Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
Alaposan beleivódott a hazai köztudatba az arisztokrácia sommás elmarasztalása, miszerint a magyar felső tízezer, illetve néhány tíz család csak holmi negatív szerepet játszott volna történelmünkben. Táplálta ezt a felfogást már a reformkor idejében a magyar főrendek többségének Bécshez kötődő konzervativizmusa, majd a plebejus népieskedés koronként más köntösbe bujtatott politikai divatja is. Továbbá az a kétségtelen tény, hogy egyes arisztokraták Jókai és Mikszáth tollára illő, regényesen hóbortos, önpusztító életet éltek, megbotránkoztatva a mértékletes, józan 4 ^ magyart, indítsa virágzásnak hazáját, fejlődtesse nemzetét hajdani korának dicsőségére, hogy a nemzet, amely az európai országok között első helyen tündöklött akkor, ezentúl is állja meg helyét a század műveltségének színvonalán.” A tevékeny, alapító szellemű Széchenyi példája sok, a haza iránt addig közömbös arisztokratát ragadott magával, hogy részt vállaljon a folyamszabályozásban, a vasút és hajózás fejlesztésében, a gyáralapításban, tenyészállattartásban, egyszóval az ország anyagi és szellemi gyarapításában. Köztük is talán egvik legregénve< -ákkal díszített könyv tíz fejezetében a már említett gróf Andrássy Manó, gróf Festetics Béla, báró Wenckheim Béla, báró Podmaniczky Frigyes, báró Orczy Béla és Szálbek György ad szemléletes képet a magyarhoni medve-, szarvas-, vaddisznó-, farkas- és túzokvadászat, a kopózás és agarászat, valamint a lóverseny fontosabb tudnivalóiról. Tizenegyedik fejezetként pedig, gyaníthatóan már akkor is afféle idegeninvitáló fogásból, Andrássy Manó a messze földön híres magyar csárdaéletről fest igencsak vonzó képet. Az id^g^ninvitáláson akkor még persze, jrfe tessenek holkortársakat. Igaz ugyan, hogy ők voltak a törpébb minoritás, de hát mivel ők szo%atfatták a kirívó- és egyszersmind láz irigylendő példát is, mellettük kevesebb figyelmet kaptak azok, akik tehetséggel és áldozattal derékul kivették részüket a haza és haladás támogatásának munkálataiból. A jeles példák közül legelsőül is Széchenyi István gróf alakját idézi fel a tisztelgő emlékezet. Noha Széchenyi sem volt mentes holmi szeszélyes különcségektől, már a maga korában és osztálya körében is tekintélynek és megbecsültségnek örvendett. „Nálunk is nem oly régen, midőn hanyatló hazánk és tespedő nemzetiségünk mentő-kart, felüdülést igényeltenek: reegteremté s pályára szólítá a gondviselés gróf Széchenyi Istvánt - írja róla egy kortársa, Andrássy Manó hogy legyen választott eszköz, ki felrázza dermeteg aléltságából a sebb alak az a Sándor Móric gróf, akinek - valószínűleg, mert Széche** nyitói eltérően nem vett részt a politikai közéletben - jórészt csak a bolondériái maradtak az utókorra. Holott példás mintagazda, állatnemesítő, ügyes vállalkozó, többek között a Dorog-Annavölgv környéki szénbányászat elindítója, korának nagy hírű vadásza és sportembere is volt. A vakmerő lovas és vadászbravúrokat kedvelő fiatalabb arisztokrata barátaiból alakult ki az a kör, amely a múlt század negyvenes éveiben elhatározta, hogy nemcsak műveli, hanem népszerűsíti is a vadfogás az idő tájt még sok férfias erőt és leleményt igénylő sportját. így született meg az a ma már csak néhány nagyobb könyvtár gyűjteményében fellelhető és 1857-ben Pesten kiadott, nagy formátumú album, amelynek ötletadója Sándor Móric gróf volt. A színes litográfimi hivatásos, valu^aszerző idegenforgalmat érteni, hgnem csugán azt, hogy ezek a derék urak nemes hazaszeretettől indíttatva, hazank különleges vonzerőit kívánták felmutatni a külföld előtt. Vagyunk mi is valakik a világban, és aki kételkednék benne, jöjjön el hozzánk, győződjék meg személyesen is a magyar vendégszeretetről. Hogy később ebből nőtt ki erényeivel és vadhajtásaival együtt a magyar idegenforgalom? Nos, a Hazai vadászat és sport Magyarországon című könyv szerzői erről mit sem tehettek. Mindenesetre azonban a szépséges albumot a magyar mellett npmet, angol és francia nyelvű szöveggel is kinyomtatták. Most az album legszebb lapjait mutatjuk be olvasóinknak. P. L. GÁBOR VIKTOR REPRODUKCIÓI 17