Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-05-08 / 9. szám
Ami jó ötszáz esztendeje sikerült Mátyás királynak, azt jóval békésebb eszközökkel mintha megismételnék az utódok. Bécs hagyományos bevásárlóutcájában, a Mariahilferstrassén lassan annyi a magyar nyelvű felirat, mint a német - de az bizonyos, hogy sétálóból, bámészkodóból több a hazánkfia, mint a helybéli. Különös, fordított világot tapasztal az, aki ma Budapestről a magyar határ felé veszi az útját. Mosonmagyaróvár táján már erősen gyérülnek a magyar feliratok, gyümölcs helyett Obstol hirdetnek, van aztán Schlosserei, Damen Friseur, Pension, Zimmer frei, hogy azután a határ túloldalán gyökeresen változzék a kép. Már a határállomástól, Nickelsdorftól kezdve egymást követik a piros-fehér-zöld színűre pingált házak, a hűtőládát, videót, tv-t reklámozó hatalmas magyar nyelvű táblák. Sok üzlet előtt, mint valami perzsavásárban, ládákban áll az áru. Zurndorfban transzparens hirdeti: „Hűtőláda csak 3500 schilling”. S hogy a felirat nem hatás nélküli, az látszik a visszafelé igyekvő autókon: nagy teher alatt megroggyant Trabantok araszolnak. Autó... Gombamód szaporodnak a használtautó-telepek a határ közelében. Az új magyar vámrendelet szerint hároméves korig az autó nyugati forgalmi árának 10 százaléka csak a vám. Hirtelen és bámulatos módon rengeteg honi polgárnak lett bőkezű nyugati rokona, ismerőse, aki küldte a pénzt (miután sok esetben kivitték neki...). Tavaly óta, a világútlevél bevezetésétől számítva rendkívüli módon megélénkült az ausztriai bevásárlóturizmus. A különböző áruknál a vám alapja a kinti ár volt, és a 10 ezer forint egyéni vámkeret három együtt utazó családtag esetén egyesíthető, vagyis 30 ezer forintnál kisebb értékű áru után egyáltalán nem kellett vámot fizetni. (Igaz, 25 ezer forint felett banki engedélyt kértek a behozott áruhoz, amely minden további nélkül megkapható, csak egy kis mászkálás és idegőrlés kell hozzá. Hogy miért van ez így? Tessék talán okosabb embert megkérdezni!) Sokan ezért felpakolták a falu határán esetleg soha kívül nem járt nagymamát is, mondván, hogy jól jön majd a „szabad vámkeret” gyarapításánál. Akadt már morbid ügy is. Egy nagymamának sok volt a strapából, a szíve Ausztriában felmondta a szolgálatot. Lett is riadalom: mennyi kínos formaság következhet. A gyerekek ezért szépen beültették a hátsó ülésre, mintha csak szenderegne. Majdnem tökéletesen sikerült minden, a magyar határőrnél akadtak csak el, aki kérte, hogy ugyan nem ébresztenék-e fel a nénit... MIÉNK A MARIAHILFER A kaland azonban legtöbbször megéri. A magyar ember számol. Itthon egy video 30- 50 ezer forint, „kint” 5000 schilling, vagyis 20 ezer forint. A hűtőláda? Győrben, a nagyszerű új áruházban (ahol túloldali sógoraink szorgosan rakják a kosárba a sajtot, a szalámit, az orosz pezsgőt) éppen kapni lehet, áll is érte jókora sor. 24 ezer forintba kerül. A 3500 schilling pedig 10 ezerrel kevesebb. Sokaknak megéri a fáradság, a cipekedés, az esetleg 2-3-4 órás sorállás a határon. Az osztrák kereskedő elégedett. A Mariahilferstrassén a Gerngross nagyáruházában dr. Reinhard Enöckl igazgatót a magyar vevőkről kérdeztem. Valósággal áradozott. A magyarok általában jó benyomást tesznek rá, igen korrektek. (Hm. Sokszor olvashatunk másról is: arról, hogy akadnak enyveskezű kuncsaftok, meg szó esik fölöttébb illetlen viselkedésről is. Hogyan is lehet elmondani? A presszóban van illemhely, a presszóban viszont fogyasztani is illik, de a magyar pedig nem ezért jött... De sökszor hallani oktalan inzultusokról is.) Enöckl igazgató úr rendíthetetlen: „A magyarok jó vevők.” Idegengyűlölet? Igen, ez is előfordul, de hát istenem. Olaszországban sok osztrákot ér sérelem. „A magyar vendégek udvariasak és mi örülünk nekik.” Néhány számot is elárul. Tavaly a forgalom 8 százalékát bonyolították a turisták, zömmel magyarok. A magyar vevők száma a Gerngrossban 1988-ban 60 százalékkal növekedett. „Tudja, mi mindig gyakorlatiasak voltunk - így Enöckl igazgató -, a vevőszolgálatnál már van magyarul tudó alkalmazottunk. Összesen 360 eladónk van, múlt évben még csak hat beszélt közülük magyarul, most már több mint húsz.” A tavalyi év november 7-ről kellemes emlékei vannak az igazgatónak - eltérően a bécsi közlekedési rendőröktől. Ezen a napon ugyanis a magyarok valósággal megbénították a közlekedést, a bécsi belváros forgalmát. Egyetlen nap alatt 700 millió schíHinget, vagyis 60 millió dollárt hagytak ott az üzletekben hazánkfiai. Ami valahol gonosz tréfa a magyar államháztartással szemben - és ezt a tréfát tényleg nem a „sógorok” űzik. Ők csak alkalmazkodnak. Ők a jugoszláv (!) hűtőládát 3500 schillingért adják - közben pedig nyilvánvalóan legalább 100 százalék hasznot vágnak zsebre. Miért ne lehetne Sopronban, vagy ne adj’ isten Budapesten olyan üzlet, ahol ez a hűtőláda mondjuk 3000 schilling? A kérdés egyébként a hazai sajtóban is elhangzott már - sokszor türelmetlenül, olykor udvariatlanul is. Szélesedő nyilvánosságunkban ez már természetesnek számít. Más kérdés, hogy nem történt semmi - egészen április elejéig. Akkor azután sajátos magyar megoldás született: a budapesti Pénzügyminisztérium lehúzta a vámsorompót. Ötezer forint lett a vámmentesen behozható áruk felső határa, az e fölötti értéknél pedig a vám 45 százalékra ugrott. A közvélemény gyorsan reagált. A bejelentést követően a magyarok serege még egyszer megszállta Bécset (állítólag csaknem 200 ezer magyar fordult meg Ausztriában!), miközben a honi újságokban az intézkedés kapcsán egy sor felháborodott és jogos értetlenséget tükröző kommentár látott napvilágot. A bécsi kereskedők válasza? Úgy hírlik, hogy a videót most három-négy részre bontják, hogy egy-egy csomag értéke ötezer forint legyen. Igaz, így az áru végül 20%-kal többe kerül. Tréfás megoldás - csak hát nehezen megy a nevetés. HALÁSZ GYÖRGY A SZERZÓ FELVÉTELEI 11
