Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-01-09 / 1. szám
Dopping és bunda „Ben Johnson leleplezése végeredményben nagy hasznára lesz a sportvilágnak, hiszen afféle riadóként hat és végre tettekre ösztönzi az illetékeseket” - nyilatkozta az olimpia utáni napokban Carl Lewis, a nagy rivális, aki Los Angelesben, négy aranyérmet nyert és aki a doppingon ért kanadai sportoló kizárása után Szöulban is megkapta a 100 méteres síkfutás aranyérmét. Carl Lewis jóslata bevált. A bajnokok bajnokának diszkvalifikálása valóban felrázta és tettekre ösztönözte a sportvilágot. A szöuli doppingügyek itthon is nagy viharokat kavartak. Két súlyemelő, a második helyen végzett Szanyi Andor és a negyedik helyezett Csengeri Kálmán a kizárás szomorú sorsára jutott. A kettős kizárás a magyar sport nagyszerű olimpiai sikereit is bizonyos mértékig beárnyékolta, de kínos volt az ügy azért is, mert a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség irodájának székhelye Budapest, s a testület főtitkára Aján Tamás, aki egyben a magyar sporthivatal és a Nemzetközi Sportszövetségek Szervezete (AGFIS) alelnöke is. A bűnbakkeresés egymásra mutogatással végződött, amint az előre várható volt. A súlyemelő szövetség elnöke Nagy Zoltán - aki polgári hivatását tekintve a legfőbb ügyész első helyettese -, lemondott társadalmi tisztségéről, lemondásra kényszerült a válogatott orvosa, dr. Bártfai Ede is, aki egyben a budapesti Sportkórház főigazgatója. Egyébként sem a szövetségben elrendelt vizsgálat, sem a sporthivatal által felkért különbizottság nem tudta kideríteni az igazságot. A két magyar sportoló leleplezése azonban tettekre késztette a sportvezetést. Deák Gábor államtitkár, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke egyik beszélgetésünk során őszintén megmondta: „Az utóbbi években sajnos megtanultunk együtt élni a doppinggal, a sport legnagyobb ellenségével, amely egyrészt a sport erkölcsi értékét, az esélyegyenlőséget semmisíti meg, másrészt a sportoló egészségének súlyos károsításával jár együtt...” Mindezt a különbizottság jelentése úgy rögzíti, hogy Magyarországon, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően elsősorban azokban a sportágakban, amelyekben az erő dominál, polgárjogot nyert a megfelelő orvosi ellenőrzés melletti gyógyszeres felkészítés. Elhangzottak ugyan a „doppingolás tilos” utasítások, de ez kevésbé volt hatásos, mint a „győzni kell” követelménye s a lényeg az volt, hogy a versenyző ne lepleződjön le a nagy nemzetközi viadalok, doppingellenőrzése során. Ennek érdekében - hangsúlyozzuk - az általános nemzetközi gyakorlatnak megfelelően, az utóbbi években Magyarországtól is csak „tisztán”, azaz a hazai doppingellenőrzés negatív eredménye után utazhattak ki a sportolók a nagy versenyekre. Szanyi és Csengeri esetében azonban a mai napig sem tisztázott, hogy a hazai, negatív eredménynyel zárult vizsgálat után kiutazott két versenyző még újabb gyógyszert szedett-e be az ellenőrzés és a szöuli szereplés között, vagy esetleg az a berendezés volt-e érzékenyebb, korszerűbb a hazainál, amellyel a szöuli vizsgálatot végezték és ezért mutatta ki a tiltott szert Szanyiék szervezetében. A magyar sportvezetés azonban szembe mert nézni a nehézségekkel. Kiváló alkalomnak bizonyult erre a szocialista országok sportvezetőinek szokásos évi értekezlete, amelynek színhelye ezúttal Budapest volt, s amelyen a hagyományok szerint részt vett Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke is. Az értekezleten azután a NOB elnökének, valamint Marat Gramovnak, a Szovjet Olimpiai Bizottság vezetőjének hathatós támogatásával sikerült a magyar elgondolást elfogadtatni. Ezek szerint a budapesti értekezlet felkérte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot arra, hogy alakítson nemzetközi munkacsoportokat a doppingellenőrzésre. E csoportok tagjai számára a felhíváshoz csatlakozó országok állandó vízumokat adnának ki, s így megvalósulhatna a versenyzők egész éven át, a felkészülés idején történő váratlan, rajtaütésszerű ellenőrző vizsgálata. A javaslatot különben a budapesti tanácskozás után, az UNESCO második sportminiszteri világkonferenciáján, Moszkvában is elfogadták, s most a Nemzetközi Olimpiai Bizottságon a sor. „Természetesen jó néhány gyakorlati részletkérdés még tisztázásra vár, de az állandó váratlan ellenőrzésre vonatkozó budapesti javaslat, amely a júniusban Ottawában elfogadott doppingellenes Chartához képest is előrelépést jelent, hozzájárulhat a nemzetközi sportélet lassú tisztulási folyamatához” - mondotta moszkvai beszélgetésünk során Alexandre de Merode