Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-06-05 / 11. szám

NAGY KÁROLY (Egyesült Államok) Megújulásért Az Anyanyelvi Konferencia ti­zenkilenc éves, 1970-ben, Debre­cenben rendezte első nemzetközi találkozóját. A mozgalom forrá­sai természetesen jóval korábbi­ak, egyikük huszonöt éves. A kül­földi magyar oktatás és kultúra szakszerű, szervezett támogatásá­nak szükségességéről s ennek ér­dekében magyarországi és külföl­di szakemberek együttműködésé­nek fontosságáról Váci Mihály­nak 1965 januárjában, Kodály Zoltánnak júliusban írtam elő­ször, megküldve nekik az ameri­kai magyar iskolákról szóló fel­mérő tanulmányomat is. Vácival levelezni kezdtünk, Kodály egy újságcikkben novemberben vála­szolt. Illyés Gyulával 1966 júniu­sában beszélgettem erről szemé­lyesen, amikor szervezetünk, a Magyar Öregdiák Szövetség a Rutgers egyetemen irodalmi estet rendezett neki és Weöres Sándor­nak. Legfőképpen hármójuk szorgalmazásának köszönhetően indult el közös programunk, ami azóta jelentős értékeket is terem­tett. Nemcsak a magyar nyelv és kultúra külföldi megtartása, okta­tása, művelése területén alkottak magyarországi és külföldi szak­emberek kiváló eszközöket, hasz­nos programokat az utóbbi két évtized folyamán. A magyar nemzettudat és a magyar-magyar kapcsolatok fejlesztésében is részt vállalt az anyanyelvi mozga­lom. Súlyosan vétkes politikai erő­szak csorbította 1948 óta a ma­gyarság nemzettudatát, önbecsü­lését, önismeretét, közösségérze­tét. Sok egyéb közt túl hosszú ideig tilos volt szólni, írni, taníta­ni arról is, hogy a magyar nemzet egyharmada Magyarország hatá­rain kívül él, hogy ez a tény egyéb történelmi események mel­lett a trianoni békediktátumnak és az 1956-os magyar forradalom leverésének is egyik következmé­nye, és arról, hogy milyen e ki­sebbségi és szórványmagyarok sorsa, hogyan élik magyarságu­kat, mi a véleményük, mit alkot­nak és mit akarnak. Az Anya­I nyelvi Konferencia összejövete­lei, előadássorozatai, tankönyvei, nyári oktató táborai, pedagógus­továbbképző tanfolyamai, folyó­irata és kitartó tudatébresztő munkája is bizonyára hozzájárult valamelyest ahhoz a folyamat­hoz, aminek eredményeképpen ma már egyre többen tizenhat­milliós magyarságban gondol­kodnak, segítőkészséggel tartják számon más országokban élő testvéreiket is, és egymással együttműködve igyekeznek erősí­teni a magyarság nemzetközi szo­lidaritását. A kapcsolatok létrejöttéhez és természetessé válásához is példát és eszközöket nyújtott az anya­nyelvi mozgalom. Mindenes - mert egy ideig egyedüli - nemzet­közi magyar fórumként segítette elő különböző országokban élő magyar pedagógusok és írók, nyelvészek és papok, szervezeti és tánccsoportvezetők, történé­szek, irodalmárok, szerkesztők és társadalomkutatók találkozását, szóértését, együttmunkálkodását. Magyarország jelenleg fordu­lat küszöbén vajúdik. A szó egyre szabadabb, a politikai élet elin­dult a reform útján, az 1956-os forradalom igazságainak nyilvá­nos elismerése elkezdődött, de a hatalmi szerkezet még változat­lan és olykor jogkorlátozó, a par­lament még nem népképviseleti szerv, a gazdasági helyzet válsá­gos, a szociális problémák sú­lyosbodnak, a romániai magyar kisebbséget végveszély fenyegeti és a csehszlovákiai magyarság is egyre szorongatottabb helyzetben küzd megmaradásáért. Mik lehet­nek, mik legyenek az Anyanyelvi Konferencia jövő feladatai ebben a történelmi helyzetben, mit kell megvitassunk, megtervezzünk, el­határozzunk Kecskeméten au­gusztus 6. és 10. között a hatodik konferencián? A függetlenség, szabadság, de­mokrácia magyarországi megva­lósításáért folyó küzdelem és munka részeként, e jelenkori ra­dikális reformprogram vállalója­ként, támogatójaként és a ma­gunk területén résztvevőjeként szerintem magunk is meg kell újulnunk. Magyarország történel­mi átalakulása és válságos gond­jai a külföldön élő - kiváltképp a nyugati országokban lakó - ma­gyarság számára is megnöveke­dett felelősséget jelentenek, kell hogy jelentsenek. Tizenhatmilliós népünk sorsának jobbításán kül­földön munkálkodni, ügyében