Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-22 / 10. szám
Beszélgetés Sütő Andrással drámáinak betiltásáról, az erdélyiek meneküléséről, a romániai magyar irodalom jövőjéről A romániai és az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő alkotójának, „a magyar irodalom vigaszának” (Illyés) hazájában évek óta nem jelenhetett meg kötete. Drámáit leparancsolták a romániai magyar színpadokról. Marosvásárhelyi otthonát, a Vörösmarty utcai házat lebontásra ítélték a város régi negyedeinek megsemmisülésével. Ezek bizony nem eszményi feltételei az alkotásnak. Újabb drámája, a torokszorítóan keseríí, Auschwitzban játszódó Alomkommandó magyarországi ősbemutatóján nem lehetett jelen; nem kapott útlevelet. A dráma bemutatását a Román Jogvédő Iroda ezúttal sem engedélyezte. így tehát a budapesti bemutatót, mint „kihágást” tartják számon a román illetékesek. Művészet, mint „kihágás”: sajátos felfogása ez egy nemzetiségi kultúrának.- Min dolgozik most Sütő András?- Elmúlt esztendőmet nemzetiségi gondjaink rabolták el a drámaírástól, és regényemtől, amelyet sok évvel ezelőtt kezdtem el. Olyasfajta gondok, amelyekről azt mondják, hogy irodalmon kívüliek. Például az erdélyi magyarság tízezres tömegeinek menekülése az ősi szülőföldről. Vagy például azok a társadalmipolitikai okok, amelyek ezt a katasztrófát előidézték.- Annak ellenére, hogy ezek az okok ma már világszerte ismertek, mondana Ön róluk valamit?- Felsorolásuk hosszadalmas lenne. Most csak egyet említek: a romániai magyarság oly erősen ragaszkodik gyermekeinek anyanyelvi oktatásához az óvodától az egyetemig, hogy ennek híján most tízezrek képesek az emigráció hányattatásait is vállalni.- Mit szólnak ehhez az írók?- írásban vagy szóban?- írásban.- írásban semmit. A honi sajtó nem foglalkozik a jelenséggel. Ezenkívül íróink közül is sokan hagyták el már az országot.- Ön miként vélekedik erről?- Vegyesen.- Vagyis?- Nem Ítélkezem sommásan. Van, akit megértek, van akit nem.- Ki az, akit nem ért meg?- A személyekre szóló vélekedés korai lenne. Bizonyítási időt kell adni mindenkinek.- Öntő! mit hoznak ki legközelebb a romániai kiadók?- Semmit. _ 7- Közel egy évtizede, hogy nem jelent meg könyvem hazai magyar kiadónál.- Miért?- Benyújtott kézirataim a Kriterion fölött álló cenzorok fiókjában várnak engedélyre.- Romániában hivatalosan közölték, hogy nincs már cenzúra.- A régi értelemben vett cenzúra intézménye valóban megszűnt. Más formában azonban annál szigorúbb jött létre. Láthatatlan és megfoghatatlan.- Önnek évek óta egyetlen régebbi könyvét sem találni a romániai könyvesboltokban.- Mert lehetetlenné vált munkáink újrakiadása. Ehhez olyan különleges engedélyek megszerzése szükséges, amelyek eleddig ismeretlenek voltak a könyvkiadás történetében.- Kérvényezte ön valamely könyvének újrakiadását?- Igen.- Es az eredmény?- Nulla.- És drámáinak sorsa ?- Azokat ma már csak külföldön játsszák.- Es otthon ?- Be vannak tiltva. Az igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy egy vidám játékomnak megkegyelmeztek. Ezt a kolozsvári és a nagyváradi magyar színház vitte színre.- Új drámát ír-e?- Igen. Az ugató madár című drámám első változata elkészült má»»«Wkkel ezelőtt. Akkor még Harag György szerette volna megrendezni. Ha nem otthon, valahol külföldön. Aztán őt elvitte a halál, a dráma a fiókban maradt. Évek múltával az első változata már nem tetszik: újraírom hát.- Kinek?- A jövendőnek.-A távolinak, vagy a közelinek?- Jóslásokba nem bocsátkozhatom.- Említette, hogy drámáit külföldön játsszák. így tehát új munkája is színpadra kerülhet.- Igen. De vágyam az, hogy munkáimat a romániai magyarság ismerje. Elsősorban ennek a néptömegnek irok, hiszen a sorsát élem: ez a sors ihlette minden eddigi munkámat. Akkor is, ha szúzai menyegzőről írtam vagy Kolhaas Mihályról. Volt idő, hogy drámáimat sorra vitték színpadra Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon.- Es Marosvásárhelyt?- Ott már nehezebben. Maga a színház örömmel tűzte volna műsorára minden drámámat, így legutóbb az Advent a Hargitán-t és az Alomkommandó-t is. Ez viszont csak a színház együttesének és vezetőinek vágya volt. A fölöttük bábáskodó megyei és fővárosi szervek a benyújtott műsortervekből az én munkáimat törölték. Törlik évek óta. Legutóbb az Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámámat sem engedélyezték.- Indoklás?- Változatos. Annak idején például, mikor a Káin és Abel-t szerették volna bemutatni, a megyei első titkár azt mondotta: a szerző hagyjon föl az efféle szamárságokkal és írja meg, mily boldogan élnek a parasztok a kollektív gazdaságokban.- Ön mit válaszolt erre?- Semmit. Parancsát nem velem közölte, hanem a színház akkori vezetőjével.- Ilyen körülmények között miként alakul a romániai magyar színházak tevékenysége?- Aggasztóan. Az elmúlt évtizedben közel száz színházi személy hagyta el végleg az országot. Tehát: színész, rendező, díszlettervező, stb. Gondoljuk meg: nem kicsiny csapat ez. A temesvári magyar színház együttesének majdnem a fele távozott már.- És az utánpótlás ?- Ezt a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolának kellene biztosítania. Feladatának egy időben eleget tett, de ma már, hogy ily nagymérvű az emigrálás: képtelen pótolni a veszteséget. Évente kéthárom személyt vehet föl. Nagyon kevés ez. Szinte semmire sem megyünk a pótlásban. Különben így van ez a főiskolai képzés más területein is a magyar diákok létszámát illetőleg.- Miként jellemezné ön a romániai magyar irodalom és művészet helyzetét?- Erről sokat lehetne beszélni. Úgynevezett irodalmi életünket a szétesettség jellemzi. Divatosan szólva: az atomizálódás. Nem tudom, hányán várják még útlevelüket a végleges távozáshoz. Minden jel arra mutat, hogy mire a menekülés hullámai elülnek, magyar író, művész is nagyon kevés marad köztünk. Azt is mondják persze Berzsenyivel: nem sokaság, hanem lélek... De vajon nem önáltatás ez? Nemzetiségi létünk alakulásának megítélésében a számok törvényét nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mindennapi fogyatkozásunk tragikus és sok tekintetben irreverzibilis. A jövendővel mégis úgy kell szembenéznünk, hogy van esélyünk az újrakezdéshez. Ilyen remény nélkül képtelenek lennénk bármit is cselekedni. Az én cselekvésem pedig: az írás. Talán nem kell hozzátennem, hogy annaK minden olyan műfaja, amelyben mostani helyzetünkről próbálok szólni. Ahogy lehet s amíg lehetséges. BALÁZS ÁDÁM 7
