1960-tól 1970-ig szállítómunkásként, 1970-től 1980-ig - aktív munkaviszonnyal - fordításokból éltem. Közben, ahogy kiszabadultam a börtönből, azonnal elkezdtem vasárnaponként különböző papbarátaimnál a templomi szolgálatot. Erre legális lehetőségem nem volt, mert a Püspöki Kar és az állam közötti megegyezés következtében egy sereg szerzetes elvesztette az állami jogot ahhoz, hogy papként működhessen, azaz sok ezer pap nem kapott működési engedélyt.- XII. Pius, mint egyházfő nem fogadta el a magyarországi és külföldi helyzetet - mutat rá végezetül páter Bulányi. Ő imádkozott a hallgató egyházért. Mi tudtuk, hogy mi vagyunk a hallgató egyház, akik a börtönben tanúbizonyságot tettünk arról, hogy mit jelent számunkra Krisztus. És amikor a püspökeink elkezdtek egyezkedni Rákosival, a Pápa megüzente, hogy nincsen jogotok leülni tárgyalni. Az egyházjog szerint a püspökeinknek szenvedni lett volna joguk, de tárgyalni a hatalommal - nem. A probléma csak az, hogy a Vatikán ezzel a magatartásával nem következetes. Ha egy rezsim húsz esztendőt megér, akkor a Vatikán tudomásul veszi. 1964-ben a Magyar Püspöki Kar körlevelét felolvasták a templomokban, hogy a hozzám hasonlóak rontják az állam és az egyház között kialakult jó viszonyt, így nemcsak az államnak, hanem az egyháznak is ellenségei. Ez egy kicsit sok volt nekem, ettől az identitászavartól kaptam életem második nagy indítását: újból nekiültem a négy evangéliumnak. Hat év munkájával, egy hat vastag kötetből álló, egységes koncepciójú művet írtam, amely ezt a címet viseli: „Keressétek az Isten országát”. Ez az irás alaptankönyve közösségeinknek. TÉRKÉP FÜGGETLEN NYUGAT-MAGYARORSZÁGI HETILAP A Szombathelyen megjelenő „független nyugat-magyarországi hetilap” figyelemre méltó interjút közöl Nagy Jenővel, a Demokrata című szamizdat újság szerkesztőjével.- Az illegalitás félillegalitássá változott, néhány földalatti lapot ma már az utcán is árulnak -mondja Nagy Jenő. - Amíg a lapokat engedélyeztetni kell, addig nincs sajtószabadság. Csak akkor leszünk legálisak, ha a sajtótörvény mindössze egyszerű bejelentést és nem engedélyezést ír elő. A veszély az, hogy amíg politikai eszközökkel nem sikerült tönkretenni bennünket, most gazdasági csődbe juthatunk. Az új, független lapok ugyanis komoly konkurenciát jelentenek. A szamizdat lapkiadás múltjáról a következőt mondja el a Demokrata szerkesztője:- A szamizdatért nem járt börtön vagy politikai perbefogás. Ez túl nagy hullámokat kavart volna. Helyette engedély nélküli terjesztés és kiadás miatt bírságoltak meg bennünket. Az évek során az aktívabbaknak 50-60 ezer forint bírság is összejött. Bizonyos fajta szamizdatra szüksége volt a hatalomnak ahhoz, hogy önmagáról kifelé liberális képet alakíthasson ki. Tehát bennünket csak annyira üldözött, hogy másokat elrémíthessen. Én például szociológiát végeztem, de 1981 óta nem kaptam munkát a szakmámban, a saját nevemen. Tavaly március 15-e előtt volt az utolsó nagyszabású rendőri akció, amikor nemcsak házkutatást tartottak, őrizetbe is vettek. A Demokrata úgy indult - emlékezik Nagy Jenő -, hogy egy francia szakszervezettől kaptunk egy stencilgépet. Mi annak idején azt hittük, hogy csak el kell kezdenünk, be kell bizonyítanunk, hogy életképesek vagyunk, és a magyar emigráció komolyan támogat bennünket. Ez nem jött be. Kiderült, hogy a kinti magyar lapok is úgy koldulják össze a pénzt, így legfeljebb csak nyomdafestéket kapunk. Az illegalitással tulajdonképpen a sajtószabadságért küzdöttünk - hangsúlyozza végezetül Nagy Jenő. Ha ez megvalósul és a szamizdat lapok így számolódnak fel, örülünk neki. ExkluzíV kulturális fol/óiraí — inKognitó A magát „exkluzív”-nak nevező új kulturális folyóiratban - amely főképpen színházi témájú írásokat közöl - Radnai Zsófia magvas tanulmánya olvasható a magyarországi nyelvtanulás gondjairól és lehetőségeiről. A szerző megállapítja, hogy míg a világnyelvnek számító németet beszélő Ausztriában a lakosságnak 44%-a tud egy idegen nyelvet, addig Magyarországon ez a szám csak 14%. A legtöbben a németet (5,44%), az oroszt (2,98%), az angolt (1,99%) és a franciát (0,8%) beszélik. Egyre több fórumon vetődik fel az orosz nyelv kötelező tanulásának megszüntetése.- A politika direkt beavatkozása a tantárgyi struktúrába - olvasható az „Ahány nyelv” című cikkben - az orosz nyelvnek kötelező teherré degradálása, hátrányos helyzetűvé tette ezt a tantárgyat. A hazai közoktatás rendszerén belül legkielégítőbben a gimnáziumi nyelvoktatás helyzetét sikerült megoldani. A legtehetségesebbek számára létrejött a két tannyelvű iskolák egyre bővülő hálózata, igaz, hogy csak a népesség töredéke számára biztosítva használható nyelvtudást. Jó ötletnek bizonyult a dupla tagozat, vagyis az óraszámnak két idegen nyelv között való egyenlő megosztása. Nehezen mozdul ugyanakkor az általános iskola. Igaz ugyan, hogy az utóbbi években megháromszorozódott az angol tagozatos és megkétszereződött a német tagozatos osztályokba járók száma, de ezzel együtt is csak a népesség 14 százaléka tanul a 3-8. osztályban idegen nyelvet az oroszon kívül. Hatékonyan válaszolt a változó igényekre a szabad piac. Gombamód szaporodnak a kisebb-nagyobb nyelvoktató közösségek. Ezzel együtt - mutat rá a tanulmány - jelentkezik a „fogyasztóknak” a „szolgáltatók” általi becsaphatóságának esélye. Egyes nyelviskolák jelentős eredményeket érnek el anyanyelvű tanárok és korszerű tananyagok alkalmazásával, ilyen például az International House vállalkozása. Érdekes színfolt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Soproni Szervezetének úgynevezett SITA tanfolyama, amely külföldi szabvány szerint folyik.- Az idegen nyelveknek a jelenleginél magasabb szintű elsajátítása létérdeke Magyarországnak. Ehhez arra volna szükség - mutat rá végezetül a szerző -, hogy a nyelvtanulás fontosságának szóbeli deklarációja helyett valódi megértés és cselekvő szándék jelenjen meg. 21