fellépni, világnyelveken szószóló­jának lenni, gondjait ismertetni, számára segítséget, védelmet, tá­mogatást mozgósítani sorsdöntő­én fontos, sürgős feladat. Megú­juló Anyanyelvi Konferenciánk­nak új célkitűzései egyikeként azt a feladatot is vállalnia kell, hogy ösztönzi, elősegíti, támogatja kül­földön élő magyaroknak az össz­magyarság iránt küldetésszerűen vállalt felelősségérzetét, segítő­készségét. Anyanyelvi mozgalmunk meg­újulásának egyik első lépéseként szerintem az Anyanyelvi Konfe­rencia független szervezetté kell váljon - olyanná, mint például a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság - amely működésének irányító és felügyeleti szerve kizá­rólag saját képviseleti közgyűlé­se. Az átalakulás, átszervezés ter­veinek kidolgozására, új alapsza­bályterv (célkitűzések, szervezeti felépítés, anyagiak, szakosztá­lyok stb.) elkészítésére, beterjesz­tésére ideiglenes nemzetközi vég­rehajtó bizottságot választhat meg a kecskeméti konferencia, az alakuló közgyűlés időpontjának kitűzésével. A legközelebbi jövő egyik leg­fontosabb munkájának a pontos, szakszerű, részletes helyzetfelmé­rést tartom. Ennek elkészítésére esetleg felkérhetnénk a Magyar­ságkutató Intézetet. Húsz évig dolgoztunk a külföldi magyar ok­tatás és kultúra megtartása, mű­velése, fejlődése érdekében. Hol tartunk ma? Mely országokban hány szervezet, egyház, csoport, egyén munkálkodik e területe­ken? Mik az adottságaik, szük­ségleteik? Mit kellene tennie füg­getlen szervezetünknek, mozgal­munknak támogatásukra, mi az amit meg is tehetünk, milyen ed­dig bevált és új módozatok segít­ségével? E tudományos felmérés alapján kialakított és a közgyűlés által elfogadott program lehet az­tán az Anyanyelvi Konferenciá­ból újjáalakult szervezet - esetleg pl. Nemzetközi Magyar Oktatási és Kulturális Kongresszus névvel - jövőbeni munkájának meghatá­rozója. Middlesex County College, 1989. április 22. SIDÓ ZOLTÁN (Csehszlovákia) Együtt­működésre lenne szükség A Csehszlovákiai Magyar Dol­gozók Szövetségének főtitkára, Sidó Zoltán nagy várakozással tekint az Anyanyelvi Konferen­cia elé, hiszen először kapott erre hivatalos meghívót.- Eddig sajnos nem volt kap­csolatunk a Magyarok Világszö­vetségével - mondja. - A CSE­­MADOK negyvenéves fennállása során most először üdvözölhette ünnepi ülésén az MVSZ képvise­lőit. Az MVSZ megalakulásának 50. évfordulójára kaptuk első hi­vatalos meghívónkat Budapestre, s természetesen örömmel éltünk a lehetőséggel. A CSEMADOK a hetvenes évektől foglalkozik rendszeresen a nyelvműveléssel és rendezi meg helyi, járási és or­szágos szinten a nyelvi vetélkedő­ket, a kiejtési versenyt, továbbá magyarországi szakemberek be­vonásával, szerepeltetésével segí­ti édes anyanyelvűnk életben tar­tását. Örülünk, hogy a Kazinczy­­napokra minden évben meghív­hatjuk a magyarországi nyelvé­szeket. Néhai Montágh Imre többször megfordult nálunk és Lőrincze Lajos, Deme László, Grétsy László is.- Milyen segítséget várnak az MVSZ-től, az Anyanyelvi Konfe­renciától?- Nem is annyira segítségre, mint inkább együttműködésre lenne szükségünk. A magyaror­szági szakembereket például arra kérjük, hogy elemezzék stilárisan a csehszlovákiai magyar sajtót. Jelenleg ugyanis 19 központi ma­gyar nyelvű lap jelenik meg Szlo­vákiában, ezenkívül 15 járási és több üzemi lap, harcolnunk kell nyelvünk tisztaságáért. Nemzeti­ségünk összefüggő egységet ké­pez Szlovákia fővárosától, Po­zsonytól egészen Ágcsernyőig. Jelenleg 542 alapszervezetünk­ben 98 ezren dolgoznak. A belső szervezeti élet, a közművelődési munka és az amatőr művészeti mozgalom olyan hármas fogat, amely előre viszi a csehszlovákiai magyarság kocsiját. Tőketerebesi járásunk felvette a kapcsolatot a beregszászi Illyés Gyula Irodalmi Körrel és nemso­kára központi bizottságunk is a Kárpátontúli Magyar Kulturális Szövetség Központi Vezetőségé­vel. Közös örömünk, hogy az MVSZ most már ránk, a szomszé­dos országok magyar kisebbségé­re is gondol és az Anyanyelvi Konferencián mi is részt vehe­tünk. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom