Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
FOTÓ: GÁBOR VIKTOR ség, a hollandiai gyülekezetek. Megható a külföldi magyarok összefogása is: az Egyesült Államok magyar református egyházainak gyűjtéseiből például mintegy 10 ezer dollár érkezett, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége - Jakabffy Ernő közvetítésével - 15 ezer svéd koronát, Pásztor Gyula Belgiumból 100 ezer belga frankot küldött. Egyházunk a jövőben szeretne elhagyott vidéki házakat vásárolni és ezáltal lakáshoz juttatni a rászoruló erdélyieket. Csak Budapesten 12 római katolikus plébánián foglalkoznak az erdélyiek ügyes-bajos dolgaival.- Eddig 2650 embert vettünk nyilvántartásba, és 2 millió forint segélyt osztottunk szét közöttük - sorolja Keresztesi János, a Városmajori Jézus Szíve plébánia fáradhatatlan egyházközségi elnöke. A hatgyermekes nyugalmazott cukrászmester maga is erdélyi születésű.- A papság túlterhelt, ezért mi, világiak is bekapcsolódtunk a munkába. A hivatalos fogadóórák idején nem tudunk beszélgetni, olyan óriási a jövés-menés. Magam is segitek egy hórihorgas fiatalembernek: élelmiszercsomagokat pakolunk be az autójába. Indul Erdélybe: a legfontosabb mégiscsak az otthon maradók megsegítése!- Megható volt a lengyel püspöki kar ajándéka - mondja a késő estébe nyúló beszélgetésen Keresztesi János. - Két hatalmas kamion élelmet és vadonatúj ruhákat küldtek. Jelentős adományt kaptunk a müncheni Johannita Lovagrendtől és a nyugatnémet Ostfristerhilf segélyszervezettől is. A római katolikus egyház - külföldi és hazai adomá,,Ne hagyd elveszni 11 I Erdélyt Istenünk" Íj segélyt osztottunk szét a rákosszentmihályi, a debrecen-kistemplomi, a miskolc-belvárosi gyülekezetben, illetve a Református Zsinat irodájában - tájékoztat Tamás Bertalan, a Zsinat Külügyi Osztályának vezetője. - Ebből 12 millió a külföldi segély: jelentős öszszeget küldött például az Egyházak Világtanácsa, a nyugatnémet Református Szövetnyokból - eddig összesen 12 millió forintot osztott szét az országban a menekülteknek.- Képzelje, nemrégiben beállított egy sáros román fiatalember, pizsamában, hogy öltöztessük fel! Társasutazásra fizetett be az NDK-ba. A magyar határon a hálókocsi mindkét ajtaját lezárták, Budapest határában, éjszaka ugrott ki a vonatablakon. Egy idézet a Városmajori Plébánián őrzött füzetből: „1988. IX. 9-ikén este elindultunk Nagyváradról. Át akartuk szökni a határt, de sajnos elfogtak. Megvertek minket nagyon. Nekem eltörték az állkapcsomat a puskatussal, amit újabb szökésem után, itt gyógyítottak a János Kórházban. Műteni kellett, mert két helyen törték el. Áugusztus 23-ikán éjjel egyik barátnőm megpróbált átjönni. Elfogták és 12 román katona megerőszakolta és belehalt. T Ildikó." * A románok, de jó néhány magyar is, sokáig Svédországba és Dániába utaztak tovább, ám egy idő óta visszaküldik őket Magyarországra, mondván, hogy itt senki nem üldözi őket. íme, egy erre vonatkozó vallomás: „Nevem Fábián Csaba. 1988. VI. 25-ikén érkeztem hivatalosan Magyarországra. Elhatároztam, hogy Nyugatra megyek. Kaptam pénzt és befogadónyilatkozatot. El is utaztam Svédországba 1989. I. 25-ikén. Ott négy napig rendőri felügyelet alatt voltam és I. 31-ikén rendőrkísérettel Koppenhágáig, onnan vissza Budapestig utaztam. Most szeretném, ha tetszenének tudni segíteni az elhelyezkedésemben.” A növekvő magyarországi munkanélküliség és szegénység, az ínséges lakáshelyzet újabban helyenként türelmetlenséget szül a romániai menekültekkel szemben. „Minek jöttek ezek ide? Nincs elég bajunk nélkülük is?” - hallani itt-ott. Pedig a menekültek többsége „hiányszakmákéban helyezkedik el, tehát nem veszi el a helyet senkitől, és becsületesen dolgozik. Igaz, néha jobban és szorgalmasabban, mint a magyarországiak... A több évtizedes hallgatás is magyarázza a rosszindulatú megjegyzéseket: a magyar közvélemény kevéssé ismeri a romániai helyzetet, a tankönyvekben alig esik szó Erdélyről. Március 3-ikán - mint már hírt adtunk róla - Magyarország az ENSZ Emberi Jogok Bizottsága genfi tanácskozásán csatlakozott a svéd delegátus által benyújtott határozati javaslathoz, amely ENSZ-vizsgálatot kér az emberi jogok romániai helyzetéről. A romániai menekülők fogadására, a lumpen elemek kiszűrésére, illetve a beilleszkedés megkönnyítésére hamarosan menekülttáborok, befogadóállomások létesülnek a Tiszántúlon. A már említett Tárcaközi Bizottság május 31-ig terjeszti erre vonatkozó javaslatait a Minisztertanács elé. Július 31-ig pedig kidolgozzák a menekültek helyzetére vonatkozó törvényerejű rendeletet. Végezetül hadd idézzem a Hét című bukaresti hetilap volt főszerkesztőjének, Huszár Sándornak szavait: „Amit török, tatár, nyomor és pestis nem tudott megtenni, azt elérte a sztálinista nacionalizmus: Erdély menekül! Mindenét odahagyja. Csak életét akarja megmenteni. A gyerekei anyanyelvét. Nemre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül az emberi méltóságát!...” BALÁZS ÁDÁM 21
