Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-04-17 / 8. szám
A langyos déli szél egyszeribe tavaszt varázsolt a pesti utcára. Fedetlen fővel járnak férfiak és nők, előkerültek a szekrényekből a könnyű tavaszi kabátok. Milyen színes, milyen tarka ez a város! - csodálkozik rá az ember a körút kora délutáni forgatagára. Milyen sokféle ember él itt együtt! Vegyük csak szemügyre a lámpaváltásra várakozókat a Hungária Kávéház előtti gyalogosátkelőnél. Akadnak köztük manökeneket megszégyenítően szép és divatos lányok, szerényebben öltözött, farmernadrágos fiatalok. A középkorúak viszont jobbára szürkék és kopottak: a férfiak gyűröttek és pocakosodnak, a nők fáradtak, elcsigázottak. No és az öregek!? Egyik-másik kész tanulmány. Mint amott az a töpörödött néniké is, jóval túl a hetvenen, egy kidobásra érett télikabátba és vastag sálba burkolózva. Vajon hova igyekszik? Az egyik kezében bot, a másikban egy piszkos, üres szatyor. A bottal láthatóan lépteit segíti, a szatyorba pedig majd csak akad valami estig. Hogy mi-A tapasztaltabb portások szerint már messziről lehet látni, kinek melyik osztályon van dolga. Különösen a családvédelmi osztály ügyfeleit könnyű felismerni. Ez az osztály foglalkozik ugyanis a „hátrányos helyzetű” családokkal, a mozgássérültek, a rokkantnyugdíjasok - valamint az egyedülálló öregek segélyezésével, az alkoholisták kényszer-elvonókúrájával, a veszélyeztetett gyerekek sorsával és a különböző szociális juttatásokkal. A családvédelmi osztály vezetőjének engedélyével, mint megfigyelő veszek részt ezen a hétfő délutáni ügyfélfogadáson. Aligalig sikerül utat törnöm a folyosón várakozók között. Aztán az egyik fogadószobában a két ügyintéző hölgy nekem is helyet szorít az íróasztal mögött és - jöhet a következő... B. néni sűrű bocsánatkérés közepette adja elő a kérését.-Tetszik tudni, nem jöttem volna én magamtól ide, de a szomszédaim annyira biztattak. Azt mondják, hogy akinek ilyen alacsony nyugdíja van, mint nekem, annak itt szoktak adni egy kis pénzt. re vágyik? Bizonyára - sors- és kortársaihoz hasonlóan - leértékelt csirkeaprólékra, esetleg néhány, utcán talált, visszaváltható üres üvegre. De szegődjünk csak az apró termetű nénike nyomába! No lám, nem is guberál! A kerületi tanács felé veszi lépteit. * A tanács bejáratánál még néhány percig visszatartják az ügyfélfogadásra érkezett tömeget. Ahogy egyet üt az óra, megnyílnak az ajtók. Az élelmesebbek egykettőre a liftnél teremnek, a fiatalabbak futva igyekeznek felfelé a lépcsőn, az öregek, a mozgáskorlátozottak pedig ugyancsak lemaradnak ebben az egyenlőtlen versenyben. Hát még a tétovázók, akik először járnak itt...-Mennyi a nyugdíja, B. néni?- Kétezernyolcszáz. Tudom, vannak, akiknek még ennyi sincs, de tessék csak meggondolni: ebből fizetem a háromszáz forint lakbért, kéthavonta úgy hétszáz forintnyi gáz-, villanyszámlát, a tüzelőt. Ruhát nem szoktam vásárolni, nem is telne rá, de most kénytelen voltam egy pár magas szárú cipőt venni, mert a másik már leesett a lábamról. Ki is jönnék úgy-ahogy a pénzemből, ha nem emelték volna a gyógyszerek árát. Az én körzeti orvosom anynyi gyógyszert ír föl a szívemre, a vérnyomásomra, az ízületeimre, az idegeimre, hogy egész egyszerűen nem tudom a recepteket kiváltani. Hát ez hozott engem ide, hogy segítségüket kérjem.- Kérvényt hozott-e, B. néni?- Milyen kérvényt?- Hát egy írást arról, hogy segélyt kér. Csak írásban benyújtott kérelmekkel tudunk foglalkozni. Tessék szépen hazamenni, aztán leírni, mennyi a nyugdíja, milyen körülmények között él, és vannak-e gyerekei. Mert ha vannak, akkor segélyt nem kaphat!- Nincs nekem senkim a macskáimon kívül. Azokat is legszivesebben elajándékoznám, ha lenne kinek. Drága lett a tej is, nem futja már nekem arra, hogy négy cicát etessek.-Jól van, B. néni, tessék csak beadni a kérvényt, a nyugdíjcédulával együtt, s majd meglátjuk, mit tehetünk.- Ezek szerint most nekem nem adnak pénzt?- Mondtam már, hogy írásban kell kérvényezni...-Tessék megnézni, ennyi pén-SZEGÉNY! 10
