Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-05-08 / 9. szám

^vrvrí'í Reformok a sportirányításban A lelátóról jelentjük Az őszi bajnok MTK labdarú­gócsapata gyengén rajtolt. A Za­laegerszeg, a Békéscsaba és a Pécs együttese egyaránt legyőzte a kék-fehéreket és így a népszerű Fradi vette át a vezetést a bajnoki táblázaton. A zöld-fehérek, akik 23 elsőséggel változatlanul az örökranglista élén állnak, leg­utóbb 1979-ben nyertek bajnok­ságot. Jelenlegi gárdájukat két egykori kiváló játékosuk, . az aranylabdás Albert Flórián szak­osztály-igazgató és a csupaszív Rákosi Gyula edző vezeti. Váradi János a nyolcszoros bajnok, Európa-bajnoki ezüstér­mes ökölvívó újabb értékes sikert aratott. Ezúttal a Velencében ren­dezett nemzetközi versenyen bi­zonyult legjobbnak az 51 kilósok kategóriájában. Az olimpián is sikeresen szere­pelt kajak-kenu-válogatott az el­múlt évek gyakorlatával ellentét­ben nem Kubában, hanem Sevil­lában tartott edzőtáborozással kezdte az évet, s a kapitányi mar­­sallbotot a leköszönt Parti János helyett Vajda Vilmos vette át. A spanyolországi edzőtáborozás egyébként Füzesséry Gyulának, a kiváló edzőnek a közreműködé­sével jött létre, aki jelenleg a spa­nyol válogatott felkészülését irá­nyítja. A magyar vízipóló-válogatott négy hosszú év után nyert ismét a szovjet csapat ellen. A 11:7-es magyar győzelem másnapján ugyan a vendégek visszavágtak a Komjádi uszodában, de az első napi siker is a fiatal gárda fejlő­désének bizonyítéka. A kosárlabdázók és röplabdá­­zók egyaránt rájátszással, az Egyesült Államokban népszerű play off rendszerrel fejezték be a bajnoki pontvadászatot. A Cse­pel férfi kosárlabdázói tizenhat év után nyertek ismét bajnoksá­got a lengyel játékosokkal mege­rősített Oroszlány ellen. Női röp­labdában pedig nagy meglepetés­re a Vasas fiatal gárdája végzett az élen. Nagy veszteség érte a magyar teniszsportot. Nyolcvannyolc éves korában elhunyt Zempléni Antal. Muki bácsi, évtizedek óta különféle tisztségeket töltött be a szövetség vezetésében. Alapító szerkesztője volt a harmincas évek derekán megindult Tenisz című szaklapnak, és szakíróként is elismerten működött. A nyári olimpiai játékokon nyert 11 arany, 6 ezüst- és 6 bronzérem ismét a sportvilág leg­jobbjai közé emelte Magyaror­szágot. Az eredményekre való hi­vatkozással azt mondhatnánk te­hát, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igen ám, csakhogy előbb a súlyemelők emlékezetes doppingügye vetett árnyékot a si­kerre, majd a labdarúgók régóta lappangó bundabotrányának ki­robbanása, s a változatlanul leg­népszerűbb futball általános ha­nyatlása sajnálatosan gyorsan feledtette a szép napokat. Arról nem is beszélve, hogy a szöuli szerepléstől függetlenül, a sport­ban is nőtt a megújulás, a demok­ratizálás utáni igény. Ennek valóra váltásához az országgyűlés által már elfogadott új egyesülési törvény megfelelő kereteket biz­tosított. A magyar sport újabb, teljes szervezeti átformálása je­lenleg már csak idő kérdése. Alapvető változásokról van szó. idestova több, mint négy év­tizede, hogy felszámolták a Val­lás- és Közoktatásügyi Miniszté­rium úgynevezett IX. ügyosztá­lyát, amely a háborút követő idő­szakban irányította, szervezte a magyar sportéletet. A magyar sport ezt követő államosításában az OSH, az Országos Sport Hiva­tal megalapítása jelentette az első lépést, amely már hivatalként, különféle rendeletekkel és utasí­tásokkal próbálta irányítani a még működő sportági szakszö­vetségeket és egyesületeket. Ezt követte az 1950-ben történt teljes államosítás, a szovjet mintára szervezett OTSB, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság létrehozása. Ezzel egyidőben egyetlen tollvonással megszüntet­ték a már akkor több évtizedes múltra visszatekintő, nemzetközi tekintéllyel rendelkező, az egyes sportágak fejlődéséhez jelentős újításokkal hozzájáruló hazai sportági szakszövetségeket. Az addig önálló szövetségeket a sportbizottság különféle osztá­lyaiba tömörítették, s a korábbi társadalmi alapon dolgozó, szak­emberekből álló elnökségek he­lyett, egy-egy elsősorban politi­kai megbízhatóság alapján kivá­lasztott előadó, teljhatalommal intézte a sportág ügyeit. Hasonló tollvonással döntötték el a sport­egyesületek sorsát. A társadalmi sportegyesületeket