herceg, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első alelnöke, a testület orvosi bizottságának belga vezetője. Itt tart jelenleg a doppingellenes küzdelem, amely hatásosnak ígérkezik, hiszen a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió olimpiai bizottságai még Szöulban megkezdett tárgyalásait is folytatták, és a két ország közös harcot kíván indítani a sport e rendkívül káros jelensége ellen. Amennyire a dopping a sport sajnálatos nemzetközi jelensége, úgy a bunda, a labdarúgó-korrupció azonban újabban már sajátos magyar kórnak tűnik. A rendőrség a közelmúltban közleményben adott hírt arról, hogy bajnoki labdarúgó-mérkőzések eredményeinek befolyásolása, előzetes megbeszélése, csalás, vesztegetés alapos gyanújával vizsgálat indult első osztályú labdarúgók ellen. Egy ideje köztudott volt, hogy a magyar labdarúgó-bajnokság során a kiesés elkerüléséért folytatott küzdelemben, vagy a bajnoki címért, egy-egy nemzetközi kupaszereplésért folyó versenyfutásban nem mindig a pályán dől el a harc, hanem adják-veszik a bajnoki pontokat. így például 1984 Könyv a doppingbotrányról Két kiváló riporter. Lépesfalvi Zoltán és Pilhál György az olimpiát követő egy hónap során szinte mindenkit megszólaltattak, aki szerepet játszott a szöuli sikert beárnyékoló doppingbotrányban. Az izgalmas, kriminek is beillő kötetben megszólalnak az olimpiai verseny pozitív leletű negatív hősei, a budapesti doppinglabor vezetője és munkatársai, a súlyemelő szövetség volt elnöke pedig olyan tablettáról beszél, amelyet a hazai bűnügyi laboratórium sem tudott analizálni. A könyv széles bepillantást enged az ezredmásodpercekért, kilogrammokért. centiméterekért folytatott kegyetlen küzdelmek kulisszái mögé. Sokan vélekednek úgy, hogy a magyar foci „gyógyítBatlan" voltát boncolgató mű óta nem született ilyen izgalmas könyv a magyar sport „szürke világáról". (A könyv egyébként megrendelhető a Magyar Világ Kiadó címén, Budapest 1376 Pf. 93., ára postázással együtt mindöszsze 3 USA-dollár, illetve annak megfelelő más valuta.) tavaszán a Honvéd ilyen manipulációval biztosította bajnoki címét. Akkor vizsgálat is indult, amelynek végén például az egyik főszereplő, Kovács Attila, a Csepel kapusa egy időre börtönbe is került, a másik, Nagy Antal, a Honvéd volt védője, aki azóta Svájcban rúgja a labdát, ezzel szemben a válogatott kapitánya lett, Mezey Györgynek az akkori és a jelenlegi szövetségi kapitánynak a támogatásával. Mindig akadtak „jóakarók”, akik közbeszóltak, akik telefonáltak, akik intézkedtek és ilyen légkörben a korrupció folytatódott. A rendőrség a sportvezetés felkérésére, az 1988 tavaszán befejeződött bajnokság gyanús mérkőzéseinek ügyében indított vizsgálatot. Elsősorban a Debrecen, a Zalaegerszeg és a Békéscsaba egyes mérkőzéseinek körülményeit próbálták felderíteni. A Debrecen az akkor már bajnok Honvédtől is vásárolt egy pontot. Sallai Sándor, a Debrecenből felkerült válogatott hátvéd hatszázezer forintot vett át szülővárosának képviselőitől és osztott szét a vallomások szerint a Honvéd játékosai között. így a Honvéd jelenleg külföldön szereplő egykori labdarúgói, Détári, Garaba, Bodonyi, Dajka, Gyimesi és természetesen Nagy Antal is gyanúba keveredett. A szövetség a rendőrségi vizsgálat megindítása után az itthonlévők játékjogát felfüggesztette, s úgy határozott, hogy a külföldön szereplőket majd csak akkor veszik figyelembe a válogatott összeállításánál, ha előtte hazatérnek és tisztázzák szerepüket. Sajnos olyan kiváló sportemberek is belekeveredtek ebbe a korrupcióba, mint például Mészöly Kálmán, az egykori 61-szeres válogatott középhátvéd, a volt szövetségi kapitány, aki 1988 tavaszán a Zalaegerszeg csapatánál edzősködött és pénzt adott át Hannich Péternek, a válogatott győri futballistának, az egerszegiek győzelmének biztosítása érdekében. Negyven játékos, edző, klubvezető ellen indult vizsgálat, de nyilvánvaló, hogy a bajnoki pontok vásárlására szánt százezreket és milliókat nem csupán ez a negyven ember teremtette elő, és nem is csak az „adakozó” sportkörök vezetői és tagjai között kell a bűnösöket keresni. A gyökerek mélyebbre nyúlnak. Egyes befolyásos vezetők nemcsak a telefont emelték fel, nemcsak közbeszóltak, hanem a bajnoki pontok adásvételében aktívan közreműködtek. Dopping és bunda... A sport e két káros jelensége közül az egyik, a dopping ellen már hatásosnak tűnő tervekről számolhattunk be, az ismertetett budapesti felhívás alapján. A labdarúgó-korrupciók terén még nem körvonalazódtak azok az intézkedések, amelyekkel olyan légkört, hangulatot íehetne kialakítani, amelyben hasonló esetek nem ismétlődhetnek. VAD DEZSŐ 29