megszüntet­ték, átszervezték, szakszervezeti alapokra helyezték és erőszakkal hozták létre a fegyveres erők klubjait. így lett az MTK-ból a hírhedt Államvédelmi Hatóság klubja, a Vörös Lobogó, az Új­pesti Torna Egyletből a rendőr­ség egyesülete, a Budapesti Dó­zsa, a Kispesti Atlétikai Clubból a katonaság reprezentatív sport­köre, a Budapesti Honvéd, a Fe­rencváros pedig az élelmiszeripa­ri szakszervezet egylete, a Kini­zsi, amely egyben a hagyomá­nyos zöld-fehér színeit is elvesz­tette. A központosítás, összevo­nás kétségtelenül eredményekkel is járt, hiszen közben a Rákosi­­klikk is rájött arra, hogy a sport­ban tehetséges magyarok ered­ményei nemcsak a határokon túl jelentenek propagandát, hanem a határokon belül is sok mindenre felhasználhatók. Az államilag tá­mogatott és nagymértékben segí­tett sport sikerei tlyomán, az em­bereket megtévesztő politika a szocialista rend fölényét harsog­ta. Több évnek kellett eltelnie ah­hoz, amíg az emberek rájöttek ar­ra, hogy Puskásék góljainak, vagy a Helsinkiből hazahozott 16 aranyéremnek semmi közük az ország életszínvonalához, a sport legfeljebb része az élet egészének. A hivatalos politika is józanab­­bul kezdte megítélni a sportot, s 1956 októbere után nemcsak a szovjet mintára történt erőszakos átszervezés merev korlátáit dön­tötték le, hanem a szövetségek is újjáalakultak, a klubok vissza­kapták eredeti nevüket, színeiket. A sporthivatal névtábláját is több ízben kicserélték, de a helyzet még az 1986 nyarán létrehozott ÁISH, Állami Ifjúsági és Sport Hivatal működése idején sem változott lényegesen. Nem vál­tozhatott, mert a szövetségek, s az egyesületek nem működhettek önállóan, tisztségviselőik nem de­mokratikus választás, hanem a hivatal által történt kinevezés alapján dolgoztak. Munkájuk kö­zéppontjában a hivatal bürokrati­kus intézkedéseinek végrehajtása, a válogatottakkal való foglalko­zás, a megfelelő versenyrendszer biztosítása, a sportág hazai és külföldi versenyműsorának lebo­nyolítása, és a működéshez szük­séges anyagiak előteremtése ál­lott. A hivatal ugyanis az utóbbi időszakban már csak a költségve­tés egyharmadát, sőt egynegyedét tudta egy-egy sportág rendelkezé­sére bocsátani. A többit a szövet­ségeknek kellett összeszedniük támogatóktól, szponzoroktól, akiknek képviselői szép számmal kerültek be a vezetésbe, mind gyakrabban utaztak külföldre. Sokan közülük egykori mecéná­sokhoz hasonlóan viselkedtek, holott az igazi mecénásokkal el­lentétben nem a saját zsebükből, hanem a vállalat, a közösség, az állam pénzéből áldoztak a sport­ra. A szövetségek és a sportegye­sületek életében döntő fordulatot hozhat az egyesülési törvény. A sportra ugyan egyelőre még nem vonatkoznak az előírások, így a szövetségek és az egyesületek jö­vőjéről rövidesen törvényerejű rendelet majd az 1990 tavaszán hozandó sporttörvény rögzíti mindezt véglegesen. Ennek alap­ja a szövetségek és a sportegyesü­letek önállósága. A rendelet elő­készítése folyamatban van. Az ér­dekeltek termékeny vitában pró­bálták a legjobban megfelelő ja­vaslatot megfogalmazni. Az utób­bi időszakban már csak részlet­­kérdésekben volt nézetkülönbség, mint például abban, hogy a szö­vetség adminisztrációját irányító főtitkárt is válasszák-e, vagy a megválasztott elnökség nevezze ki, egyszerűen alkalmazza? Mi­lyen legyen a kapcsolat a szövet­ségek és a leendő sportvezetés, a hivatal között? Az, hogy valami­lyen központi irányításra, egyez­tető tevékenységre szükség van, az vitathatatlan. Ahogyan a har­mincas években az OTT, Orszá­gos Testnevelési Tanács, majd a háború utáni rövid időszakban a már említett Vallás- és Közokta­tásügyi Minisztérium IX. ügyosz­tálya, valamiféle irányítást gya­korolt, s ahogyan például a nyu­gat-európai országokban jelenleg is sportminisztériumok, vagy olimpiai bizottságok felügyelete alá tartozik a sport, úgy valami­lyen összefogás Magyarországon is szükséges. A szövetségek azon­ban a jövőben mindenképpen önállóan, demokratikusan vá­lasztott vezetéssel, nevüknek megfelelően az egyesületek szö­vetségeként működnek majd. En­nek az átalakulásnak 1989. de­cember 31-ig be kell fejeződni. Izgalmas, érdekes, a fejlődést remélhetően elősegítő változások elé néz egyebek mellett a sport is Magyarországon. VAD DEZSŐ 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom